A felsőoktatási reform kiszámíthatatlan, megalkuvó és kegyetlen mindenkivel szemben. A kormány nem tiszteli a fiatalokat, az ő szüleiket, az őket oktató tanárokat, a híres egyetemeinket és nem ismer határokat a kiszolgáltatott csoportok sanyargatásában. Ki védi meg az érettségizőket?

Határ a csillagos ég

Újabb taktikai bravúrt hajtott végre Balogh Zoltán, tegnap délután, amikor is a HÖOK megállapodás egyik részeként bejelentette az extrém ponthatárokat, a 16 „mostoha” szakra. Most aki jogász vagy nemzetközi tanulmányokra akar jelentkezni, megnyugodhat… vagy mégsem. A lényeg most az, hogy bejutni csak úgy lehet, ha valaki megüti azt a mércét, amit megálmodtak neki. Kérdezné az egyszerű ember, hogy mi ezzel a baj?

Baj az van, mivel most nem az a helyzet áll fenn, mint régen. Ugyanis régen az összes egy adott szakra jelentkező diákok eredményei alapján húzták meg a vonalat, hogy ki juthat be, most azonban az állam bölcsen meghúzta azt, azt csak át kell ugrani.

Tegyük fel, ha senki nem tudja megugrani a brutálisan magas ponthatárt akkor mi van? Nagyon egyszerű a helyzet, akkor nem tanulhat ingyen, még ha tökéletes érettségit írt, még ha nyelvvizsgája is van, még ha az erején felül teljesített, akkor sem kerülhet be.

Viszont ha az összes jelentkező valami csoda vagy szerencse, vagy bármi más kapcsán megugorja, akkor mindenkit felvesznek. Ugye erre is megvan az esély, semmi más nem kell hozzá mint mondjuk minimum egy nyelvvizsga, hibátlan és lehetőleg emelt szintű érettségi, - mert ugye az év végi jegyeken már nem tudnak változtatni-. Ugye milyen egyszerű?

Tehát gondolom most minden kedves érettségiző szülője majd mélyen a zsebébe fog nyúlni és befizeti a gyermeket az extra különórákra és nyelvtanfolyamokra hisz a gyerek az első, ja ha esetleg nincs rá pénz, akkor viszont ne is próbálkozzon az a szerencsétlen gyerek, hiszen ideje megtanulnia 18 évesen, hogy mennyire kemény az élet.

Matekból ötös

A meghúzott csillagászati ponthatárok – néhány szak kivételével, ahol korábban is hasonlóan magas volt a ponthatár a budapesti egyetemeken, szinte elérhetetlenek a 2013-as érettségi rendszerben. Szeretnénk a döntést pártolókat az alábbi érvekkel elbizonytalanítani:

1. Az érettségi a diákok első komoly megmérettetése a vizsgák világában. Nagyon kevés gimnázium vizsgáztatja már korábban, úgynevezett évvégi záróvizsgákon a diákjait. 18 évesen azonban legalább három, de összesen öt tárgyból kell minimum érettségizniük a diákoknak. Sokan már korábban leteszik az előrehozott érettségit, amivel például a nyelveket ki lehet váltani, ha valaki legalább két évig tanulta az adott tárgyat. Egyébként pedig májusban megkezdődik a matematika, magyar és történelem vizsgákkal a várva-várt érettségi időszak. A diákoknak kiváló ismeretekről kell számot adniuk mind a humán és a természettudományos területeken.

2. Nem lehet nyelvvizsga és emelt szintű vizsga nélkül megugrani ezt a lécet. Ezzel semmi gond nincs igazából, pusztán annyi, hogy nem minden emelt szintű vizsga egyformán nehéz. A vizsgák követelményei koránt sem egységesek, a diákoknak kötelező idegen intézményben letenniük a vizsgát, teljesen idegen tanárok előtt. Nem titok az sem, hogy néhány intézményben lazán veszik a tételhúzás szabályait, máshol pedig direkt diszkriminálják például a konkurens iskola diákjait. A jó öreg undok magatartás még nem halt ki, bizony.

3. A legerősebb érv azonban az, hogy milyen kormány és felelős miniszter kényszerítheti a 18 éveseket arra, hogy egy hónappal a felvételi jelentkezések leadásának határideje előtt változásra és újabb választások meghozatalára őket? Nem érv ugyanis, hogy a változásokkal kalkulálhattak volna a szülők, a diákok és a tanári kar. Milyen változásokkal? Ki tudott bármit is a változásokról? A változások ténye nem jogosít fel senkit arra, hogy gyökeresen más pályára tereljen egy fiatal felnőttet, egy éppen a felnőtt világba kilépő fiatalt. A jelenlegi gazdasági helyzet pedig nem indokolja azt, hogy az egyébként megbecsült középosztályt arra kényszerítsék, hogy fizessen. A szegényekről pedig már le is mondott a kormány.

A kormány önmagát cáfolja meg a diákhitel és a hallgatói szerződés kapcsán. A munkaerő szabad mozgását kívánják korlátozni, bugyuta szövegeket adva az őket támogató emberek szájába. Normális családban ugyanis még a szülő sem mondja meg a gyereknek, hogy hol éljen és hol dolgozzon. Pláne nem hagyja cserben élete egyik legfontosabb döntése előtt.