A többi bloggal és médiummal ellentétben nekünk nem kenyerünk a találgatás sem a jövőbe látás, se semmilyen jósolgatás. A tény: most hétvégén a Lehet Más a Politika (LMP) kettészakadt, melynek következtében a Párbeszéd Magyarországért Platform kivált a pártból.

Azt, hogy a párt hány százalékát teszi ki a kiváltak száma, abban lehet licitálni és számháborút tartani, de értelme sok nincs szerintünk. Mint ahogy abba is felesleges lenne belemenni, hogy ez kinek tesz jót és kinek nem, ezt majd a jövő úgyis eldönti. Sokkal fontosabb, hogy a miértekről és a hogyanokról beszéljünk és megértsük mi is történt.

Novemberben szólalt meg először a vészcsengő

Abban szerintem mindenki egyetérthet, hogy az LMP soha nem volt igazán egységes, de ez senkit nem zavart, mert a céljuk közös volt, vagy legalábbis annak látszott. Azonban tavaly novemberben világossá vált a kongresszuson, hogy az ellentétek és a törésvonalak odáig fajultak, hogy már olyan komoly szembenállást okoztak, amit nem lehetett puszta mediálással megoldani. A varrás már ott fesleni kellett és közel egy hónap után ki is szakadt.

A fő törést nem az okozta, hogy csatlakoznak e az E14-hez, (még ha sokan ezt szeretnék hinni ) hanem az, hogy ki mit képes és akar megtenni, hogy leváltsák az Orbán kormányt. Lehet ezt így úgy csűrni csavarni de a lényeg ez. Nem tisztünk értékítéletet adni egyik oldal mellett sem, mindenki döntse el maga mi az, amivel jobban tud azonosulni.

Békés egymás mellett élés - mindenkinek jobb

A szakítás azonban soha nem egyszerű, most sem volt az, de eddig úgy tűnik, viszonylag zökkenőmentesen zajlik. A kezdeti indulatok lassan csillapodni fognak a média és párt heccek is abba fognak maradni és a jövő és a tettek majd bebizonyítják a létjogosultságát annak, hogy Magyarországon megfér mindkét párt egymás mellett, akár közös frakcióban is.

Szerintünk emellett mindenkinek jobb, hogy az érintettek külön váltak, hiszen végre mindenki arra tud koncentrálni, ami számukra fontos és nem arra, hogy egymást legyűrjék vagy arra, hogy a médiában üzengetve egymást győzködjék. A legvégső megmérettetésre pedig közel egy évet kell várni, amikor is a szavazók eldöntik kire és miért fogják leadni voksukat.

Tehát találgatások és számháború nélkül, mi türelemmel és megértéssel várjuk a jövő fejleményeit.