Schmidt Mária nagy port felkavart cikke (Reakciósnak lenni –mi a jobb?) szerint mintha kísértet járná be –nem Európát-hanem hazánkat: a reakció kísértete. A baloldali sajtó a proklamáció súlyához mérten, sok helyütt, hevesen reagált az írásra. Sajnos azonban sokszor nagylelkűen ki is hagyott olyan pontokat, amelyeket célszerű lett volna élesen kritizálni az írásban. Schmidt asszony cikke ugyanis egy csúsztatásoktól nem mentes harci riadó mindenfajta baloldalisággal szemben. 

Mintha női parókában itt Boross Péter beszélne hozzánk. Az a Boross, aki szerint a baloldal méltatlan hazánk kormányzására a vörös terror, a Rákosi-korszak és a Kádár-korszak bűnei után, a jobboldal viszont úgy ragyog mint a pitykegomb a huszármentén, azután is, hogy átadták a Vörös Hadsereg haditerveit az antantnak, hogy segédkeztek a holokausztban és gyakorlatilag a halálba vitték a második magyar hadsereget.

Hát ez már igencsak ízlés dolga. Én speciel a szocialista politika különféle jeles alakjait Robert Owentől Marxon át Marcuséig nem kapcsolnám Maóhoz, Kim Jong Ilhez és a vörös khemerekhez. (Már csak azért sem mert komplette eltérő dolgokat állítottak, és ez bizony elég lényeges.)

Marcusét egyszer szembesítették hogy neve a „három M”frázisában a neve Mao Ce Tung mellé került, és ez bizony rossz fényt vet rá. „Um so schlimmer für Mao” (Annál rosszabb Maonak) mondta#, hisz megfordíthatjuk a dolgot: örülne egy totalitárius ha együtt említik egy kispolgárinak nevezett humanista balossal?  

Talán szerencsésebb volna, ha radikális és autoriter politikai rendszereket nem azonosítanánk teljesen az állítólag (!) alapjukat képező eszmevilágokkal.

De Schmidt Mária sem teszi ezt, csupán a baloldal vonatkozásában. Ugyanis –és itt a trükk- csak a baloldalnak volt radikális kivetülése!

Mindjárt árulkodó egy nyitó mondat:„Miről szólt az elmúlt évszázad? A baloldali forradalmi mozgalmak által berendezett kísérleti rendszerek (kommunizmus, fasizmus, nácizmus), sikereiről, illetve kudarcairól?”

Schmidt a fasizmust nemes egyszerűséggel baloldali forradalmi rendszernek titulálja. Ezek után kérdés marad, miért támogatták Hitlert német tőkések, miért vezett be szindikalista politikát, miért szüntette meg a munkásosztály jogait egy színlelt nemzeti egységben Adolf bácsi? A baloldali mozgalmak forradalmi retorikáját, populista, a polgársággal és az elittel szemben a néptömegekre támaszkodó politikáját valóban lemásolták a fasiszták, csakhogy ők maguk nem voltak baloldaliak. Azok a szerzők, akik mint Friedrich Hayek és Schmidt maga összemossák a baloldalt a fasizmussal tendenciózusan teszik ezt, saját politikai ágendájuk miatt. A baloldalnak volt valamiféle létjogosultsága Schmidt szerint, de ez a mi korunkra végetért.

„Azzal, hogy a baloldal elvesztette a szocializmus megvalósításába vetett hitet és ezzel jövőképét, osztályalapú meghatározottsága pedig a nagyipari proletariátus elolvadásával megszűnt, feladatát bevégezte. Utolsó kísérletként még megpróbálkozott azzal, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát összeházasítsa a szociális ellátórendszerekről való gondoskodással. Ezzel végképp elvesztette a talajt a lába alól.”-írja Schmidt Mária arra a kétes kísérletre utalva, ami összeházasította a baloldalt a liberális politikával.

Külföldön Tony Blair neve, nálunk az MSZP-SZDSZ koalíció képviselte ezt az irányzatot. Lényege szerint ez egy nagyon szerencsétlen házasság volt, hiszen ahogy Schmidt is utal rá, a liberális piacközpontúság és individualizmus nehezen fér meg a szociális állam érdekeivel.  Bár igazából hozzá kell tenni, hogy ennek a mésalliance-nek a háttere abban van, hogy a klasszikus munkásosztály integrálódott a fogyasztói társadalomba, és a liberális politika fő iránya az emancipatórikus politika lett. Korunkban kezd feltámadni a libertáriánusnak nevezett, szélsőségesen individualista, piacuralmi liberalizmus, például Ayn Rand követői Amerikában, összefogva a Ludwig Von Mises-féle közgazdászokkal. Ez azt jelenti, hogy vége szakadhat a balliberális uniónak. Mindenesetre a magyar jobboldal is átvett a másik térfélről elemeket, hiszen a Fidesz és a Jobbik egyre gyakrabban kritizálja a bankokat, a nemzetközi tőkét.

Ezt is elárulja nekünk a Terror Házának igazgatónője.
„A 2010-ben kétharmados választói felhatalmazással kormányra került Fidesz-KDNP mára olyan modern tömegpárttá, olyan középpárttá, sőt mozgalommá vált, mely egyaránt vállalja a hagyományos baloldali, eltartott, alkalmazotti csoportok illetve a középosztályba tartozók, valamint az oda igyekezők érdekeinek képviseletét.”  

Szóval így állunk. A baloldal nálunk nem csak azért avult el, mert a keleti un. kaszárnyakapitalizmus# olcsó, engedelmes munkaerejével szemben már illuzórikus fenntartani a jóléti állam és a védett munkásosztály illuzióját, hanem...hanem mert a Fidesz képviseli a baloldal célcsoportjait is: a bérből és fizetésből élőket, a segélyekre szorulókat. A Fidesz a minden: ők az ég, de ők a víz is, ők a túrós tészta, de ők a pekingi kacsa is, az abszolutum, az Örök Egy.

