Én nem akarom meghatározni a te magyarságod, de még ha akarnám se tehetném meg. Hogy miért? Mert én nem vagyok a magyarság, hiszen a magyarság nem egy ember, nem te vagy én, vagy ő, hanem mi. Nem lehet a magyarságot saját magadból, vagy a magadfélékből meghatározni. A magyarság meghatározásához mindig a tőled legtávolabb lévő emberekkel való közös pontjaidat kell megkeresned, és ebből kiindulva kell dolgoznod azon, hogy minél többet megérts a gondolkozásából, a sérelmeiből, és próbáld számára kényelmessebbé tenni az együvétartozást, hogy ő is ezt tegye veled. Hidd el, ez nem olyan nehéz, a másik is eszik, alszik, szeret élni és boldogulni akar.
Hogy miért van szükséged a magyarság ilyen meghatározására? Mert így lesz kényelmesebb neked is. Ha te ezt megteszed, akkor ő is megfogja tenni, és szép lassan kialakul az a közös minimum, amiben együtt tudtok élni. Ha ezt nem teszed meg az együttélés se vele, se a közelebb állókkal nem lesz lehetséges, ellenben ők ettől még melletted fognak élni, és nagyon kényelmetlen lesz egy ellenségekkel teli országban.
De ne érts félre, itt nem egy rosszul értelmezett, a magyarság sorstragédiáját legyöző, a turáni átkot megfékező összefogásról, hanem együttműködésről van szó. Egy minimumról, amiben elfogadjuk, együtt kell tennünk, egymást nem gyűlőlve, de bőszen vitatkozva, nem egyetértve, de elfogadva. Nem kell szeretni egymást, de meg kell érteni, hogy sokféle ember van a világon, de attól hogy ő mást gondol a világról, nem gonosz, és nem biztos, hogy rosszat akar.
A magyarság mindig akkor volt erős és nagy, ha vitáink voltak, de megvolt a tisztelet minimuma egymás iránt. Akár a reformkorban, akkár a kiegyezés után, vagy bármely más korban. Széchenyi és Kossuth óriási politikai vitákat folytattak, de egyik se akarta végképp legyűrni a másikat. Ha valamely része a magyarságnak le akarta gyűrni a másikat, ha nem fogadta el érveit, ha nem engedett neki teret, akkor mindig valami összeomlás következett; erre egész huszadik századi történetünk az igazolás.
Azt kell megértened, hogy hiába mondod azt, te vagy a magyarság, a te gondolataid, ez sosem lesz igaz, hiszen nem is lehet. A magyarság egy olyan teljes dolog, ami nem egy vagy tíz ember közös érzése, de nem is 10 vagy 20 százaléké, hanem mindannyiunké. Ha ezt nem fogadod el, valójában sose fogod megélni a magyarságod boldogan, csupán közelíteni fogsz hozzá, sose leszel büszke magadra, és magyarságodra egyszerre, mert mindig lesz egy valami, ami zavar: a többiek.
Ebbe a magyarságba benne kell, hogy legyenek a nácik, a cigányok, a zsidók, a buzik, a keresztények, az atesiták, baloldalaik, jobboldaliak. A bűnözők és az ártatlanok is. Mert a magyarság nem jó vagy rossz függvénye, nem hasznosságé vagy haszontalanságé. Egyszerűen azért nem, mert nem egy ember birtokában van, így egy ember sem dönthet arról, kit illet meg, vagy kit nem. Ha valaki magához kaparintja a magyarság meghatározásának jogát, akkor onnantól nem létezhet magyarság, hiszen nem közösen határozzuk meg azt, és ott vagyunk ahol a part szakad, valakinek rossz lesz magyarnak lenni, így neked is az lesz.
Ahhoz, hogy boldog magyar emberek legyünk a Kárpát-medencében, sokat kell még közösen dolgoznunk. De ne feledd, neked kell elkezdened, ez rajtad múlik, másokat itt nem hibáztathatsz.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.08.06. 09:54:02
Trackback: Szájer József szerint mégsem félázsiai származékok, hanem kurucok vagyunk 2012.08.05. 13:02:51
Trackback: Félázsiából származik Orbán Viktor 2012.08.05. 13:02:50
Trackback: Szájer József szerint mégsem félázsiai származékok, hanem kurucok vagyunk 2012.08.05. 13:01:21
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.