A Matolcsy-féle megszorítások második köre után annyit láthatunk, hogy a szegények és az alsóközéposztály (a társadalom 80 százaléka) után most kicsit módosult az ágyú csövének az iránya. Természetesen a társadalom rosszul élő rétegei még mindig a célkeresztben maradtak (tranzakciós adó-emelés, közüzemi szolgáltatások megadóztatása), de az ágyú ismét a bankok felé is mutat. Tapsolhatnánk, ha hithű demagógok lennénk, de nem fogunk, a bankadó ki nem vezetése, vagy nem csökkentése, de leginkább a bankszövetséggel kötött megállapodás felrúgása, és ezzel a stabilitás felrúgása a bankok felé tényleg öngyilkosság, és ezt Viktor mondja el a legjobban: 

Az a baj, hogy ez nem természetes és nem jó. A magyar bankok nem a legszebb szereplői voltak az elmúlt 22 évnek, de nem egyedüli okozói a devizahitel-válságnak, abban nekünk és a politikának is elég nagy felelőssége van. A bankokat kiválóan be lehetett volna vonni egy megoldásba a legnehezebb adósok megsegítésére, de ehelyett csupán a végtörlesztés következett: ez egyszerre volt a felső középosztályt, a megtakarításokkal rendelkezőket segítő, de a hitelezést kinyíró intézkedés volt, ennek volt az ellenpontozása a bankadó kivezetése. Vagyis csak lett volna. 

Az a baj a bankadóval, hogy az a bankok tőkekészletét erőteljesen lenyomta, a befektetés megtérülési esélyét lecsökkentette, és ezzel a hiteleket megdrágította. Márpedig itt ez nagyon nagy baj.

Nem kell mesze menni a hitel fontosságát hangsúlyozva, elég Széchenyiig, és talán tovább nem is kell magyarázni. Valódi munkahelyek csak valódi tőkéből és befektetésből lesznek, márpedig ez Magyarországon pár emberen kívül nem soknak van. Magyarország akkor lesz gazdaságilag erős ország, ha a kis- és középvállalkozások elbírják a gazdaságot, ha a külföldi befektetők úgy jönnek ide, hogy a KKV-nak kedvezünk, ha a nagy befektetők tudnak magyar beszállítókkal dolgoztatni, mert van kivel. De ha nincs hitel, akkor nem tudnak átmenetileg fennmaradni ezek a cégek, újak pedig egyáltalán nem tudnak alakulni, mert nincs miből. Nem lesznek új nem állami munkahelyek, nem nő az export, stagnál a növekedés. De hitel nélkül az Orbán által megajándékozott rétegek se tudják növelni a fogyasztást. Nem lesz új hűtő, vagy új autó, ha nincsen hozzá olcsó forintalapú hitel se. Márpedig azt remélem senki nem gondolja, hogy a megszorítások közepén a banki hitelezésen kívül van bármi is, ami tőkét tud varázsolni az országba. 

Ezért durva Orbán fenti mondata, és ezért jelenti azt, hogy a miniszterelnök alkalmatlan a kormányzásra, Nem a helyzet megoldására, nem a nemzet hasznára, hanem a túlélésre plusz 100 ezer közmunkásra, plusz 2 nem hasznosítható nagy külföldi befektetőre alapozva próbálja megúszni minél tovább (ahogy elődei is). De amit a fenti mondat mond az vészjósló, nem is kívánják megoldani, hogy tőkeerő legyen az országban piaci alapon. Ha pedig nincs tőke, mitől lesznek valódi munkahelyek, hova mennek majd tovább a közmunkások, mitől lesz belső fogyasztás? Egyáltalán tőkeerő nélkül hogy akarunk kimenekülni a válságból?