Az impotenssé vált magyar politikának már egyetlen egy szereplője sincs, amelyik kiállna, és azt mondaná, elég volt? Miközben Biszku Béla, az 56-os megtorlásokat levezénylő belügyminiszter virágot helyez el Kádár János sírján, és ehhez nem a börtönből kell kimenőt kérnie, aközben a Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László a Szálasi mellett mindvégig kitartó, antiszemita és uszító Nyirő József újratemetésén parolázik.

Ha lenne épkézlább magyar baloldal, akkor tegnap ott üntetett volna Kádár sírjánál az őt éltető 300 nyugdíjas ellen, és nem finanszirozná Kádár elvtárs sírját (finanszirozza azt Moldova György, ne egy demokratikus párt). Ha lenne értelmes magyar baloldal vagy jobboldal akkor tüntetést szervezne az uszitás ellen, aminek következő állomásaként tegnap a fehérterror áldozatainak emléművét gyalázták meg. Ha lenne ma értelmes jobboldal nem temetne újra egy nyilast. Merthogy Nyirő lehet jó vagy rossz író, de ő egy nyilas képviselő volt, aki végig, sőt a háború után is kitartott Szálasi mellet.

Kövér László érvelése, hogy irodalmárként róják le tiszteletüket Nyirő előtt, nevetséges és gyalázatos. Hiszen ha így lenne, irodalmi díjat kapna és nem választási kampányeseményt Erdélyben. Egy újratemetés egy politikai kampányban ugyanis egyértelműen politikai esemény. Ahogy Kádár esetében sem dőlhetőnk be azoknak, akik igyekeznek elválasztani a hatalomért a magyar szabadság ügyéért harcolók és saját párttársai életét is feláldozó, gátlástalan bábdiktátort a gulyáskommunizmus langymeleg illúziójától; úgy Nyírőnél sem hunyhatunk szemet afelett, hogy a végsőkig politikai közösséget vállalt azokkal, akik kiszolgáltatták az országot a náci terrornak.

Mi sem tudnánk ezt a Házelnök Úr által olyan sokat idézett Nemzeti Hitvallásnál tömörebben megfogalmazni: "Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését."

Vagy ez a passzus is úgy jár, mint a Fidesz kiállása Tibet mellett vagy az oligarchák nagy ricsajjal bejelentett bukása?

A magyar jobboldali sajtó pedig nem drukolna azon, hogy egy (egyébként undoritóan eljáró) szomszédos álam hatóságait, hogy sikerül kijátszani a magyar orsszággyülés elnök által támogatott program főszervezőjének.

Nem, nem kell szobrokat rongálni, de a másik érzéseit, a gyűlőletett rongálás nélkül is lehet szitani. Ha felmentünk nyilasokat, ha legitimálunk diktátorokat, nem lesz jobb ebben az országban, ha történelmet pártpolitikai célokra használjuk, ha egy emberek életét megnyomorgaró diktatúra éltetése ellen nem teszünk semmit, ha hagyjuk, hogy emberek mások emlékét gyalázzák meg, csak azért mert "igazuk van", akkor ez az ország elpusztulhat itt és most rögtön. Inkább most nyelje el a pokol, minthogy saját magunk csináljunk belőle földi poklot! Álljunk már a sarkunkra a fenébe is!

Ha mi is folyamatosan felülünk annak, hogy a politikusaink és az úgynevezett értelmiség szívesebben mutogat egymásra a múlt zavaros korszakaiból kreált kényelmes álvitákban, mint hogy valami érvényeset próbálnának mondani a jelen kihívásaira, akkor ne csodálkozzunk, ha Magyarország 30 év múlva is csak a kelet-európai szerencsétlenség lesz, aki nem érti, miért csak a szopóágra képes állni. Végre nem megszállókat kellene kreálnunk magunknak, hanem hatni, alkotni, gyarapítani és élni hagyni a szomszéd tehenét.

Nem, nem lehet egy demokratikus országban nyilasokat éltetni! Nem, nem lehet egy demokratikus országban véreskezű gyilkosokat szabadon ünnepelni, és emlékezni! Nem, nem lehet egy demokratikus társadalomban hagyni, hogy valakik kisajátítsák a történelmet, és az igazságot, és saját maguk ítélkezzenek.

De nagyon úgy néz ki, hogy itt még igény sincs a demokráciára.