Ha egy rendszerváltásba beletört ember mondja a kilencedik kisfröccs után, hogy a rasszizmus és jogvédelem ugyanakkora baj, az szódával elcsúszik. Kicsivel nagyobb gond, amikor a társadalmi felzárkózásért felelős tárca és államtitkára hangoztatja ezt. Miközben – szerintük - annyira odatették magukat, hogy itthon romának lenni lassan kész Disneyland.

„A magyar kormány 2011 decembere, a felzárkózási stratégia elfogadása óta azon dolgozik, hogy hosszútávon tartós megoldás születhessen a szegénységre és a társadalmi konfliktushelyzetekre. A felzárkózás eredményességét azonban két szélsőség fenyegeti. Egyik oldalról a rasszizmus, másik oldalról pedig a dogmatikus jogvédelem, amely semmilyen pozitív előrelépést nem vesz tudomásul.…. Sajnálatos tendencia ráadásul, hogy jelentéseikben következetesen összemossák a 2010 előtti és utáni korszakot, arról szót sem ejtve, hogy a mostani kormány volt az első, amely törvényben lépett fel a széles rétegeket megfélemlítő egyenruhás bűnözés ellen” - olvasható a kormány.hu portálon dr. Kovács Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár online „részlegén”. Minisztériuma, az Emmi ezt azután jelentette meg, hogy a Nemzetközi Roma napon az Amnesty International jelezte: az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indíthatna azon tagállamok ellen, amelyek az esélyegyenlőségi irányelvet figyelmen kívül hagyva nem lépnek fel hatékonyan a romákat sújtó diszkrimináció, a rasszista erőszak ellen.

A korábban nemzetközi kommunikációval (sikertelenül) foglalkozó Kovács Zoltánt tavaly egy kommunikációs telitalálat repíthette az államtitkári székbe. Kovács egy közleményben karakánul kimondta, amit sokan gondolnak - ti. hogy Magyarországon nincs is roma diszkrimináció. Ebből a nézőpontból a jogvédők valóban fárasztó és redundáns elemek; hőzöngenek, gáncsoskodnak, és egyébként is olyan rossz hangulatot árasztanak magukból, hogy magyar ember nehezen marad meg mellettük.

Hogy a dogmatikus bajkeverőkön kívül valami össztársadalmi és intézményesült izé is fékezheti a felzárkózás lendületét, arra azért utal néhány jel. A lakhatási mellett lenne mintha például egy kis oktatási szegregáció is, amit nem teljesen sikerült megoldani - ezt nemrég több magyar bírósági ítélet után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is rögzítette. Magyarország nem hogy nem próbálja felszámolni a megalázó, jogellenes és romboló elkülönített oktatást, de a kormánypártok épp most akarják annak lehetőséget gránitba önteni. Van stratégia? Van. Történnek gyakorlati lépések a szegregáció ellen? Nem. Így viszont az életben nem lesz  társadalmi felzárkózás, akármennyit is beszél róla különböző fórumokon az államtitkár.

Ahogyan alapvető biztonság nélkül sem. Van törvényünk az ún. egyenruhás bűnözés ellen. Helyes. De megvédi ez a romákat az etnikai alapú erőszaktól, a masírozástól és a megfélemlítéstől? Egyáltalán nem. A 2008-2009-es gyilkosságsorozat végével sem érezheti magát biztonságban a cigányság, hiába szeretné ezt így látni és láttatni a kormány.

Gyöngyöspatán a kormány sokáig látcsővel nézte az eseményeket, a rendőrség piknikezett. Tavaly augusztusban, Devecserben csak azért nem halt meg egy roma sem, mert a nácik rosszul céloztak. A Jobbikos rendezvényen rengeteg rendőr volt; érdeklődve figyelték, ahogy a cigány-ellenes jelszavakat skandáló tömeg betontömbökkel dobálja a házuk udvarában tartózkodó romákat. Két ember megsérült, de az eljárást csak komoly nyomulás és részletes sértetti leírás miatt változtatták meg végül a közösség tagja elleni erőszak vádjára.

Civil szervezetek a gyilkosság-sorozat óta legalább 61 olyan esetről tudnak, amikor romákat azért bántottak, mert romák. A rasszista erőszak töredéke kerül napvilágra és akkor sem igazán vagyunk beljebb. A magyar rendőrség általában nem ismeri fel a támadások indítékát, és rosszul minősíti az ügyeket, vagy nem is nyomozza azokat. Idén januárban Miskolcon két fiatal roma lányt zaklattak és bántottak származásuk miatt. Hiába a részletes esetleírás, sima garázdaság miatt indult eljárás. Pár héttel korábban a helyszínen a Jobbik és egyéb szélsőjobbos csoportok vonultak. Igaz, nem mind egyenruhában.

Az, hogy a magyar rendőrség nem védi polgárait a rasszista erőszaktól, és az ilyen bűncselekmények etnikai motivációját nem nyomozza, ugyanúgy az európai esélyegyenlőségi direktíva megsértése, mint az oktatási vagy lakhatási szegregáció. Ez pedig nem csak a brüsszeli eurokratáknak fog fájni. Egy egész ország látja kárát, ha a kabinet a hátrányos megkülönböztetés egyik formája ellen sem lép fel hatékonyan.

Pedig a szélsőséges jogvédők tálcán kínálják a javaslatokat. Például a gyűlölet- bűncselekmények megelőzésére régóta szorgalmazzák, hogy külföldi mintára hozzanak létre hatékony szervezeti megoldást (mondjuk nyomozó csoportokat) a rendőrségen és az ügyészségen belül. Az is sokat segítene, ha a szervek a nemzetközi normáknak megfelelő bűnügyi protokollt alkalmaznának, a jogalkalmazók speciális képzésben, a sértettek megfelelő áldozatvédelemben részesülnének. Mindez egy hatékony adatgyűjtési és monitoring rendszerrel együtt nagyon nagy lépést jelentene az ország és minden roma számára.

Ha a kormány ezeket meglépi, esküszöm, azt se bánom, ha dr. Kovács Zoltán minden nap leírja tízszer a weboldalán, hogy az emberi jogok mellett kiálló emberek ugyanolyan szar alakok, mint a nácik. Addig viszont inkább hallgasson.

Linder Bálint