Tegnap tüntetést tartottak a Horthy-kor restaurációja az antiszemita és rasszista megnyilvánulások ellen. Én is kimentem, bár előzetesen semmi jóra nem számítottam és igazam is lett. Az elmúlt 22 év kliséiről, valami zavaros félelemről és az azt kihasználó politikáról szólt ez az összeröffenés is.

Valamikor akkor jöttem a tüntetésről, amikor 3 perccel azután, hogy a tömeg Nyírő József kivételét követelte a NAT-ból, a szónok fennhangon éltette Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Vajon a tömeg tudja, hogy Bajcsy a fajvédő párt alapítója volt, mielőtt az akkori kisgazdákhoz csatlakozott? Hogy bár az antifasizmus hősévé avanzsált, az azt megelőző rendszerben maga is szimpatizált ezekkel a gondolatokkal? Vajon hol a határ az elfogadhatatlan antiszemita és az elfogadható antiszemita között? Biztos csupán ezt kell nézni? Ez irodalmi kérdés vagy sem?

Kíváncsi lennék, a szónokok mit gondolnak Németh Lászlóról, aki antiszemita volt, érettségi tételem, a magyar irodalmi kánon része. Vagy mit kezd az irodalomkedvelő közeg azzal a kérdéskörrel, hogy Szabó Lőrinc  (lásd pl. Illyés Gyula naplóját) maga is szimpatizált a nyilasokkal. De mit kezdjünk azzal, hogy Gömbös Gyula - aki a tegnapi tüntetésen fel lett róva Horthynak - ma is a szocialista vezetésű Szeged díszpolgára.

Ha összevissza lövünk mindenkire, akkor attól nem lesz jobb, de ha láthatóan csak arra lövünk, ami éppen nagyot szól, még rosszabb lesz. Ha valódi antifasiszta kiállást akarunk, akkor először azt kéne tisztázni mi ellen állunk ki. Mi az, ami elfogadhatatlan?

Nekem nem feladatom erkölcsi határok húzogatása, vagy mércék felállítása, hogy ki lehet a NAT része és ki nem. Nem is szeretném ezt a feladatot magamra vállalni. De ameddig az egész egy kusza köd, amelyben a lényeg, hogy félelemtől áthatva rúgjunk bele a múltunk éppen aktuális fasisztájába, miközben a jelenről nem mondunk semmit, bukásra van ítélve az antifasizmus. Ameddig nincs semmilyen vízió (a megélhetésről nem is beszélve), felmutatva a vészkorszakok és diktatúrák emlékével szemben, addig nem lesz hatékony antifasizmus. Márpedig a baloldalon nincs semmi, amit lehetne adni cserébe, a szimpla gyűlölködést pedig – legyen bármilyen nemes is a cél – nem fog eredményt elérni.