Tegnap valami történt. Nem nagy dolog, nem lett forradalom, nem lett elkergetve a kormány, nem lett világmegváltás. Ennél sokkal fontosabb dolog történt. Leszámoltunk a fiatalok politikai passzivitásával. Leszámoltunk azzal a tévhittel, hogy ebben az országban nincs igény demokráciára, és társadalmi szolidaritásra.

Tavaly február 25-én, és tavalyelőtt januárban nagyjából ugyanezeket a sorokat vetettem papírra (2010-ben a „Helyzet van” az alkotmánybíróság jogköreit érintő korlátozás és a médiatörvény elleni demója, és 2011-ben a HAHA a keretszámok ellen tartott tüntetése után), az aktivizálódó fiatalokról, a demokrácia jövőjéről, a lehetőséget keresve. De a tegnap történtek után más az érzésem. Most nem lehetőség van, hanem történelem. A történelemnek abban az értelmében, ami a visszafordíthatatlanságot, és az előre eldöntöttet megmondja.

Míg egy vagy két éve egy formálódó fiatal hang szólalt meg, ami nem tudta, hogy mit akar, addig tegnap egy olyan hang futott végig Budapest utcáin, ami az elégedetlenségről szólt, és ami ennél sokkal fontosabb: a szolidaritásról.

A tegnapi nap diadala nem csak az volt, ami minden újság címlapján fog virítani, hanem még két dologé. Ez a tegnapi tüntetés a demokrácia legteljesebb kiforrásában jött létre, a lehetőségekhez képest mindig a legdemokratikusabb utat választva, még akkor is ha a szervezők nem éppen azt akarták, ami történt. Merthogy a szervezők láthatóan egyetemet akartak foglalni. A többség viszont hidat akart. És hiába érvelt más mellett a szervezők nagy része, a demokrácia döntött vita után, érvek után, és nem egy ember szavára, hanem valóban autonóm, semmi által nem befolyásolt emberek döntése után.

De a tegnapi nap diadala emellett az a pont volt, ahol bejött a HAHA előre megírt 5 pontja mellé plusz egy. Amikor felvetette valaki, hogy nem csak magukról kéne beszélnie a hallgatóknak, hanem az egész társadalomról. A társadalmi mobilitásról, arról, hogy aki szegény az nem ér annyit, hogy a mai, a tegnapi és a tíz évvel ezelőtti oktatási rendszer is zárt, és egyre zártabb lesz a jobb körülmények között élő embereknek kedvezve. Tegnap ez a pont állt szemben azzal a ponttal, hogy a verseny legyen a közoktatás alapvető kitétele. És ez a fiatal tömeg artikulálta a véleményét, és egyhangúan elfogadta a társadalmi szolidaritást, és egyhangúan azt mondta, a tudás megszerzésében ne legyen elsőszámú szempont a verseny.

Ez a két dolog, a demokrácia és a szolidaritás diadala sokkal fontosabb, minthogy hányszor hangzott el, hogy Orbán takarodj, vagy Hoffmann Rózsa mondjon le. Ez a két döntés antitézise az Orbán kormány társadalom, és ezen belül oktatás politikájának, és tézise egy egységes, nem kettészakadt ország megteremtésének.

És ha vannak fiatalok, akik így gondolkodnak, sőt tesznek is érte, büszkén mondhatjuk: A jövő elkezdődött.

A HAHA 5+1 pontja:

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!
2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!
3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!
4. Töröljék el a hallgatói szerződést!
5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!
+1: Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy az alsóbb osztálybeli családoknak is legyen esélye bejutni a felsőoktatásba.