Március 20-a a boldogság nemzetközi világnapja. Ez nem egy vicc, az ENSZ halálosan komolyan gondolta ezt, ugyan némi iróniával kell azt is elismernünk, hogy ugyanezen a napon 2003-ban Amerika megtámadta  Irakot, 2006-ban pedig csak ezen a napon 150 katonát végeztek ki Csádban.

Ugyanezen a napon történt még, csak a pontosság kedvéért: 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Táraságot, 1815-ben Napoleon bevonult Párizsba és megkezdte 100 napos uralmát, 1854-ben megalapították a Republikánus Pártot, 1916-ban Alber Einstein publikálta a relativitáselméletet, Franklin D. Roosevelt merénylőjét Floridában kivégezték 1933-ban,  ugyanebben az évben alapították a dachaui koncentrációs tábort, 1952-ben Amerika békét kötött Japánnal, 1956-ban Tunézia független lett Franciaországtól, 1972-ben és 1993-ban két sikeres terrortámadása is volt IRA-nak ezen a napon.

Ennyi halál és évforduló után érdemes pár szót ejteni a boldogságról magáról. Rengeteg önsegítő és motivációs könyv született már a témában, nem véletlenül. A boldogság ugyanis egy komplex kémiai folyamat az emberi agyban és onnan kiindulva az egész testre hatással van, mégpedig igen jó hatással. A boldogság egy létező tudományos fogalom, egy létező folyamat, amely az emberi élet egyik elengedhetetlen eleme. A víz, az oxigén épp olyan fontos biogén elemek számunkra, mint a fejünkben lejátszódó boldogság folyamata. Az öröm vagy a boldogság biokémiai folyamatokat indít be, hatással van a szívműködésre: a vérben csökken a kortizol (stresszhormon) és a vérplazma aránya, csökkentve ezzel a szívproblémák előfordulását. Ez a boldogság biológiája röviden. 

A boldogság és az öröm tényleg fiatalít és egészségesebbé varázsol minket. Azok az emberek, akik előzékenyek, mosolygósak és kedvesek másokkal sokkal könnyebben érik el céljaikat, mint mogorva társaik. A szociológusok is tanulmányozták az öröm és a boldogság hatását az emberi kapcsolatokra és megpróbálták meghatározni mi is az a boldogság. Van aki szerint a boldogság a boldogság utáni való vágy hiánya, Kant szerint a boldogság egy ajándék és nem egy elérhető eredmény, az amerikai kultúra szerint a boldogság keresése pedig mindenkinek morális kötelessége.

Magyarországon ezzel szemben azt tudjuk csak, hogy a Nemzetgazdsasági Minisztériumnak van boldogsággal foglalkozó főosztálya, ahol nagyjából három ember dolgozik. Eredményeket nem sikerült még produkálniuk, olyanokat biztosan nem, amik látszanak a gazdaságpolitikában. A társadalompolitikánkból pedig teljesen hiányzik a boldogság keresése vagy az erre való ösztönzés. Hofstede, a holland szociológus szerint a magyarok Európa legindividualistább népe. Ezzel semmi gond nincs, azonban ennek értelmében ösztönözni is kéne a társadalmat a boldogság keresésére. Még mindig mi vezetünk a depresszióban és az öngyilkosságok számában és ez bizony intő jel. A két statisztikát – az individulaizmust és a siralmas lelki állapotunkat együttesen elemezve könnyen rájöhetünk arra, milyen nagy szükségünk van a boldogság bevezetésére.

A boldogság ugyan nem egy intézmény, de az állam sokat segíthet a megteremtésében: a munkahelyi stressz elleni küzdelemmel, a gazdasági stabilitás, a személyes biztonság megteremtésével, az emberek szabadságának tiszteletben tartásával és a szabadságjogok biztosításával már jobb és élhetőbb országot lehetne teremteni. Az ellenségképek építésén dolgozó Kormány és Fidesz kicsit feladhatná az örök háborút, mert elég a szomorú kampányokból. Mindenki tudja kik tették tönkre az országot, de senki sem tudja ki építi azt? Mi sem bizonyítja jobban az elmúlt 20 év két meghatározó pártjának egymásrautaltságát, mint a folyamatos mutogatás és a gyűlöletkeltés. A Jobbik már jobb helyzetben van ilyen szempontból: ők simán gyűlölnek mindenkit.

Egy olyan országban élünk, ahol nem ismertük még fel saját individualista attitűdünket, gyökereinket és hajlamainkat, de a folyamatos acsarkodással pontosan erre játszunk: egymást gyűlöljük ahelyett, hogy ezt a fajta valóban nemzeti sajátosságunkat inkább a saját boldogságunk keresésére használnánk. Nem véletlen az sem, hogy az üzleti témájú boldogságkereső könyvek piaca olyan nagy. Nem tudjuk mi az a boldogság és hogyan érhető el. Könnyebb az üzleti boldogságot elérni, bár ebben sem vagyunk túl sikeresek, mint a személyeset. Pszichológusok szerint is rettenetesen megviselt a magyar emberek lelke, a legtöbb embernek terápiás segítségre lenne szüksége. Ez azonban a legtöbbeknek luxus.

A boldogság világnapja tehát nem egy vicces nap, nekünk magyaroknak végtelenül szomorú nap igazából. Ez a nap alkalmas lett volna nagyon sok táradalmi kezdeményezésre, meglovagolva az emberek érdeklődését. Nagyon sokan nincsenek tisztában sem a boldogság kémiájával, sem annak társadalmi hatásával. Sokan gondolják azt, hogy csak túl kell élni a Kormányt, a szürke későtavaszi napokat, a rossz munkahelyet és a családi konfliktusokat. Ez nem igaz. Semmit sem kell eltűrni, ami nem tesz minket boldoggá. A boldogság iránti vágyat végre a boldogságnak kéne felváltania és egyéni érdekünkké kéne válnia a boldogság keresésének. Ez bizony mindenkinek joga és morális kötelessége: ezért döntött úgy az ENSZ, hogy ez a szomorú nap bizony a boldogság világnapja lesz.