Aki figyelmesen olvasta a választási szabályok változásairól, a kampányban előforduló hirdetések korlátozó szabályairól szóló cikkeket, észrevehetett valamit. Azt, hogy valami hiányzik belőle. Míg az internetes, kereskedelmi médiumokban, és napilapokban történő párthirdetéseket betiltaná egy javaslat, egy másik pedig korlátozná (ahogy korlátoznák a köztévében való megjelenést is), egyetlen javaslat se szól a köztéri hirdetésekről. Ennek pedig oka van, mégpedig: Simicska Lajos.

A törvényjavaslat, ami jelentősen szabályozza a pártok reklámköltési lehetőségét, egyetlen egy szektorhoz nem nyúl: a köztéri hirdetésekhez, márpedig azért, mert itt van Simicska Lajosnak, Nyerges Zsoltnak és a többi Fideszhez köthető embernek olyan helyzeti előnye, hogy erre nincs szükség. Az új szabályok szerint semmi se kötelezi arra Lajosékat, hogy az MSZP-nek mondjuk 10 milliárdért adjanak egy óriásplakát helyet, míg a Fidesznek ingyen. Ezt semmi se szabályozza.

A Kreatív online cikke szerint jelenleg a következő közterületi cégek tartoznak Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségébe: Mahir Cityposter, Publimont, Euro Publicity, A Plakat. A Publimont birtokolja például a BKV reklámfelületeinek jogát, de a teljes közterületi reklámfelület szektorból jó 30%-ot hasítanak ki Simicska cégei. A Fideszhez közeli emberek érdekeltségeivel a kör még tágabb. Ha kiegészítjük az Euro AWK-val (Fonyó Károly) és a Mediacontacttal (Az IMG kisebbségi tulajdonosának a cége, Somogyi Miklósnak), akkor a következőképpen alakul:
Óriásplakát-piac: Publimont+EuroAWK = 36%
Citylight-piac: Publimont-EuroPublicity+EuroAWK+Mahir Cityposter+Mediacontact = 42%

Ebben nincsenek benne a BKV járműfelületei (Publimont) és a Mahir Cityposterei sem.

Márpedig enélkül a 3majd 50 százalék körüli piaci részsdés nélkül nagyon nehéz országos lefedettségük kampányt csinálni.

Hiányos lenne a cikk, ha itt abbahagynánk, említsünk meg inkább két történet, mindkettőt a Kreatív online cikkéből:

A közterületi piac egyik jelentős piactorzító kormányzati beavatkozása a közlekedésről szóló törvény közterületi reklámelhelyezéseket szigorító módosítása volt, amely a kandelláberreklámok megtiltásával lényegében ellehetetlenítette a piac egyik legerősebb szereplőjének, a spanyol-magyar tulajdonú ESMA közterületi cég működését, illetve további hozadékként egyes számítások szerint akár egymilliárdos bevételcsökkenést is jelenthet a piac számára 2012-ben. A törvényt Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter nyújtotta be, de a vonatkozó paragrafusok fölött korábbi nyilatkozóink szerint az a Schváb Zoltán közlekedésért felelős helyettes államtitkár bábáskodott, aki kinevezése előtt a Közgép építési, tervezési és vasúti igazgatói pozícióját töltötte be.

Az állami hirdetőktől érkező pénzek elosztása soha korábban nem volt ennyire aránytalan, mint a kormányváltás után, vagyis 2010 májusa és 2011. december 31-e között. Ahogy azt már korábban megírtuk a Publimont egymilliárdos nyeresége kapcsán, a cég a Kantar állami klasztere szerint 2011-ben 70 százalékos, a Mediacontact 14, az Euro-AWK 10, az Epamedia csoport 4 százalékos, míg a maradék 2 százalékos részesedéssel zárt a listaáras bevételek alapján (3. grafikon), és ebben nincs benne a Mahir Cityposter, amely a Kantar elmondása szerint nem szolgáltat adatot. Ugyanakkor a Mahir Cityposterbe egészen biztosan ment állami pénz, hiszen a hirdetőoszlopokon látható volt, hogy a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Villamos Művek, az MTVA, a KSH és az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is foglalt felületeket a Mahirnál 2011-ben.

Az Outdoor Media Audit Kft. által készített piaci felmérést a felületek szerinti országos részesedésről 2012 áprilisában: Óriásplakát: Epamedia 35 százalék, Publimont 26 százalék, Euro-AWK 10 százalék, egyéb 29 százalék. Citylight-szegmens: Epamedia 46 százalék, Publimont 11 százalék, Euro-AWK 1 százalék, Mahir-Cityposter 20 százalék, Mediacontact 10 százalék, egyéb 12 százalék (10. 11. grafikon).

Ebből a két történetből (amely mellett még számtalan van) azt láthatjuk, hogy bár a pártok költésébe nem szól bele a közterületi szektorban az állam – ellentétben az összes többi kampányban lévő reklámfelülettel –, addig az állami cégek a költéseik nagy részét ide koncentrálják méghozzá úgy torzítva, hogy az a kampányban a Fidesznek kedvező cégeknek legyen jó.

A kérdés ezután csupán az: lehet-e szabad információhoz való jutásról beszélni majd a 2014-es választásokon?