Hat évet húztam le az egyetemen, államilag finanszírozott képzésen, egyszer sem ismételtem évet, mindent terv szerint teljesítettem. Egyetlen "hibám", hogy a mesterfokú diplomához szükséges második nyelvvizsgámat másfél hónapos csúszással szereztem meg, így a diplomaosztón nem vehettem részt. Sírtam-e emiatt? Nem. Szégyelltem-e magam emiatt? Nem. Irigyeltem-e a talárban vonuló társaimat? Talán egy kicsit, de szerencsére a diplomaosztó idején akadt más kellemes elfoglaltságom.

Pontosan tisztában voltam azzal, hogy kell egy második nyelvvizsga a már meglévő mellé vagy a középfokú német tudásomat kell felsőfokúra fejlesztenem. Úgy gondolkodtam, hogy a munkaerőpiacon jobban járok azzal, ha két nyelvből van nyelvvizsgám, még ha sokszor a papír mit sem ér, mert a tudás a fontos. A diplomához viszont kellett a papír, ezt akkor is tudtam, amikor jelentkeztem a mesterképzésre. Sőt, akkor is tudtam, amikor még annak idején a hagyományos négy éves főiskolai képzésre jelentkeztem és 17-18 évesen is fel tudtam fogni a felvételi tájékoztatóban leírtakat, miszerint a diploma kiadásának feltétele X számú nyelvvizsga megléte.

Hogy miért jutott ez eszembe? Rögtön rátérek.

Szerencsére olyan (vidéki) szakközépiskolába jártam, ahol elég kemény volt a nyelvoktatás. Külön tanárhoz is jártam. Pénzért. Ha jól emlékszem, egy óráért 1700 forintot kért a tanár, heti két alkalommal jártam hozzá, két éven át, szeptembertől júniusig. Szüleim sosem voltak tehetősek, inkább az alsóközéposztályba tartoznak, mint a felsőbe, de a taníttatásomra sosem sajnálták a pénzt. Befektetésnek gondolták, amely majd megtérül. 10. osztály végén meg is lett a német nyelvvizsgám, ezért az első diplomámig nyugodtan hátradőltem, miközben a csoporttársaim azon izgultak, hogy vajon meglesz-e az államvizsga idejére a nyelvvizsgájuk. Volt rá négy évük, ehhez képest jelentős részüknek nem lett meg. Azt gondolták, hogy elég lesz majd utolsó tanév szeptemberében elkezdeni a felkészülést. Vagy egyáltalán meg se próbálták, mert majd az államvizsga után, ha végeztek az egyetemmel, lesz rá idejük... Igen, van ilyen, akinek ez jó módszer, de a többségnek nem. Az a tapasztalatom, hogy aki az egyetem alatt nem szerzi meg a nyelvvizsgát, utána már nagyon nehezen szánja rá magát. Mert sok a munka, mert megunta a tanulást, mert családot alapít, mert gyerek mellett már nem lehet és így tovább.

Na, erre a problémára talált "megoldást" a Magyar Szülők Országos Egyesülete. Szerintük iszonyatosan megalázó az, hogy a diplomaosztón azok a hallgatók, akiknek nincs nyelvvizsgájuk, nem vehetnek fel talárt. Mert hogy néz már ki az?! Kedves MSZOE! Egyes egyetemeken még a diplomaosztóra se mehet el az, akinek nincs nyelvvizsgája, nemhogy talárt nem vehet fel. De nem ez itt a probléma. Hanem az, hogy 21-22 éves felnőtt, egyetemre járó, tehát feltehetőleg értelmes emberek legyenek már tisztában azzal, hogy a diploma megszerzésének vannak feltételei, amelyeknek meg kell felelni. Az egyetemre való jelentkezés talán az első nagy döntés a felnőtt létben. Ennek megfelelően kell mérlegelni, figyelembe venni a követelményeket és dönteni.

A nyelvvizsgák hiánya valós probléma. Ez egy nagyon szomorú tény. Azonban azt gondolom, hogy nem a lécet kell lejjebb vinni, hanem a hallgatók felelősségérzetet növelni és a nyelvtudás szükségességét hangsúlyozni. A szülők meg szedjék össze magukat és amikor a gyerek betölti a 18. életévét vagy elmegy egyetemre, engedjék el egy kicsit a kezét. Hagyják, hogy saját maguk tanuljanak a hibáikból, az önállóság később még nagyon jól fog jönni.