Ma több ezer diák azért ment a rádió elé, hogy beolvassák a követeléseiket, hogy folytassák azt a hagyományt, amely a mindenkori közszolgálati médiát arra használja, amire való: arra, hogy közvetítse az országban történő fontos történéseket. A rádió ma nem ezt tette, átverte azokat a diákokat, azokat az embereket, akiket szolgálnia kéne, és ezzel a közszolgálati rádió megszűnt létezni. Megszűnt a közt szolgálni.

Pedig semmibe nem került volna beolvasni a követeléseket, hiszen lényegében meg is tették, csak hiába volt előttük a hajszálpontos szöveg, nem azt olvasták be. Direkt nem olvasták be, csak azért, mert megtehetik. Mert megszokták, hogy visszaélhetnek a hatalmukkal, és nem lesz következmény, mert azt hiszik, hogy a hatalmukkal mindent megtehetnek.

Hiába tehették volna meg nulla befektetett energiával, hiába nem került volna ez nekik ez semmibe, ők megmutatták, mennyit ér a szavuk, mennyit ér a közmédia hitelessége. Semmit. Körülbelül ugyanannyit, mint a kormány szava, amely azt hazudja, hogy eltörlik a keretszámokat, majd ma elfogadott egy olyan törvénymódosítást, amely csupán annyit mond, hogy a miniszter dönti el, melyik intézménybe, melyik szakra hány ponttal lehet bejutni. Persze ezek nem keretszámok, hanem lófütty.

De amit se a kormány, se a rádió nem vesz figyelembe az az, hogy ezzel az így is mérges, az utcán lévő tömeget haragították még jobban magukra. Egy olyan tömeget, amelynek elege van abból, hogy a hatalom azt hiszi, bármit megtehet. Elege van abból, hogy a kormány cinikus és semmibe veszi az embereket.

Ami holnaptól következik, az nem lesz gyengébb, mint ami idáig történt, ez a tömeg ezek a fiatalok már nem tűrik sokáig, hogy az arcukba hazudjanak. Orbán azt nem méri, vagy éri fel, hogy vannak emberek, akik szabad akaratukból gondolnak valamit, és ezek az emberek nem fognak feltétlenül egyetérteni vele. A hazugság és a csalás mindig elnyeri méltó büntetését, Orbán ezt megkérdezhetné, mondjuk Gyurcsány Ferenctől.