A 2012-es év slágere volt: unom a politikát. De nem úgy, ahogy az István a királyban énekli a selypítő bajor herceglány, a Gizella, hanem teli torokból, üvöltve, krákogva, és nem ritkán: piccsogva. "Inkább engem törődne!" -énekelte Gizella. Hát minket "megtörődött" a politika, hogy finoman szóljak. Ezt nem kell bemutatni, egyébként az egész eddigi politikára gondolok. Ezért aztán elterjedt hogy a politika az fúj, a politikus mind kopasz, hájas, őszhajú bácsi öltönyben, meg Lázár János meg Kiszel Tündébe öltött Kiflis Gabi. Politikus akarsz lenni, fiam? Legyél inkább szippantós.

"Hol a pénz, hol, arról beszéljetek! Mind lopnak ezek. Mind ugyanolyan" stb, stb. Hogy ez így lett az azért van mert nincsenek demokratikus hagyományaink, mert kiengedtük a kezünkből a gyeplőt. Erről a történelem is tehet, mert ugye a Horthy rendszerben a kisembernek kuss volt a neve, a Kádár-szisztémában meg akkor járt a kis Poliski meg a rántott hús, ha kussá nevezted magad. Mondom, ilyen a múltunk is. De arról már mi tehetünk mi lesz a jövőben. Mert ugye van olyan hogy szabadság, döntés, felelősség. 

Hozzászoktunk, hogy

ad1, a közügyeket nem mi intézzük
ad2, ha intéznénk is, a szar se kíváncsi ránk
ad3, akik intézik azok lenéznek és kifosztanak minket
ad4, a demokrácia azt jelenti hogy 4 évenként új elnyomókat választhatunk, a régiek közül.

A Fidesz pl. azt gondolja, azért kaptak kétharmadot, mert ők az igazságos Izom Tiborokból álló szupercsapat. Ők a föld sója, a cukor édessége. Hát egy frászt: egyszerűen azt hittük, ez nekünk a kényelmesebb. Hogy megint nem kell törődni a közügyekkel, ha Gyurcsány elkqurta, akkor majd Orbán megjavítja.

Ettől a győzelemtől a Fidesz instant bepálinkázott, és már a Jóistennel szkanderozik, és Zeusz szakállát húzogatja. Még a parlamenti focicsapatba se enged ellenzéki tagot. Vagy enged, de nem kap labdát. Hát ugye Isten kiválasztottjainak minden jár.  

Kivéve a kötelességet, a felelősséget, a küzdést, a munkát, mert az valahogy nem jár, sőt, egyenesen tiltott. Ezt a világszemléletet nem a Fidesz találta ki amúgy, hanem a magyar, sőt a közép-kelet európai, posztkomcsi elit.

 Robert Fico kormánya a rendelkezésére álló négy évben semmi lényeges változást nem hozott sem a gazdaságban, sem a társadalom mindennapi életében. Ennek ellenére a masszív populizmusnak és a pártvezető szótehetségének hála...megtartotta a népszerűségét...

A nagyrészt egykori kommunista pártmunkásokból álló kormány a kommunista rendszerre jellemző autoriter módszereket kezdte alkalmazni a gyakorlatban, nem volt hajlandó dialógust folytatni és ingerülten reagált mindenfajta bírálatra.

(Dusán Kovac: Szlovákia története, 387.o.)

Ismerős? Máshol is így megy ez.

Nos, a válasz is megszületett a problémára. A szélsőjobb oldalán az a válasz, hogy a világot titokzatos erők irányítják, a pénzügyi háttérhatalom, és persze az örök zsidó. Ezért egységes népi mozgalmat kell létrehozni, amely a politikát barát-ellenség alapon működtetni, és csak nemzeti politikát ismer. A nemzeti az, amit így határoz meg a népi mozgalom vezetősége.

