Mindenek előtt leszögezném, hogy nem örülök a nem tandíjnak hívott tandíj bevezetésének a felsőoktatásban. Egyáltalán nem tetszenek azok a folyamatok, amelyek a magyar felsőoktatásban reform néven zajlanak. Nyelvvizsga nélkül azonban senki ne kaphasson diplomát.
Hat évet húztam le az egyetemen, államilag finanszírozott képzésen, egyszer sem ismételtem évet, mindent terv szerint teljesítettem. Egyetlen "hibám", hogy a mesterfokú diplomához szükséges második nyelvvizsgámat másfél hónapos csúszással szereztem meg, így a diplomaosztón nem vehettem részt. Sírtam-e emiatt? Nem. Szégyelltem-e magam emiatt? Nem. Irigyeltem-e a talárban vonuló társaimat? Talán egy kicsit, de szerencsére a diplomaosztó idején akadt más kellemes elfoglaltságom.
Pontosan tisztában voltam azzal, hogy kell egy második nyelvvizsga a már meglévő mellé vagy a középfokú német tudásomat kell felsőfokúra fejlesztenem. Úgy gondolkodtam, hogy a munkaerőpiacon jobban járok azzal, ha két nyelvből van nyelvvizsgám, még ha sokszor a papír mit sem ér, mert a tudás a fontos. A diplomához viszont kellett a papír, ezt akkor is tudtam, amikor jelentkeztem a mesterképzésre. Sőt, akkor is tudtam, amikor még annak idején a hagyományos négy éves főiskolai képzésre jelentkeztem és 17-18 évesen is fel tudtam fogni a felvételi tájékoztatóban leírtakat, miszerint a diploma kiadásának feltétele X számú nyelvvizsga megléte.
Hogy miért jutott ez eszembe? Rögtön rátérek.
Szerencsére olyan (vidéki) szakközépiskolába jártam, ahol elég kemény volt a nyelvoktatás. Külön tanárhoz is jártam. Pénzért. Ha jól emlékszem, egy óráért 1700 forintot kért a tanár, heti két alkalommal jártam hozzá, két éven át, szeptembertől júniusig. Szüleim sosem voltak tehetősek, inkább az alsóközéposztályba tartoznak, mint a felsőbe, de a taníttatásomra sosem sajnálták a pénzt. Befektetésnek gondolták, amely majd megtérül. 10. osztály végén meg is lett a német nyelvvizsgám, ezért az első diplomámig nyugodtan hátradőltem, miközben a csoporttársaim azon izgultak, hogy vajon meglesz-e az államvizsga idejére a nyelvvizsgájuk. Volt rá négy évük, ehhez képest jelentős részüknek nem lett meg. Azt gondolták, hogy elég lesz majd utolsó tanév szeptemberében elkezdeni a felkészülést. Vagy egyáltalán meg se próbálták, mert majd az államvizsga után, ha végeztek az egyetemmel, lesz rá idejük... Igen, van ilyen, akinek ez jó módszer, de a többségnek nem. Az a tapasztalatom, hogy aki az egyetem alatt nem szerzi meg a nyelvvizsgát, utána már nagyon nehezen szánja rá magát. Mert sok a munka, mert megunta a tanulást, mert családot alapít, mert gyerek mellett már nem lehet és így tovább.
Na, erre a problémára talált "megoldást" a Magyar Szülők Országos Egyesülete. Szerintük iszonyatosan megalázó az, hogy a diplomaosztón azok a hallgatók, akiknek nincs nyelvvizsgájuk, nem vehetnek fel talárt. Mert hogy néz már ki az?! Kedves MSZOE! Egyes egyetemeken még a diplomaosztóra se mehet el az, akinek nincs nyelvvizsgája, nemhogy talárt nem vehet fel. De nem ez itt a probléma. Hanem az, hogy 21-22 éves felnőtt, egyetemre járó, tehát feltehetőleg értelmes emberek legyenek már tisztában azzal, hogy a diploma megszerzésének vannak feltételei, amelyeknek meg kell felelni. Az egyetemre való jelentkezés talán az első nagy döntés a felnőtt létben. Ennek megfelelően kell mérlegelni, figyelembe venni a követelményeket és dönteni.
A nyelvvizsgák hiánya valós probléma. Ez egy nagyon szomorú tény. Azonban azt gondolom, hogy nem a lécet kell lejjebb vinni, hanem a hallgatók felelősségérzetet növelni és a nyelvtudás szükségességét hangsúlyozni. A szülők meg szedjék össze magukat és amikor a gyerek betölti a 18. életévét vagy elmegy egyetemre, engedjék el egy kicsit a kezét. Hagyják, hogy saját maguk tanuljanak a hibáikból, az önállóság később még nagyon jól fog jönni.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.07.24. 09:00:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.