Az úgy volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hosszú évek óta vizsgálta az almásfüzitői vörösiszap-tározókat meg az azokon felhalmozott veszélyes hulladékokat, és most kiadtak egy kötetet, amiben – láss csodát – messzemenőleg egyetértettek a pánikkeltő hippik élcsapatával, a Greenpeace-szel. Röviden: bazi veszélyesnek találták.

Mert szivárog. Egészen közvetlenül a Duna partján, méterekre attól a folyótól, ahonnan több millió ember ivóvize jön. A fő gond ugye az, hogy a vörösiszapra a Tatai Zrt. hosszú évek óta elképesztő mennyiségű veszélyes hulladékot hord, ami a felettébb barátságos és támogató hatóságok papírja szerint ártalmatlan ipari komposzttá alakul. Alakulna – ugyanis a toxikus anyagok nagy része nem bomlik le, vagy bomlás után még mérgezőbb – és az Akadémia szerint is szivárog el, elől, hátul, alul és fölül. Lásd itt. 

Mivel a Greenpeace ez ügyben már harangozik egy ideje – sikertelenül, ezért a zöldek nagy örömmel csaptak le az Akadémia anyagára. Mivel az MTA-nak többen (na jó: mások) hisznek, mint a zöldeknek, ezért az értékes munícióhoz nem nyúltak egy újjal sem, inkább szó szerint bemásolták a közleményükbe, oszt kiküldték.

És láss csodát: az MTA elnöke másnap közleményben dörgött a zöldekre, hogy ne forgassák ki a szavait, ne használják fel túlzó állításaik alátámasztására és „politikai” kampányukhoz. Holott azokhoz a pontokhoz, amikben az Akadémia hosszan ecsetelte, hányféleképpen szarok a gátak, hányféle módon szivárognak a lerakók, Greenpeace mindössze ennyit tett hozzá hogy „az MTA szerint is súlyos veszélyt jelentenek az almásfüzitői tározók, és hogy a földrengésveszélyes területen álló gátak megbízhatatlanok”. 

Hogy Pálinkás József, az MTA elnöke szerint a rossz gátakból épült, szivárgó tározókban lévő veszélyes anyagok a Duna partján mit jelentenek, ha nem „veszélyt”, az egy nagyon jó kérdés. De van ennél is jobb kérdés.

A szennyező cég, a Tatai Zrt. ugyanis rögvest elküldte a Greenpeace-t, azzal, hogy állításaik hazugságok, amiket egy Anton Attila nevű kutatójuk már ronggyá cáfolt. Ezzel két gond van: a Greenpeace egyetlen állítást sem tett, csupán idézte az ország legtekintélyesebb tudóstestületének hivatalos állásfoglalását. A másik az, hogy Anton Attila arról írt, hogy a számtalan veszélyes hulladék a világon egyedülálló módon ott mégis ártalmatlan komposzttá alakul, míg az Akadémia arról, hogy a gátak szarok, a lerakók meg mint a szita. 

Az ennél is jobb kérdés az, hogy erre Pálinkás miért nem reagált. Ha az MTA egy munkatársát, az MTA egy anyagát nettó hazugsággal hitelteleníti az általuk is veszélyesnek talált lerakó tulajdonosa, az nem érdekes. Az, hogy a zöldek szó szerint idézik őket, az kicsapja a biztosítékot, az, hogy egy vaskos csúsztatással próbálják hitelteleníteni a tanulmányukat, az bagatell. Jó mi?

Reméljük, az Akadémia feltűnő kettős mércéjének semmi köze ahhoz, hogy a kérdéses cégben az etikus és felelős üzletpolitikájáról Kolontáron már megismert MAL mellé az utóbbi időkben érdekeltséget szerzett egy bizonyos Simicska Lajos? (Lásd az Atlatszo.hu oknyomozó cikkeit.) Semmi köze ahhoz, hogy a Tatai Zrt. az utóbbi időkben nagy támogatója lett a felcsúti Puskás Fociakadémiának, nagy hirdetője lett a jobboldali média jelentős  részének – mire bizonyára a Hír Tv, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet közönségének serege döntött úgy, veszélyes ipari hulladékát a Tatai Zrt-nél helyezi el. És semmi köze ahhoz, hogy ugyanez a cég legendásan bőkezű megrendelője a témáiban érintett és arra kapható kutatóknak, tudósoknak?

Reméljük.