A december 23-i törvények, az oligarcha-vitában adott válasz, a pártok pénzének elvonása már kevés ember számára hagyhatott kétséget, hogy Orbán mind a demokráciát, mind a nemzetet érdekesen értelmezi, saját magára vonatkozólag. A kormányfő kijelentései egyértelműen azt sugallják, hogy „ A demokrácia lényege, hogy megőrizzem hatalmam, a nemzet pedig mi vagyunk.”

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Debreczeni József-i magasságokba futunk, nem küldenénk Orbánt elmegyógyintézetbe, és nem is gondoljuk Hitler második reinkarnációjának, csupán öazt gondoljuk, hogy az Orbánt körülvevő tanácsadókkal és a miniszterelnök sorozatos rossz következtetéseivel, valamint egy brutális gépezet, amely uralja az államot és annak lakosait is, felépítésével mind a saját, mind az ország sírját ássa.

Orbán Viktor két irányba mehetett volna el 2010-ben. A következtetés, amit levont jó volt. A magyar demokrácia válságban volt és van, a baloldal üres, és tehetetlen, az új pártok egyelőre nem méltók a kormányzásra. Orbán Viktor ebben a felismerésben két út közül választhatott volna. Választhatta volna a demokrácia megjavítását, a független ellenőrzés megerősítését, a civil élet felvirágoztatását, a korrupcióval való leszámolást. Ő e helyett azt választotta, hogy létrehoz egy centralizált demokráciát, amelyben más nem részesül a hatalomból. Orbán saját tévedhetetlenségébe vetett, környezete által megerősített hitében úgy döntött, szűkíti a demokrácia kereteit (a diktatúra határát még éppen nem átlépve), hogy így javítsa meg az országot. Csakhogy Orbán egy dologban téved: sem ő, sem a holdudvara nem tévedhetetlen.

A demokrácia legfőbb eleme az emberi tévedhetőségbe és a vitába vetett hit. Az, hogy senki egymaga nem képes elhozni a jólétet mindenki számára, ezt csupán a közösség kollektív döntését végrehajtó, ezt figyelembevevő megbízottak képesek. Ha ezt szűkítjük és egyre kisebb csoportok döntenek egyre több emberről, oligarchisztikus rendszerek vezetik az államot, akkor a döntések egyre szűkebb csoportnak szólnak. Egyre kevesebb lesz a visszajelzés, egyre jobban megbíznak saját döntéseikben, kialakul a csoporttudat, és minden kritikát (az építő jellegűeket is) saját maguk elleni támadásnak vélnek. Mint jelen esetben.

De ez a rendszer megbukóban van. Láthatólag a Fidesz egyetlen fronton se tud nagy változást elérni, nem jön a nagy országépítés. Ezek a kudarcok nagy tévedéseken, a nyugat és az EU elutasításán, az elrontott gazdaságpolitikán, a legszegényebbeket semmibe vevő politikán alapulnak. Arra, hogy kudarc van, Orbán is rájött, azonban nem javítani kíván az elrontott politikán, nem új tanácsadók és politika után néz, hanem a hatalmát menti.

A december 23-ai törvények, a választási rendszer átírása, a Simicskának öntött pénzek, a pártok állami támogatásának elvétele nem más, mint egy brutális hatalmi központozás, amelyben a Fidesz hatalmi gépezete már a választások előtt magához rendeli a pénzt és a hatalmat, illetve megfojtja az ellenzéki pártokat, mozgalmakat. Orbán a nyitás helyett a zárást választja, a demokrácia kiszélesítése helyett bukott politikájának átmentését. Ez pedig azt eredményezi, hogy eredeti politikáját meg se tudja vagy már nem is akarja megvalósítani. Ilyen mértékű korrupció és szolgalelkűség mellett ugyanis nem lehet átalakításokat végezni, vagy gazdasági fordulatot tenni. A szakértelem, a pénz, és az egyéni megvalósítások híján gyakorlatilag mindenhol a felső utasítások csontnélküli megvalósítása zajlik, méghozzá szintről szintre lefelé csökkenve egyetlen céllal: a pozíció megtartásával.

Orbán elrontotta az esélyt, amelyet kapott. A kérdés az, hogy szavazói felismerik-e ezt, illetve lesz-e olyan erő az ellenzéken, amely szembe tud szállni ezzel a hatalommal? Ha pedig nem, a civil társadalom, vagyis mi magunk felébredünk-e és demokratikus ellenállással kialakítjuk-e újra a demokratikus rendszer alapfeltételeit?