Leváltják a Szegedi Szabadtéri Játékok és Regionális Összművészeti Központ igazgatónőjét, Bátyai Edinát. Nem lenne különösebben felkavaró a hír, ha nem tapadna a történethez hozzá közéletünk szokásos légypiszok mentalitása.

„Úgy véljük az eset nem maradhat következmények nélkül” – szólt a tiltakozó verdikt. Nem maradt. A kupac műkakákat tányérba helyező installánciót sokan kereszténygyalázásnak értelmezték. Az ennek nyomán kialakuló tiltakozási hullámon érezte úgy a helyi Fidesz-KDNP, hogy elfogyott a bizalom az ügyvezető igazgatónővel szemben, ideje őt leváltani. Közintézmények esetén nem gondolom, hogy különösebben meglepő, ha vitákat kiváltó és akár bármely társadalmi csoport érzékenységét sértő kiállítást megtámadnak a fenntartói jog gyakorlásában résztvevő különböző politikai pártok. Divat a polkorrekt kritikája, bár látszik, hogy minden kritikai észrevétel a polkorrekt ellen addig tart, amíg nem a saját identitásunkat meghatározó csoportot ér „politikailag nem korrekt” irritálás.

A Reök művészeti vezetője félreértelmezésről beszélt, a „kitartás” szubkultúra helyi biciklis lovagja felhívást ragasztott az intézmény bejáratára, az alkotó visszavonta a kiállításról az installációt. A kulturális bizottság sem cicózott, nem csak a leváltás közgyűlés elé való terjesztéséről döntött, de már meg is hívta a bizottsági ülésre a kijelölt utódot. A szakmai döntések születésének bájos kis helyi lenyomata marad az utókor részére, ahogy a kijelölt utód tiszteletreméltó és egyszerű őszinteséggel elmeséli hogyan került a bizottsági ülésre, „Kohári Nándor (kulturális bizottság fideszes tagja - TS.) jó barátja, ő hívta fel telefonon, hogy koncepció és személyi váltás várható Szegeden a szabadtéri játékoknál”. A megbeszélésen pedig kifejtette „nem tudja, mennyit tud változtatni a szabadtéri jövő évi programján, meg kell néznie a szerződéseket, megállapodásokat. Közölte, nem tudja például, hogy Alföldi Róberttel van e már aláírt szerződése a szabadtérinek”. Magam sem tudom van-e szerződés Alföldivel, de azt igen, hogy az általa rendezett István, a király jubileumi előadásra már lehet jegyeket vásárolni.   

Időközben lezajlott a közgyűlési vita, a színvonalát nem kívánnám minősíteni, mindenki megtekintheti a kivonatolva is mutatós csörtéket a helyi média internetes felületein. A végeredmény ugyanakkor ismert. A polgármester tiltakozása miatt még nem lesz hivatalos a döntés bő két hétig, így nyilván sok mindent fogunk még hallani az ügyben, lesz majd tiltakozás és ellentiltakozás. Az atv-ben majd „szabad szemmel” nézik az eseményeket, és megállapítják - az orbáni diktatúra újabb megnyilvánulását láthatjuk, a politikának a szakmai kérdésekbe való belepofázása zajlik szemünk előtt, a szakmai érvek helyett a politika dönt életünkről, a logikai érvelés végén ott áll majd a szegedi döntés, mintegy a Nemzeti élén történő változtatás vidéki előképe. Mindeközben a hírtv-s civilek kaszinójában a nemzeti kultúra jogos önvédelmi reakciójaként látják majd a kialakult helyzetet, a kozmopolita liberális mocsok feletti győzelemként értékelik a leváltást. 

Közben a kulturális bizottság elnöke siet leszögezni, nem a kiállítás körüli botrány miatt történik a leváltás, mivel „A megrendült bizalom egy hosszú folyamat eredménye”. Lássuk be mégis csak iciri-picirit cikinek érezhették, hogy egy kiállítás részeként megjelenő installáció miatt váltsanak le egy ügyvezető igazgatót, olyan ok miatt, amiért a szakmai felelős normális esetben mégiscsak az adott intézmény művészeti vezetője lehet, hiszen ő állítja össze a kiállítások anyagát, fogadja el egy adott kiállítás koncepcióját. Nem mintha örvendenénk, ha az ügyvezető helyett a művészeti vezető kerülne pengellérre, bár úgy tűnik az ő előélete, szakmaisága megfelel a helyi jobboldalnak is, ez azért megnyugtató, hiszen a számos kiváló kiállítást szervezett meg, hozott Szegedre irányítása alatt az intézmény, és ami fontosabb egy-egy kiállításnál, hogy a Reök tényleg betölti kulturális szerepét, mondhatni nem csak regionális szinten, mint ahogy a nevében szerepel, hanem országosan is.

Ha tehát ez csak a jéghegy csúcsa, akkor mi van a vízszint alatt, szerencsére ezt is megtudhatjuk, hiszen az elnök két fontos dolgot is kiemelt, eszerint az igazgatónőnek „olyan megnyilvánulásai voltak, amelyek az önkormányzat képviselőit sérthették”, másrészről a Játékok nézettsége nem hozta idén az elvárt számokat, „ezzel az emberek is kinyilvánították véleményüket az elvégzett munkáról”. Nocsak.

