„Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.” 

Olvastam hogy Mel Gibsonnak súlyos, több napon túl gyógyuló lincselést ígértek egyes brit történészek régebben, amikor attól tartottak, hogy megint forgat egy filmet, amiben a történelem kissé avantgárd módon fog meghamisítódni. Kissé felrótták neki a Stirling-hídi csatából a hiányzó hidat meg más efféléket, úgy mint az első éjszaka joga, vagy a kilt-viselő középkori skótok meglehetősen téves képének elterjesztése.

Vannak talán akiknek hasonló módon kinyílik a zsebében a rambókés, amikor Orbán Viktor megnyilvánul mint nemzetkarakterológus. (Máskor mint történelemfilozófus mucsai Samuel P. Huntingtonként szerepel, vagy a romkocsmák szociológiájáról értekezik.)

Most megint nemzet- és demokrácia teoretikussá avanzsált. Afféle falu bölcsévé, aki megmondja a tutit a reggeli féldeci után.

Megint csak ne ragadjuk ki a magyar nép félázsiainak minősítését. Ha ezt Gyurcsány mondta volna most fáklyás tömeg állna az Apró-villa előtt, ha bárki más, megkérdeznénk mit szed, mert legalább olyan jó szer, mint azok, amik miatt a hatvanas-hetvenes évekre kevés zenész emlékszik.

A magyar nép ugyan valóban Ázsiából ered, de jelenlegi genetikai állományunk alapján indoeuropaiak vagyunk, jelentős német és szláv betelepülések után.

Még zsidó származásúak is akadnak köztünk, mint a derék Szegedi Csanád. Ha a kultúránkat nézzük van még egy ilyen apróság itt, hogy 1000 körül csatlakoztunk az európai, nyugat-római kereszténységet felvett népek klubjához. A tizenhatodik században felkaptuk a protestantizmust, a tizenkilencedikben megpróbáltuk a polgárosodást, az iparosodást.

Ezt nyilván Orbán úr is tudni méltóztatik. Azonban azt látja, (akár a saját kormányzásán, akár a megelőző kormányokon) hogy 1989 óta nem jutottunk messze a demokráciában. Nálunk volt földön fekvő embert rúgó rendőr-attack, dühöngő csőcselék, mindenféle korrupció, visszaélés, és az adócsalás olimpiai sportág. Orbán ezt azzal magyarázza, hogy félázsiai származékok” vagyunk, mintha a demokrácia fejlettsége csak az árja skandinávok joga és lehetősége lenne és az árva pusztai lovas arra lenne ítélve, hogy a nagy kánnak szolgáljon a végtelen pusztán. „Itt mindenki okos, mindenki tudja, mindenkinek van jobb ötlete” –tette hozzá Viktor.

Ez is nagy igazság a Marika presszóban. De az is, hogy a legújabb kormányzást és szlogenjeit látva jogosan kiállt fel a polgár, mint a néző az absztrakt képtárban „Ilyen szart én is tudok csinálni.”

Speciel egy példa: a tranzakciós adó merénylet a jegybank függetlensége ellen és ezzel az állam önmagát adóztatná meg, másfelől meg manipulálná a monetáris politikát. És ez nem fér össze a fejlett Nyugat elveivel. És eme ötletet nem Örs vezér súgta a fülünkbe, meg az ős Kaján, hanem maga Orbán Viktor és számtalan tanácsadója, intrikusa és közkatonája.

Más dolgokra most nem térek ki, úgy mint gerrymandering, egykulcsos, oktatás politika hiánya, idióta megszorítások, közgép (de szép) stb. a bölcsnek ez is elég, a trollnak úgyis kevés.

A végére tartogatom az Orbán-beszéd marcipánfiguráját.

„Az én filozófiám szerint az összefogás erő kérdése: ha van erő, van összefogás”-fejtette ki ugyanott, ugyanakkor. Az ő logikája szerint a Nyugat, az Uniós és az USA hanyatlik, és velük együtt mennek a levesbe a nyugati demokrácia intézményei is. De semmi vész, mert nálunk „társadalmi béke” van. Ezt a békét ugyan én nem tudom hol keressem, a magyar-cigány feszültségekben, a jobbos-balos szekértáborharcokban, vagy pontosan hol, de őszerinte ez létezik.(Ezek nem politikai ellentétek szerinte.)  És mivel létezik, ez visz majd minket előre. Hogy az erő mit jelent ebben a beszédben azt nem tudom, itt biztos a kétharmadra gondol, meg az oligarchákra akik finanszírozzák a pártot és lefölözik a hasznot a magyar rendszer működéséből.

„Reméljük, a Jóisten megsegít minket, és nem kell a demokrácia helyett új rendszert kitalálnunk és bevezetnünk”-ez a végszó Orbán világhelyzet-értékelésében.

A kisember hátán végigfut a jeges északi szél, mert alapból senki nem szereti a „reméljük, hogy nem kell szurit adnunk” típusú mondatokat, különösen nem egy avantgárd kísérletező szájából hallani.

De lehetne a demokrácia helyett egy gazdaságilag hatékonyabb rendszer? Talán Kínára gondol Orbán? Ha így van, rosszul teszi, mert valami autoriter, munkabéreket leszorító, szuper-neokon rendszer sem mehet alá a kínai teljesítménynek, viszont TNT-vel töltheti meg a szolgává szorított tömegek zsebét. És ezzel nem jó játszani. De a miniszterelnök úr tudja. Kicsit talán korai a Nyugat hanyatlására fogadni és egy harminc év múlva bekövetkező ultrafejlett Köbüki-társadalmat vizionálni, de hát ezért van a képzelőerő.

Így hát Orbán Viktor

Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.

 B. I.