Van ez a kiváló és fontos kampány, melynek a lényege, hogy sportolj naponta háromszor egy órát, de ezt is sikerült meglőni egy kis Varga István-i ízzel. Az egyik videó, ami az anyákat serkenti sportolásra, és kéri őket, hogy a gyereküket is vigyék el, nem úgy kezdődik, hogy nekünk anyáknak nagyon fontos a fittség és az egészség, hanem egy cinkos összekacsintással: "A nők elfáradhatnak, de mi, anyák nem".

Nem értem, miért kell negatív hangulat ahhoz, hogy valaki hangsúlyozza, az anyákra nagy szükség, van, hogy a gyereknevelés fontos dolog. Azt sem értem, hogy miért sugallják azt, hogy az egyetlen dolog, amit egy nő csinálhat, a gyereknevelés. Számomra ez az egész KDNP-s izé érthetetlen. A nők is elfáradnak, mert a nők is dolgoznak, tanulnak, élnek, a huszonegyedik században ezek már nem csak a férfiak "kiváltságai". Ahogy például a gyermeknevelés sem. Az én ismerősi körömben az elmúlt években egyre több férfi volt, aki otthon maradt a gyerekkel, speciel ők is elfáradhatnak a gyermeknevelésben, és még tovább lehetne folytatni a sort.

Anyának lenni kiváltság, de nem valamivel szemben. Aki valóban szereti a családját, a gyerekét, nem bizonygatja, hogy ő anya. Anyának lenni nem egy szintlépés a nőségből, hanem egy öröm. A gyerek szeretete és felelőssége. Anyának lenni boldogság, hogy van felelősséged, szeretheted a gyereked, és nevelheted, hogy továbbadhatsz magadból valamit. Ezt a tiszta és egyértelmű dolgot kihasználni és felhasználni bűntudatkeltésre azokkal szemben, akiknek nincs gyerekük, olyan felelőtlen és meggondolatlan tett, amihez kevés mérhető. Mert mi van például azokkal, akik nem mernek gyereket vállalni, vagy épp nem tudnak? Ők csak másodrendű nők?

Anyaként embernek lenni csodálatos és jó dolog, de simán embernek, nőnek lenni is az, egy normális országban bármelyik szabadon megélhető kéne hogy legyen, úgy, hogy egyiket se állítjuk a másikkal szembe.