A Népszabadság egy petíciót tett közé Orbán elűzésének fontosságáról, az ellenzéki összefogás szükségességéről. A kiáltványt neves értelmiségiek, írók, tudományos kutatók, közéleti személyiségek sora írta alá. De megalakult Bajnai Alapítványa, egyesülete is. Én magam úgy döntöttem, sem jót, sem rosszat nem írok az alakuló Bajnai-csapatról, ameddig nem látom, valójában mit is akarnak, azonban most mégis kivételt teszek. Ebben a csapatban nincs 40 évnél fiatalabb ember. És itt nem egy herpegés-derpegés fog jönni az elmúlt 20 évről, hanem egy hosszú sikoltás, hogy „emberek, itt látszatja sincs a megújulásnak!”
Merthogy számomra az elmúlt 22 év kritikája nem a teljes rendszer elutasítása, azt tegye meg az a politika, amelynek ez a feladata. Számomra az elmúlt 22 évben a baj az együvé tartó folyamatok sora. A demokratikus értékek szép lassú kimúlása, a többszörösen kettészakadó társadalom (politikai, szociológiai, gazdasági). A pártok és vezetőik elszakadása a valóságtól, a közös jelen, múlt és ezáltal a jövő megteremtésének hiánya, illetve elárulása a napi politika mentén, végső soron pedig az ország sosszul kormányzása. Ebből levezetve tudok olyan neveket mondani, akikkel tényleg soha semmit (Orbán Viktortól Kuncze Gáborig, Puch Lászlótól Simicska Lajosig, Lendvai Ildikótól Gyurcsány Ferencig), de nem ez a fontos, hanem az az esély, hogy itt valamiféle kilábalás jöhet. Olyan kilábalás, aminek az elején, sőt valószínűleg középtávon sem lesz csoda, de hosszútávon mégis azt tud ígérni. Részben félelemmel ezt vártam 2010-ben (és a félelem nyert), és ezt fogom várni 2014-ben is.
Azonban ha ránézek a fenti sorra, nem látok ebből semmit. Tiszteletreméltó de ismerős nevek sorjáznak egytől-egyig, keveredve pár olyannal, akiktől feláll a hátamon a szőr. Persze tudom én, hogy a politikában a szart hozza magával a víz, de hol van itt a víz?
Ez a névsor senkit nem tartalmaz az én generációmból, senkit, akiben biztos lehetnék, ha odaáll egy ilyen ügy mögé, akkor megnyugodhatok. Senkit, aki ne tette volna már le a garasát nekem, hogy hidd el, jó lesz. Senkit, aki az én problémáimra, kéréseimre reflektálna, a rendszerváltás után felnőtt generációk problémáira, kéréseire. Magára a rendszerváltás utáni Magyarország problémáira. A megújulásnak, az új gondolatnak eddig írmagja sincs ebben a csapatban.
Én készségesen beleszeretek a reménybe, hogy Bajnai Gordon jó miniszterelnök lesz, de eddig ezt semmi nem igazolja, sőt egyre kevesebb dolog, ahogy haladunk előre az időben. Ha nem hoz magával Bajnai valami olyat, ami miatt biztos lehetek benne, hogy itt nem a 2010 előtti, mára már aranyfénybe csomagolt szar úszik vissza a víz alatt, akkor az én szavazatom nem nyerik meg.
Merthogy nem 2010 előttre kell visszatérni 2014 után, hanem egy új útnak kéne megszületni, méghozzá minél nagyobb konszenzusban, és társadalmi támogatottsággal, de ha ennek a folyamatnak már az inditó lépésénél is a 2010 előtti arcok röppenek fel, a fiatalabb generációk kihagyásával, az nem más mint a megújulás látszatának, egy harmadik út látszatának feladása.
Én szeretném leváltani Orbán Viktort, de azt szeretném egy olyan csapattal megtenni, amelyben bízni tudok, vagy legalább minimális esélyét látom, hogy jó irányba mennek tovább. Ez viszont egyelőre nincs meg, és ha Bajnai körül is Vörös T. Károlyok fognak menetelni, akkor bizony itt nem lesz leváltva Orbán Viktor.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A reális alternatíva 2012.10.22. 16:13:29
Trackback: Kemény, ez a csapat kemény. 2012.10.21. 13:15:09
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.