Vannak emberek, akik valók demokráciába, és valók a közösségi létre. Akik kooperálni akarnak, nem tekintik halálos ellenségnek a politikai ellenfelet, akik együtt akarnak élni Magyarországon. És vannak a többiek. A többiek általában nemzetinek és demokratának hívják magukat, pedig se nem demokraták, se nem nemzetiek, hanem egyszerűen buták. Egy ilyen buta akciózott tegnap este.

Még pár hónapja volt, hogy a Jobbik egyik képviselője szedte le a koszorúkat Károlyi szobráról, tegnap éjszaka pedig az egyik buta öntötte le vörös festékkel Horthy szobrát. Ennek az írásnak a szerzője nem rajong Horthyért, igazából tehetségtelen politikusnak tartja, de elfogadja azt, hogy ezt mások másként látják - ilyen a demokrácia. Ennek a posztnak a szerzője elfogadja, hogy egy önkormányzat Horthy-szobrot avat (kivéve ha a sajátja lenne, mert akkor megjegyezné, hogy az ő adóját ne erre fordítsák), azt pedig teljesen normálisnak tartja, ha valaki ezt magánpénzből teszi (ha már ilyen hülye...). De azt nem tartja normálisnak, ha valaki jöttment odamegy, és beleszarik mások történelmébe.

A magyar politika egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy azzal foglalkozzon, hogy a másik politikai oldal hőseit el kell törölni, meg kell bélyegezni, a saját hőseit viszont piedesztálra állítani. Az a párt, vagy ember amelyik ezt csinálja, nem demokrata, hiszen nem viseli el a másik ember véleményt a történelemről, nem viseli el, ha valaki mást gondol, sőt saját választópolgárait is a másként gondolkodók ellen uszítja. A cikkünk apropóját adó buta is így cselekedett. Megfogta és semmisnek nyilvánította mások gondolkodását, fogta és a saját kis világképéért rongált, agresszívan emléket gyalázott. Ez a buta demokratának vallja magát. Pedig ez a buta nem tesz mást, mint a normalitás pár legalapvetőbb szabályát rúgja tökön.

1. Szobrot nem gyalázunk, mert az valakinek a munkája, valakinek a munkáját pedig nem tesszük tönkre csak azért, mert nekünk nem tetszik.
2. A történelmet nem végképp eltöröljük, hanem beszélünk róla, kibeszéljük.
3. Ha valakivel valamivel problémánk van, nem behúzunk neki, hanem megpróbáljuk meggyőzni.
4. Felebarátunk emlékét nem gyalázzuk meg.
5. Politikai véleményt nem nyilvánítunk úgy, hogy kisajátítjuk az igazságot.

Tehát kedves buta ember, amit csinált, nem demokrata tett, hanem éppen félig kimúlt demokráciánk egyik szép látlelete. Tessék szépen bocsánatot kérni!