Ez már a legalja, érzi az ember amikor a Jobbikosok akasztófát állítanak Debrecenben. Most érték el a mélypontot a farmerkabátos szakállmatyi után aki az uniós zászló égetésen a fenekét törölte a zászlódarabbal. (Sajnos eltűnt a netről a kép...) Minden okuk megvan a reménykedésre, hogy jobb lesz nekik: innen már csak felfelé vezet az út.

Őszintén megmondom, nem vagyok liberális felfogású  a halábüntetés  kérdésében(sem.) (Nem úgy mint más szerzők itt a KM-en)  Édeskeveset érdekel egy olyan ember élete, aki mások megnyomorítását és legyilkolását úgy élvezte, mint verse szerint az ifjú József Attila a kuglert. Ha például fellógatnák a battonyai gyilkos Clint Eastwood még pár dollárért sem lőné ki alóla a kötelet mint Tuco alól, hanem elfütyülné a Hang ’em hight. És szerintem jól tenné.

A probléma mással van. (Nem is azzal, hogy a halálbüntetés bosszú, mert a bosszú nem legális alapú, önkényes cselekedet. Az állam saját törvényeit követve soha nem áll bosszút.  Azon már lehet vitatkozni, hogy mennyire szent az emberi élet.)

Az igazi probléma az, hogy a halálbüntetés nem oldaná meg a bűnözés problémáját. Mellékesen vannak nemzetközi egyezmények és joggyakorlat halálbüntetés ügyben. A Római Egyezmény hatodik kiegészítése (1983) háború esetén tartja elhetségesnek. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkelye azonban tiltja a halálbüntetést. Kerek-perec. (No de erre lesz ellenérv: a  talibánok se fogadják el ezt az okmányt, nem igaz?)

Tudom, hogy manapság szokás kreatívan hozzáállni nemzetközi kötelezettségeinkhez, de ezt a kreativitást normális államok nem értékelik nagyra, és legalább olyan rossz szokás mint a 80-as évek számos  esztétikusnak szánt divatipari kilengése. Azon kívül, hogy mi ebben (jelesül a magyar állam) elkötelezte magát, sajnos nem sok érv van arra, hogy a halálbüntetés megoldja a szocio-kulturális alapon történő bűnözést. Az életkörülményeinél fogva szinte rákényszerített, a törvény nem tiszteletére szocializálódott, a társadalomból magát kivetettnek érzők tömege nő az ország elnyomorodásával. Aztán meg a vezető rétegek is szép példát nyújtanak becsületből, ugyebár.  (Kit mikor vonnak itt felelősségre bármiért, egy hatalmi-vagyoni szint után?)

A halálbüntetés elrettentő erejéről nehéz nyilatkozni, ha nem vagy a kérdés szakértője. Az a 2009-es tanulmány, amit a deathpenalty.info.org itt bemutat azt állítja hogy az amerikai kriminológusok többsége nincs meggyőzödve a halálbüntetés elrettentő erejéről. Az is kérdéses milyen módszerekkel lehet igazolni az elrettentő erőt. De mivel a fenti oldal halálbüntetés ellenes nézzük meg az ellentétes oldalt, ott is kemény érvek bukkannak fel. Mindkettőn érdemes elgondolkodni. Mondom: gondolkodni, nem bitófát állítani.

Magyarországra nehéz levetíteni a kérdést, mert a magyar társadalmi körülmények eltérnek az amerikaiaktól. (És a Kádár-rendszer megszűnése óta nem tudjuk mérni hogy a halálbüntetés milyen hatással van.)

Az sem garantálható, hogy akiket elítélnek azok ténylegesen végrehajtották a tettet. Voltak már kétségek erről a móri mészárlás, Tánczos Gábor ügyében, és számos polgárral együtt nem vagyok meggyőzödve hogy a rendőrségnek mindig igaza van. Az egész világirodalom amúgy is tele van a tévesen elítélt áldozatokkal, a mindenáron elkövetőket kreáló rendőrségekkel. (És jogos felvetni azt is hogy milyen nyomás alatt áll a rendőrség egy komoly ügyben, és milyen nehéz a dolga.)

Az biztos, hogy a törvénykezésen, a jogi gyakorlaton kell változtatni. (Erről jelentős jogászok írtak már, például a technokrata magyar jogértelmezés kapcsán.) A törvények betartását is hatékonyabbá kell tenni. Hogy hogyan, az a szakértők dolga.

De mit tesz hozzá a kérdés megoldásához a Jobbik? Természetesen semmit. Állít egy bitófát, mint a középkorban, aztán ehetjük a sajtos perecet. Ha kormányra kerülnek majd lesznek tűznyelők, kardnyelők, misztérium-játék is. Ja és visszaveszik Endresiket egy jó kis köztéri kalasnyikovozásra. Úgyis csak a cigányok bűnöznek szerintük, majd jól felakasszák őket, aztán belelovagolnak a lehunyó napba.

Ébredjünk fel. Jelenleg ez a párt semmit sem kínál a látványosságon, a leszerepelt sztárokra jellemző falusi haknikon kívül. Egyébként talán nem is a halálbüntetés fáj a kegyetlen emberkínzó gyilkosoknak leginkább. Hanem az örök bezártság a négy fal között, a szabadság reménye nélkül, a tudat, hogy vége. És aki több bűnhődést akar, tehet még hozzá egy-két nemzeti rock cd-t is.

 B. I.