Ma két kiváló mondatott mondott Orbán Viktor, olyanokat, amelyek kicsit átalakítják azt, amit Orbán demokrácia-felfogásáról gondoltunk eddig. Már nincs centrális erőtér, a demokrácia nem a jólét forrása, hanem egy módszer az erő kifejezésére, amely elhozza a Kánaánt. Igazából nem tudjuk eldönteni, hogy ez Szálasihoz, vagy Rákosihoz van-e közelebb.

(kommentben jött, hogy ez biztos az IMF-re vonatkozik, ha így is van az a legundóritóbb szarkenés, hiszen a demokratikus rendszer átalakitáshoz, sehol nem nyúlt az IMF (ha bár nem a kedvenc szervezetünk), illetve még durvábban mutatja a lenti idézetből fakadó kettősbeszédet)
Nem szeretjük „a demokrácia vége” jellegű kiáltozásokat, nem kívánjuk bebizonyítani, hogy Orbán antidemokrata, mert aki kicsit is értelmes és ezt a két idézetet elolvassa, látja, hogy az. Nem kell ehhez rosszindulatúnak lenni, bal vagy jobboldalinak, csak olvasni kell. És itt nem arra gondolunk, hogy Viktor leírta a demokrácia helyett kifejezést, ez akár egy elszólás is lehet. Orbán a két idézetben egyetlen egy dolgot adott fel, a népszuverenitást, helyére pedig az erőt emelte fel. Azt adta fel, hogy ő egy választott politikus, azt a rendszert adta fel, amely őt hatalomra jutatta, és azokat az embereket hagyta cserben, akik őt hatalomra jutatták. Pedig őket nem nézheti le, és nem tekintheti őket egyfajta „állomásnak”.

Orbán Viktor nem döntheti el, mi a nép akarata. Orbán Viktor nem maga a nép. Orbán Viktor képviseli a nép bizonyos százalékát, és ha kakast is szarik, ez akkor is így marad. Orbán Viktor nem arra kapott felhatalmazást, hogy elgondolkodjon egy, a demokráciától eltérő útról, és más módszerről, mint a konszenzualitás. Legfőképp pedig nem minősítheti azt a népet, amelyet vezetni akarna, mert akkor rosszabb lesz, mint azok a képzelt, Magyarországot utáló IMF-es és EU-s emberekék, akikről Orbán szeretné, ha léteznének.

Orbán Viktor csupán egy szolga, a demokrácia szolgálja, és még ha szar is ez a demokrácia, akkor se dönthet más út mellet. Mert ha így tesz, akkor meg fog bukni, kőkeményen.

Ha pedig a történelmi tapasztalatoknál tartunk, akkor felsorolunk pár példát a szándékból történő kiegyezésre: 1222 - az Aranybulla, 1867 - a kiegyezés, 1989 - a rendszerváltás. Mindegyik alkalommal két erő ütközött össze, amely egy közös megegyezésben élt tovább. Ez vár Orbánra is, ha a demokrácia helyett "egy központi összefogásra" törekszik. Ugyanakkor ha ezek a megegyezések megtörténnek, Orbánnak nem marad hely. Orbánnak nincs forradalma, nincs különleges hatalma, csak szeretné ezt láttatni, és ezért fog megbukni, hiszen egyre többen rájönnek, hogy ő nem más csupán, mint Magyarország megválasztott miniszterelnöke.

Kormányozni kéne, nem pedig megpróbálni bebetonozni a hatalmat és bullshitelni.