Őszintén remélem, hogy a Milla október 23-i tüntetése egy hatalmas siker lesz, és tényleg megkezdődik az Orbán-rezsim lebontása. Az előjelek azonban – finoman szólva – lehetnének jobbak. Látszik ugyanis, hogy mindenki súlyosan elidőzítette magát. A Milla és a Szolidaritás belesétált egy saját maguk által felállított csapdába. Olyannyira hype-olták az október 23-i tüntit, hogy ahhoz, hogy ne okozzanak csalódást, már minimum Mick Jaggernek kellene fellépnie, egy helikopterről lelógatva.

Gyermeteg hiba volt ez. Egy tüntetés amúgy nem attól, vagy nem kizárólag/elsősorban attól lesz fasza, hogy ki a sztárvendég, hanem hogy mennyire van kitalálva, felépítve, dramaturgiailag végiggondolva, stb. A Milla azzal tette magát naggyá, hogy egyszer csinált egy nagyon menő demonstrációt. A következő már gyengébb volt, az azt következő megmozdulásai még gyengébbek. Ezt ők is tudták/érezték, végül elkezdtek parázni és felülkerekedett az a félelem, hogy „úristen, itt valami nagyon nagyot kell gurítani, más különben végünk van”. Megítélésem szerint a Milla rosszul ítélte meg a helyzetet. Nem ettől függ minden. Sokkal inkább arról van szó, hogy két nagy tüntetés között is kell (kellene) valamit csinálni, s ezt a Milla vagy nem nagyon értette, vagy amikor megpróbálta (ld. alternatív köztársasági-elnök választás), nagyon elcseszte. Mindazonáltal ez a páni félelem, hogy ha nem szólnak hatalmasat, akkor annyi – nos, ebből általában sok jó nem jöhet ki.

A Szolidaritás, élünkön Kónya Péterrel szintén eltolta. Először a bénázás a külön tüntivel, aztán az alkudozás, majd a nagyon gyermeteg teasing (Kálmán Olga előtt és másutt), hogy „na, tessék itten már figyelni. mekkora nagy lesz ez a dolog…. Bajnai Gordon? Nem is tudom… hát lehet, de nem mondhatom meg… hehehe.” Sajnos tényleg kezd beigazolódni a Szoli-kritikusok ama meglátása, hogy a Szolidaritás nem nagyon van mással elfoglalva, mint önnönmaga – meglehetősen tartalommentes – propagálásával. A Szoli ugye azzal akart nagyot gurítani, hogy összehozza az teljes ellenzéket (pártok included) de ez nagyon nem jött össze, ezért – kényszerből - hajlandó volt együtt mulatni a Millával, de csak akkor, hogy ha ott valami extra történik.

Az extra, nyilván, Bajnai Gordon. B.G.-t illetően mindenki megmondta, hogy előbb utóbb (inkább előbb) most már elő kell bújnia, ha komolyan labdába akar rúgni. De vajon jó húzás, hogy a Milla tüntijén tér vissza? Aligha. Bajnai ezzel a lépéssel pont az egyik fő nimbuszát (I am a uniter, not a divider aka G.W. Bush) dobta sutba, hiszen már most nagyon nyilvánvaló, hogy (fel)lépése nem egységet, hanem éppenséggel durva megosztottságot hozott – és még meg sem szólalt! Az maszop libikókázik (persze mindenki menjen, de én, Mesterházy Attila, sajnos nem érek rá, mert hát a család….), a DK egyik fele kb. elküldte Bajnait az anyjába, az LMP megy is, meg nem is, sőt maga a Milla is megosztott. (A Millamedia címlapon hozza a Bajnait lezúzó átlátszós riportot…) Nos, lehet, hogy marha sokan lesznek a Millán, de ezen az áron egyáltalán nem biztos, hogy megéri. Bajnai sokkal jobban megválaszthatta volna az időt és a helyszínt, egy sokkal kontrolláltabb, kontrollálhatóbb fellépéssel megorkesztrálhatta volna visszatérését, úgy, hogy ott mindenki csak rá figyel, nincsenek viták, cikis torzsalkodások (pl. TGM), stb. Egy szó, mint száz, ezt a Bajnai-stáb is benézte, vagy legalábbis beáldozta az ideális pillanatok egy jó kis tömegért. (Illetve azért – ahogyan Török Gábor is írja – hogy visa vie a szocik tábora nagyobbnak látsszon, mint amekkora valójában...)

A nagy októberi Milla-tünti tehát ezer sebből vérzik, és bátrán elmondható, hogy az összes főszereplő (az LMP öntökönszúrást most nem is elemezném) csúnyán eltaktikázta magát. Ha tényleg le akarják váltani Orbánt, ennél ezerszer végiggondoltabban kell menetelniük.