Az első megközelítés a szegedi viszonyokat nem ismerők számára bizonyára homályos, de aki a helyi ügyeket ismeri az pontosan tudja mit jelent. Történt egykor, hogy az önkormányzati cégek 2010-es pénzügyi beszámolója nagy nyilvánosságot kapott botrányt eredményezett. A távolról olvasó ember talán azt gondolhatná, hogy valami gazdasági, pénzügyi stikli kirobbanása lehet a háttérben, valamiféle mutyi, de csalódást kell okozni, nem ez történt. A Szabadtéri promó anyagába beillesztettek egy, a Délmagyarország internetes oldalról vett cikket, a botrányt kiváltó ok az volt, hogy „A Szegedi Szabadtéri Játékok a 2010-es év top önkormányzati cége” című cikk az oldalról a kommentekkel együtt került bevágásra, miközben a felső hozzászóló vitriolosan tett megjegyzése a fideszes-kdnp-s képviselők irányában nem volt túl hízelgő. A hozzászóló annak adott hangot, hogy hiába sikeres a Szabadtéri a jobboldal részéről folyamatosan olyan hangok hallatszanak, melyek az igazgatónő leváltását szorgalmazzák. A jobboldal nem fogadta el az egyébként tényleg sántikáló hivatalos verziót, miszerint „irodatechnikai hiba” történt, a kulturális bizottság elnöke tudatos provokációnak látta az esetet, indoklása szerint „Ha valaki a cikkhez tartozó nyomtatóikonra kattint, akkor a nyomtató a hozzászólásokat nem printeli ki. A kommentek szövegszerkesztővel külön oldalra lettek valaki által szerkesztve, majd kinyomtatva. Aki a mappába tette a dokumentumokat, ezt is látta, vagyis tudta, mit csinál.” Ez a konfliktus végül nem vezetett leváltáshoz, ez érthető is tekintve, hogy a Szabadtéri körüli események mindig nagyobb figyelmet kapnak, így nehéz lett volna megmagyarázni, hogy egy hozzászólás miatt miért kell egy egyébként éppen 182 milliós többletet hozó intézmény élén változtatni.  

A másik magyarázat a bizalomvesztésre a nézettségi számok és a veszteség. A korábbi adatokból kiderül, hogy ez egyedül az idei évre lehet igaz, mivel a korábbi évek önkormányzat által elfogadott beszámolói alapján a Szabadtéri a 2011-es évben 90% feletti nézői kihasználtsággal szerepelt, míg a pénzügyi helyzet a beszámoló szerint „a 0-ra tervezett mérleg szerinti eredmény helyett 9.066 eFt nyereséggel zárta a 2011. évet, melyet a társasági adó jellegű támogatás és a tervezettnél magasabb jegybevétel befolyásolt pozitívan”. Tovább szinezi a képet, hogy a szabadtéri mellett a Reök jegybevételei is meghaladták az eredetileg vártakat

A kulturális bizottság elnöke csak közvetve említett meg még egy problémát, ami nem csoda, hiszen a mai valóságunkban, legalábbis hivatalosan felvállalva, mégis csak furcsán mutatna, ha a kulturális bizottság esztétikai igényei alapján dőlne el ki rendezhet és ki nem a fesztiválon, ennek ellenére sokan értelmezik a konfliktust ebből a szempontból. Az elnök szavai azonban egyértelműek, eloszlatják a kételyeket, „A sajtóban megjelent, hogy a bizottság meg kívánja határozni, ki rendezzen a Szabadtérin. Szó sincs ilyesmiről. A több órás szenvedélyes vitában valóban elhangzott két vélemény az egyik rendezővel kapcsolatban, de ezt természetesnek tartom. Ám ez nem testületi álláspont, ezzel kapcsolatos határozati javaslatot még csak nem is tárgyalt a bizottság”. Gondolom, ennek most örülni kell, a kulturális bizottság ezek szerint volt oly visszafogott, hogy nem fogadott el határozati javaslatot a jövőbeli rendezőket illetően. Lám van önkontroll a képviselő urakban. 

Ez az egész történet a polkorrekt jelenségének sajátos magyar lenyomata. Mindenki tudja, hogy a kormányváltás óta le akarják váltani az igazgatónőt. A leváltani szándékozók is tudják, hogy tudja róluk mindenki, hogy mit szeretnének, ennek ellenére nem tehetik meg. Frusztráló helyzet, mivel simán megtehetnék, de míg a különböző cégek élén történt változásokat mindenki elfogadja és természetesnek tartja egy rezsimváltás során, addig az ilyen kulturális intézmények élén történő váltás érzékeny dolog. Azt mégse mondhatja egy komoly, magára valamit is adó képviselő, hogy váltsuk le az igazgatót, mert idehozza nekünk ezt a rendező-színészt minden évben, és mi nem szeretjük, amit csinál. Nem mondhatja azt sem, hogy nézd nincs nekem veled különösebb bajom, de hát mégiscsak jobban tetszik a Csaba. Ez nem lenne politikailag korrekt. Így ügyeket és indokokat kell kreálni, hogy a leváltás politikailag is korrektnek tűnjön, de bármekkora is az erőlködés, eltakarni az eredeti célt nem lehet a nézők elől. Persze az már csak a mi „nyomorúságunk” és „dilemmánk”, hogy a polkorrekt helyett, ha azt úgyis csak nyűgnek tekinti mindenki, miért nem az egyszerű, civilizált megoldásokat keressük.

Az igazgatónő szerződése fél év múlva lejár, nem lehetett volna addig már kibírni? Persze ott is szükségeltetne valamiféle indokolás, főleg ha pályázna a régi vezetés is, hogy miért nem maradhatnak, fel lehetne sorolni az érveket, szajkózni lehetne, hogy a döntés miért nem politikai döntés, lenne ott is kicsi zúgolódás, de végül mindenki belátná ez a dolgok menete. Persze így is tudnánk, hogy ez az egész a mi világunk, de mégis, az a világ egy légypiszoknyival elegánsabb lenne.  

TS.