Schmidt asszony mindkét állítása hibádzik. Ez az egy pici bökkenő van. Ugyanis egyáltalán nem bizonyított, hogy sokáig fennmaradhat az alulfizetett, jogfosztott, kizsákmányolt keleti munkás, mert a szocális feszültségek, a környezet lerombolása, az egyenlőtlen fejlődés végül könnyen kiboríthatja a bilit. Egyenlőtlen fejlődés ugyanis az, amikor a gyors iparosodás és tőkefelhalmozás következtében egy elit drasztikusan meggazdagodik miközben a tömegek életszínvonala csak egy bizonyos pontig nő. Kínában most az a gyors iparosodás zajlik és zajlott már le, ami Európában a XVIII.-XIX. században, struktúrális problémákat felhalmozva.

Mindehhez hozzá adhatjuk a központi, bürokratikus vezetés és a szabadpiaci dinamika ellentétét: vajon örökre fennáll a bürokrata-autokrata komcsi párt és a piacgazdaság uniója? Vajon mesterségesen el lehet nyomni a polgárokat, befolyásolni a gazdaságot, alacsonyan tartani a jent, és magasan az exportot míg világ a világ?#

Schmidt Mária a Fidesz újdonsült Kína-mániáját követve most azt hiszi az autoriter, piacközpontú és a munkavállalók jogainak tiprására, a képzés elhanyagolására épített politikai eszme-monstrum majd jól helyrehozza a gazdaságot. Igen, úgy mint Heine versében a snapsz naggyá teszi a kínai császárt: képzeletben, bódulatban.

És ha hasít az autoriter kapitalizmus mint Michael Knight az országúton, akkor száguld majd a gyorsnaszád is? Nem éppen. Vessünk csak pár pillantást a gazdasági mutatókra, melyek értelmezése jobboldali elitünk képességeit úgy tűnik meghaladja. Ahogy pedig a Fidesz konkrétan a baloldalt képviseli azzal egy szakszervezet sem ért egyet tudtommal. Legfeljebb nem mernek szólni. Mert ugye a fizetések csökkentése, a munkavállalók jogainak csorbítása, a munkanélküliek „munkára szoktatása” elvonásokkal, úgy, hogy közben nincs munka: minden ez csak nem a munkások védelme, nem baloldali politika. Ez nem túrós tészta, kedves Schmidt asszony, ez csak túró.

Lánczi András teljesen más véleményen van, ő megmondta:#

 ...egy jobboldali kormánytól ne várjuk el egy baloldali program teljesítését. Nincs szegénységpolitika? Ez így nem igaz. Az viszont kérdés, mit várhat el egy polgár az államtól jobboldali kormányzás idején.” 

A balosoknak koki van. Az ember csak ne várjon el semmit egy jobboldali kormánytól, kivéve a gazdagok gazdagítását.# Azt hiszem, ez a jobboldalnak is igen sovány definicója, de a jelenlegi magyar jobboldalt jobban leírja mint Schmidt Mária. Nocsak: a kisgömbőcről kiderült, hogy mégsem abszolutum. Persze van olyan párt amelyik konzervatív, de sikeresen átvett baloldali elképzeléseket: a brit konzervatívok, a toryk, akik kialakították a Nagy Társadalom projektjét. No de ettől a Fidesz olyan távol van mint Alcsútdoboz a foci VB-től. (Sajnos azonban a társadalomhoz való progesszív hozzállás a liberálisoknál sem divat, ők is Kínára tekintenek, ahogy ezt Seres Lászó Schmidtről írott cikke kiválóan bizonyította.)

Nem korai tehát még a baloldal teli szájjal röhögve siratása? Mert mi  lesz, ha egyszer nem lesz érdekes ki a jobb és ki a baloldali?

Az lesz majd az érdekes talán, hogy ki milyen célokat tűz ki maga elé és milyen eszközökkel jut el hozzájuk. Mi lesz, ha egy zöld, a fenntartható fejlődésre alapozott gazdaságpolitika felmutatja hogy lehetséges a gazdaság növelése a munkavállalók jogfosztása nélkül is? (A 80-as években mindenki Japántól és a kis tigrisektől rettegett, és lám a világ még megvan, nem faltak fel bennüket.) Mi lesz ha kiderül, hogy a korrupció nem a politika természetes része, hogy a kommunistázás, zsidózás immár a kocsmába és nem a parlamentbe száműzetik?

És ennek ellenére ez az un. baloldali politika képviselheti a nemzeti érdekeket, lehet magyar is az európai mellett, mert végülis miért kéne mindenkivel harcban lenni azért hogy patrióták lehessünk? Bizony, feltörőben van pár új baloldali csoportosulás, és jaj a beágyazott, elmacskásodott végtagú politikai elitünknek ha ehhez még egy innovatív új jobboldali pártot is merészel alapítani valaki, valami villámcsapásos istenverte órán. Egy eretnek. Akkor az örök választófülke-mezőkre távozik az SZDSZ és az MDF után a Fidesz is, Fülig Jimmy nem őszinte sajnálatára.

Baloldal, jobboldal attól még biztos lesz, kedves igazgatónő, de a reakciósokra bizony beborul az ég.

S akkor marad a nemzeti együttműködés pálinkája vigasznak:

Megleltem varázsitalom,
kedélyem igazi írját:
mihelyt pálinkám nyakalom,
virág borítja Kínát.

(Heine: A kínai császár)

Bártfai Imre