Azok, akik észrevették, hogy ez olyan mint megcsókolni a varangyos békát azért hogy varangyos béka maradjon, sőt, utálatos görénnyé változzon, kitaláltak valami mást. Ez a MÁS így hangzik: hát izé, akkor emelkedjünk felül a politikán, le az öltönyös bullshitgenerátorral! Fogjunk össze, kezdjük el szeretni egymást, aztán zavarjuk el őket, a politikusokat, az öltönyösöket, az örök hazugokat.  Nem lesz többé érdekharc, intrika, helyezkedés, demagógia, de politika sem, mert az lényegében (szerintünk) ebből áll. Ez nem vált be. És ez ugye nem meglepő. Mert a politika a közügyekkel való törődést jelenti, semmi mást. Nem öltönyt, nem Népszava vezércikket, és nem koktélpartit.

Nincs semmi e földön, ami a politikán felül lenne, olyan értelemben, hogy képes lenne irányítani a közösség ügyeit nélküle. Esetleg alatta van valami: ez a polgárháború. De az is csak a politika folytatása. Nem lesz valami univerzális, elementáris népi összefogás vagy szivárványország, vagy New Age, amiben és ami által megszűnik a politika revelanciája.

Mindig lesz hatalmi harc, politika érdek és eszmerendszer. A kérdés csak az: racionálisan át akarjuk-e ezt látni, részt akarunk-e ebben venni, hogy a társadalom nyilvánossága megpróbálja-e ellenőrizni a politikai játszmát vagy éppen NEM. Ha nem, akkor az az abszolút bukta.

Nincs olyan, hogy politikától független civil a demokráciában. A demokráciában minden polgár politikus is. Ha máskor nem, amikor választás van, négyévente. Ez pedig egy közhely. De olyan közhely, amelyet sajnálatosan elfelejtettünk.

Itt tartunk. Ezért hányunk sugárban a politikától. No és mi a megoldás?

Lehet azt képzelni, hogy a 2014-es választásokon majd aranyos kiskutyák indulnak, és nem ótvarfejű politikusok. Vagy lehet szellemi önkasztrálással abban reménykedni hogy a Fidesz majd magába száll (Haha...) Vagy lehet abban reménykedni, hogy a régi, un. baloldali elit visszatér és jól megfixálja ezt a szegény országot. Lehet.

De az hót zicher, hogy 2014-ben is, ha még lesz választás, akkor ott politikai pártok fognak indulni, akkor is ha a Boldogságos Ifiasszonyok Mozgalmának és Áldásosztó Cirmos Cicának fogják magukat hívni. Politikai programok lesznek, amelyeket ajánlatos jó előre elolvasni, és csak ezekre figyelni.

Nem az öltönyre, nem arra, hogy izzad-e a jelölt a kamera előtt, hogy jó gulyást főz-e, hogy egy tízes skálán mekkorát tud beszólni a szlovákoknak, románoknak, hanem hogy van-e egy pirinyó elképzelése a jövőről, sőt, már a jelenről. És ez az elképzelés a számok oldalán is jelent-e valamit. (Tipp: aki korábban ingyenes oktatást ígért, meg elszámolást, vagy jóléti államot és nincs itt ez a sok szép dolog, az már bemutatta a kormányzati tudományát. )

Esetleg megnézni, csinált-e már valamit az illető, ért-e már el sikert az életében, vagy csak a politika emlőjén akar nagyra nőni (és doktori szerezni) Én a jobboldali-baloldali maszkabált sem ajánlanám nekünk, kedves magyaroknak, ugyanis attól senki nem lesz Napóleon, hogy a kabát benső zsebében keresi a konyakos üveget. Az államosító, volt államszocis-kiszes Fidesz nem lett konzervatív, a tesze-tosza, korrupt, neoliberális MSZP nem lett szocialista.

Nem jött el a világvége, úgyhogy holnaptól is ébren kell lenni, tiltakozni, mozgósítani, belepofázni, és el kell menni választani. Mint a diákok, akik újra és újra tüntettek mert elegük volt. Sajnos, egyúttal előadták a politikaellenes mantrát is, de még fiatalok, ki fognak gyógyulni ebből.(De egy normális országban jobboldali politikusok is melléjük állnának, így nem kellene félniük attól, hogy besorolódnak a baloldal köreibe.) Éreztessük már meg a parlamenti focistákkal: a k következő rúgásuk  kapufára megy!

B. I.