Hoffmann Rózsa mai iskolaköpenyes felvetése első blikkre nem tűnik butaságnak, de ha megnézzük a kontextust és a valóságot, rájövünk, hogy az. Egyrészt az iskolaköpeny és az egyenruha között van különbség. Másrészt mindkettő (és igen más módon) csak elrejti a különbségeket, valóban nem szünteti meg azokat. Harmadrészt pedig ez az egész csak elterelés a valós, az osztálypénz körül kialakult polémiáról.

A fenti képen láthatjuk az iskolaköpenyt és az egyenruhát, ha valóban a szegénység és a különbségek eltüntetéséről lenne szó, akkor az iskolaköpeny nem lenne megoldás. Akkor beszéljünk az egyenruháról. Másrészt viszont, míg 40 vagy 20 éve a ruha volt a fő identitásformáló, a különbségeket jól kiadó különbség, mára ez eltűnt. Ma a high tech cuccok, az okostelefon, a játékok adják ki a különbséget gyerek és gyerek, vagyis szülő és szülő anyagi helyzete között. Természetesen ez csak a nagyvárosokra igaz, és itt térhetünk át a következő problémánkra.

Amikor Magyarországon leküzdhetetlennek tünik a gyerekszegénység, és a kormány az ez ellen küzdő intézetet ellehetetleníti; amikor sok helyen az alapszintű oktatás nem megoldott, vagy egyszerűen pocsék; amikor ha valaki Budapestre születik, többszörös az esélye az egyetemre kerülésre − az oktatás és a hozzáférhetőség miatt −, akkor nem az iskolaköpeny oldja meg a különbségeket. Amikor a különbség az, hogy valaki magánnyelvtanárt kap, vagy egyszer a héten húst az asztalra, egyszerűen nevetséges ezzel tematizálni a közbeszédet.

Már pedig a kormány nem tesz mást, csak tematizál. Múlt héten alakult ki polémia az osztálypénzek körül. Az osztálypénzek jelenlegi rendszere valójában törvényellenes és igazságtalan. Nem kell kitalálni a sztorikat az uszodában kint álló kisgyerekről, mert neki nem volt pénze fürdőruhára, vagy az érettségi bankett miatt egy hónapig zsíros kenyeret evő családokról, mert ez a magyar valóság. Az osztálypénz rendszere jelenlegi formájában az állam oktatásból elvont pénzeinek a helyére lép, méghozzá igazságtalan és kontrolálhatatlan módon. Hiszen egy jódmódú család alapelvárása, hogy ha ő havonta kifizet tízezer forintot, akkor kapjon érte pluszt az iskolától, de ezzel azt a családot kiközösíti az egyenlő oktatásból, aki ezt nem tudja kifizetni. Így pedig olyan pluszterhekre kötelez családokat, amelyeket ők nehezen fizetnek ki, még ha mindent meg is tesznek a gyerekük iskoláztatásért. Amikor 20 ezer forint egy könyvcsomag (és itt a kormány ez ellen folytatott küzdelme értékelhető, még ha a központosítással, a különböző módszertanok teljes kinyírásával jövőre inkább több kárt okoznak), és havonta mondjuk 5 ezer forint az osztálypénz, egy egykeresős 3 gyerekes családban már komoly problémák adónak (plusz füzet, toll, uzsonna, egyéb).

Összességében az iskolaköpenyről folytatott vita egy álvita, ami semmilyen megoldást nem képes adni a valódi különbségbeli problémákra.