A hétvégén tüntetést szerveznek a rasszista-antiszemita megnyilvánulások és a Horthy-korszak restaurációja ellen. Mi mindenkinek azt javasoljuk, mint ilyenkor mindig, hogy ha egyetért a tüntetéssel, menjen el. Ha pedig nem, akkor ne. De ez a tüntetés most túlmutat magán, sőt rámutat bizonyos folyamatokra. A tüntetés szervezői azt akarják elérni, hogy álljon ki mindenki a fent említett folyamatok ellen.

A tüntetésre a DK-MSZP-LMP parlamenti, a 4K!-Szolidaritás-Milla parlamenten kívüli csoportját és az SZDSZ-SZEMA-tengelyt hívták meg. Jobboldali csoport vagy szervezet nincsen, nem fog szót kapni, pedig a tüntetés látható célja a politikai mozgalmak megszólítása, és ezen keresztül az aktivizálás.

Az elmúlt 22, viszonylag demokratikus évben a magyar politika rátelepedett a történelemre, kifacsarta és felhasználta azt. Az ötlet és ideológia-nélküliség miatt a családi múlt határozta meg a politikai oldalfüggőséget. Az érdemi témák helyét sokszor vette át az antikommunista-fasiszta riogatás, és gyűlöletkeltés. A politika végtelenszer vette el az esélyét az érdemi és normális kiállásnak rátelepedésével, a nemzeti minimum kialakulásának az esélyét. Most jön egy civil szervezet, akik a toleranciát, a társadalmi békét, és a múlt feldolgozását hirdetik, és önként behajtják a fejüket a karámba, sőt újra pártpolitikát csinálnak abból, amelyből nem kéne.

Az antifasizmus a rasszizmus és bármiféle gyűlölet elleni kiállás nem jöhet a pártpolitika felől. Ha azt mondjuk, hogy ezek az értékek a társadalom egésze számára fontosak kellenek, hogy legyenek, akkor nem köthetjük őket egy ilyen végtelenül megosztott országban a pártpolitikához. Természetesen fontos, hogy a pártok kiálljanak ezekben a kérdésekben, de nem szabad, hogy ők kezdeményezzék a folyamatokat, és nem szabad, hogy a felszólalókat ők adják. 

A magyar társadalom végtelenül beteg, és lényegtelen, honnan számoljuk ezt a betegséget. Ez a betegség a borzasztó beletörődöttség, a hitvesztés a demokratikus intézmények és gondolatok iránt, a civil kurázsi, a polgári társadalom hiánya. Ennek egyik oka az, hogy erre nem is törekedett a magyar demokratikus rendszer, a pályázati és oktatási részek egy részét mindig is az aktuális hatalom szívta el, a témákat folyamatosan lenyúlták, a nem a pártpolitikai napi csatározásokra tartozó témák nagy részét azzá tették. Az antifasizmus az egyik oldal politikai programja lett, míg az antikommunizmus a másiké. Pedig mindkettő – ha nem kifacsart pártpolitikai értelmét nézzük (a másik oldal legyőzése) – az egész társadalomé kellene, hogy legyen. Ma Magyarországon végtelenül szomorú, ha civilek úgy gondolják, a könnyebb utat választják és az ellenállást a még mindig sok embert megszólító pártokon keresztül kezdik el.

Ez a folyamat így nem fog valódi gondolkodást elindítani, nem fogja a társadalmat jó irányba lökni, csak a berögzült reflexeket veszi elő. Jómagam nagy ellenzője vagyok a „pártpolitikusok ne járjanak tüntetésekre”-elgondolásnak. Igenis fontos, hogy a politikusok megmutassák magukat, azonosuljanak célokkal, kiálljanak ügyek mellett. De most itt egy szélesebb összefogásra lenne szükség, amelyet nem irányíthatnak politikusok, mert nem politikai oldalakat kell összerántani. Értem, hogy a szervezők szerint a Fidesz fasiszta és horthysta, de a szavazói semmiképp sem csak azok. Ha viszont azokat az embereket akarja összerántani ez a tüntetés, akik oldaltól függetlenül elítélik a fenti értékeket és képviselőket hívnak meg a szervezők, akkor bizony kutyakötelességük lett volna a jobboldali embereket képviselő Fideszt is meghívni, vagy ami még jobb: egy pártot sem meghívni. Hiszen akkor mindenki maga dönthet.

Ezért is lett volna fontos, hogy a szervezők meghívják legalább azokat a nem baloldali szervezeteket, gondolkodókat, akik nem Horthy rajongói. Ha valóban társadalmi ellenállást kívánunk létrehozni, azt nem lehet válogatva elindítani. Nem lehet válogatni a társadalom csoportjai között, azt nézve, nekünk mi tetszik, ha az ügy nem a mi politikai ízlésünkről szól, hanem egy össztársadalmi összefogásról. 

Persze még van remény: valamelyik szervezet dönthet úgy, hogy neki fontos, a valódi össztársadalmi kiállás – meghívhatja beszélni mondjuk Ablonczy Balázst vagy Novák Tamást. De sajnos erre kevés esélyt látok, így marad továbbra is az oldalak menti történelemszemlélet, és egy fokkal megint távolabb kerülünk egy nemzeti minimum kialakításától.