Unger Anna cikkét megírta, saját világképével tele is írta. A szerző Magyar Narancsban megjelent cikke az ellenzéki összefogás esélyét latolgatja, törésvonalakat vázol fel, elképzeléseket ismertet (mármint, hogy szerinte melyik politikai szereplő mit gondol), csak a lényeget nem találja el: az elmúlt 22 évhez való viszonyt.

Az viszont egyenőre titok, hogy a lakosság mit tart majd a 2014-es választások tényleges tétjének: szimpla kormányváltást vagy a felrúgott staus quo és 2010 előtti állapotok visszaállitását, esetleg a Fidesz dilettáns és kotaproduktív "országátszervezése" helyett a valóban halasztahattlan, de érdemi reformpolitikát. - Unger Anna, Magyar Narancs

1989-ben Magyarországon rendszerváltás zajlott le, ezt vitatni, megkérdőjelezni butaság, mint ahogy azt állítani, hogy az emberek nem éreztek eufóriát, nem vártak valami jobbat. Csakhogy nem lett jobb. A társadalmi egyenlőtlenségek nőttek, a szegényebbek még szegényebbek lettek, és szép lassan minden örökséget elherdáltunk, amit a rendszerváltás ethosza ránk hagyott.

A magyar liberális értelmiség pedig alszik. Vagyis nem alszik, csak nem tud továbblépni. Ami érthető, hiszen saját gyermekükről, a rendszerváltás utáni magyar demokratikus kísérletről kéne kimondani nem volt sikeres, és ez ma a legnagyobb törésvonal az ellenzéki oldalon. Unger Anna cikke erre a fel nem ismerésre mutat rá, amikor a rendszerváltás utáni Magyarország dilemmáját kihagyja az ellenzéki összefogás kérdésében, pedig nem kéne.

A magyar baloldal nagyobbik részének számára a kérdés csupán az, hogy a liberális demokráciát leromboló Orbánt miképpen lehet legyőzni és ezzel visszaállítani a liberális demokráciát, viszont egy kisebb része nem ebben gondolkodik. Szerintük a liberális demokrácia válságának csupán tünete Orbán Viktor kétharmada, és az elmúlt 22 év a társadalomtól elszakadt értelmiség, és annak politikájának együttes hibája. Az, hogy kiüresítették a szabadságjogok diskurzusát, lerombolták a demokráciába és a kapitalizmusba vetett hitet.

Ez ma az ellenzéki összefogás valós dilemmája, hiszen hogyan adhatnánk választ arra, hogy mit kívánunk közösen tenni a következmények ellen, ha azt kiváltó okokat se fogadjuk el egységesen? Unger Anna és a többi értelmiségi összefogás-diskurzusa viszont figyelembe se kívánja venni ezt az érvelést és értelmezést, nem is kíváncsiak arra, azok a hozzájuk igen közel álló erők mit gondolnak Magyarországról. Hiszen ha ezt megtennék, diskurzust kéne nyitniuk arról, mi vezetett Orbán kétharmados győzelméhez, mik voltak a hibák.

Lehet összefogásról beszélgetni, meg kérni, sőt parancsolni, és ami igazából esélyes, a saját felelősségüket elodázva eltaposni a többieket, csak ettől a tények tények maradnak. Az elmúlt 22 évben a társadalom számára a rendszerváltás egy elrontott lehetőségé vált, miközben az ahhoz kapcsolódó kifejezések, olyan szinten erodálódtak, hogy újraértelmezésük nélkül használhatatlanokká váltak. Az elmúlt 22 évben az egyenlőtlenségek nőttek, nem tudtak nagy tömegek élni a demokrácia, vagy a kapitalizmus lehetőségével, a mobilizáció sikertelen volt, egy nem szűk, de kicsi többség élte meg csupán jólétként a rendszerváltás óta eltelt időszakot.

A társadalom többsége számára ma a szabadságjogok a felelősség elkenését, a demokrácia egy kisebbség uralmát, a kapitalizmus pedig kevesek jólétét jelentik. Ha újra pozitív értelmet akarunk szerezni ezeknek a kifejezéseknek, nem tekinthetünk rájuk úgy, mintha körülöttük mi sem változott volna. A rendszerváltás politikája nem lehet alap Magyarország megújítására. A rendszerváltás politikájának értelmezése és sikertelenségének bevallása nélkül nem lesz társadalmi fordulat Magyarországon.