Tegnapelőtt a Vincenten megjelent egy írás, ami látszólag TGM Sólyom László aszófői beszédével kapcsolatban leírt, számomra szimpatikus szavakra reagált. A rövid szösszenet, ha nem értettem félre, elég ijesztő képet tárt fel a szerző gondolkodásáról a politikáról és az erőről. Ettől függetlenül, vagy épp ezért, igen hasznos, mert erről nagyon beszélni kéne.

Az első részben, ahol a félázsiaizásról van szó, nagyjából mindkét féllel egyet lehet érteni. Igaza van TGM-nek: nem szabad belemenni abba a csapdába, ahol népcsoportok vannak bekategorizálva. Nem szabad a közbeszédben még reakció szintjén se lamentálni azon, hogy az ázsiaiak, az amerikaiak, vagy az európaiak fejlettebbek, okosabbak szebbek-e, ha valóban egy egyenlő, demokratikus társadalom mellett akarunk síkra szállni. És igaza van abban is, hogy sokan a baloldalon nem figyeltek arra, minek a nevében, csak ütni akarnak egyet Orbán Viktoron. De Jótündérnek is igaza van: Orbán félázsiaizása nem azért elfogadhatatlan, mert népcsoportról beszélt, hanem a kontextus miatt. A vezér, aki megmondja milyen a népe, illetve a használt szavak, a népesség, a tudatlan emberekből álló körítés, akik csak a korbácsból értenek, az erőből. Ezt bizony az önbeteljesítő jóslat szintjén is vissza kell utasítani, de ha ezt tesszük, hogy következik ebből a bejegyzés következő része?

"Az a baj a kézilabdával, hogy ott nem lehet locsogni, mert akkor esetleg nagy sebességgel fog belénk szaladni egy Ingimundur Ingimundarson nevű ember és az roppant kellemetlen dolog. A kézilabdát nem lehet kidumálni, nem lehet megmagyarázni, érdektelen, hogy idézzük-e Buharint svédül. Felugrasz a levegőbe nyakadban egy egymázsás emberrel, aki szintén nem idézi Buharint svédül, ellenben kicsit meg akar ölni. Addig nem szabad leérni a lábadnak mielőtt belevered a hálóba a labdát. Nem bonyolult dolog. Csak nagyon, nagyon konkrét. Szeretem a kézilabdát."

Ez az idézet az én értelmezésemben az erőről szól, arról, hogy két csapat nekifeszül egymásnak. Amikor jön feléd a 200 kilós húsgép, ott az erő dominál – nem tudsz, gondolkodni, ott nem elég a töprengés, cselekedni kell. Ütni és ütni, nincs idő gondolkodni.

Mivelhogy én is szeretem a kézilabdát, itt rögtön tennék egy kitérőt, lefordulnék Jótündér szövegéről, és bevágnám azt a gólt, egy kis gondolkodás után. A kézilabda attól szép sportág, hogy amikor a 200 kiló hús jön feléd, gondolkodsz, lefordulsz, passzolsz, és ezer lehetőséged van. A kézilabda pont arról a mikrodöntésről szól, hogy ilyenkor mit teszel, és legkevésbé azt teszed, hogy nekifeszülsz, nem mész az ő pályájára, megpróbálsz mást csinálni, hiszen nálad van a labda, amelyet be kell varrni a hálóba.

Van egy olyan dolog a levegőben a baloldalon, hogy nem kell itt mást csinálni, csak bevarrni a hálóba a labdát, nincs szükség szofisztikált értelmiségi gondolkodásra, a feladat csupán erősebbnek lenni, mint Orbán Viktor. Ezzel a gondolkodásmóddal magukat kifinomult értelmiséginek való balos körökben is sokszor találkozik az ember. És itt a kérdés kettős, lehet-e nagyobb erőt mutatni, mint Orbán Viktor és jó lesz-e az nekünk?

Természetesen én megértem, hogyha valakinek az az egyetlen vágya, hogy Orbán Viktort leváltsa 2014-ben, de nekem nem az. Az én vágyam, hogy egy demokratikus közbeszéd felé vigyük el az országot, ahol inkább az egymás iránti megértés dominál, mint az elutasítás vagy az erő. Így számomra elfogadhatatlan Orbán Viktor erővel való legyőzésének gondolata.

Már csak azért is, mert a legyőzés után még borzasztó sok munkára van szükség, nem csak helyreállítani kell a demokratikus intézményrendszert, hanem az eddiginél jobban működőt felállítani, ami sokkal jobban figyel a kisebbségi akaratra, és jobban ellenőrzi a pártrendszert. Ez viszont nem fér össze az erő politikájával. A fékek és ellensúlyok, a politikai hatalmat felügyelő rendszert nem tudja visszaállítani, egy olyan kormány pedig nem tudja hitelesen felállítani, aki az erő fegyverével a másikat lesöpörve kerül hatalomra. A független politikai intézményrendszer lényege, hogy nem egyik vagy másik oldal által van legitimálva, hanem egy olyan rendszer, amelyet mindkét oldal elfogad, különben hiteltelenné válik, és ahogy az elmúlt években látjuk, a hiteltelen rendszerek erőtlenné is válnak, nem tudják betölteni feladatukat.

Pontosan ezért kell az ellenzéki erőknek az erő helyett a kompromisszum, a meggyőzés, a tanítás és a tolerancia fegyverét bevetniük, amikor a Fidesz legyőzéséről van szó. Nem megijedni kell a feladattól, hogy egy, a demokráciában hitelét vesztett társadalomban kell helyreállítani a demokrácia intézményrendszerét, hanem belekezdeni a feladatba, ahol az embereknek elmagyarázzuk és visszaadjuk a hitet a demokráciában, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nincs is esély demokráciára, hiszen az a nép legitimációja nélkül csak pár politikus játékszere. Ezt ismerte fel Orbán Viktor és használja ki a demokrácia ellen, és ezt kéne most a baloldali ellenzéknek is felismerni, és eszerint cselekedni az erővel szemben, ha tényleg hisz abban, (és tudja mi az) amit képvisel.