A Konzervatórium blogon megjelent cikkre szeretnék reagálni az alábbi bejegyzésben. Vitát szeretnénk indítani a melegség, a meleg párok jogai és néhány családokat érintő kérdésben. Úgy gondoljuk itt a Kettős Mércén, hogy bőven van miről beszélnünk. Nem mehetünk el olyan tévedések mellett, amelyek nem csak a melegeket érintő viták kapcsán merülnek fel, hanem alapvető nevelési kérdésként az iskolákban, tanárok között is visszatérnek. Sokkal több összefüggés van ebben a témában, mint azt elsőre gondolnánk. Nézzünk meg párat.

(Forrás: http://szarvas.tumblr.com)

Úgy érzem nagyon fontos, hogy végre beszélgessünk, valóban harag és elfogultság nélkül, ahogy a szerző is írja, erről a témáról. Rövid válaszomban csak a legfontosabb nevelési kérdésekre szeretnék kitérni, amelyeket a Konzervatórium szerzője elfelejtett részleteiben megvizsgálni. A sorrend nem követi az eredeti cikkben foglaltak sorrendjét és vigyázat, néhol irónia és szarkazmus is található.

Élettársi kapcsolatok és házasság

Az élettársi kapcsolatok – legyen szó melegek közt megköthető BÉK-ről, vagy heteroszexuális párok közt létrejövő élettársi viszonyról – egyik klasszikus tulajdonsága, hogy könnyen bomlanak, ebben a szerzőnek valóban igaza van. Abban is igazat kell adni neki, hogy azok, akik ezt a fajta köteléket preferálják, kiskaput keresnek. Laza kapcsolatban kívánnak élni, szemben a nagyon komoly, hagyományos házassággal. A házasság lehet templomi és közjegyző által hitelesített, vagy csak közjegyző előtt megkötött jogi aktus. A nagyon liberálisok azonban ellenzik a házasság intézményét: ők semmilyen köteléket nem részesítenek előnyben, de tényleg semmilyet. A konzervatívok dolga pedig ebben az esetben az lenne, hogy a házasság szépségét reklámozzák, valamilyen épkézláb érvkészlettel. Úgy gondolom a vitás kérdés itt inkább az, hogy megéri-e házasodni. Erre a magyar kormány remekül ráérzett: drágább az új rendelkezések alapján elválni (házasságot felbontani) csak, hogy anyagi zsákutcába is szorítsák még azokat, akik mégsem akarnak házasok lenni. Házasodni pedig a konzervatív felfogás szerint csak egy férfi és egy nő tud.

Ezzel szemben a nem vadliberális, de mégis liberálisnak nevezett társaság tagjai, akik jogokat követelnek (és ezzel házastársi kötelezettségeket is), azt szeretnék elérni, hogy nyissák ki ezt a kaput mindenki számára. Az a pár ország és néhány (lassan többségbe kerülő) állam, ahol a házasság elérhető a melegek számára is, szerintünk igenis követendő példa. Mi úgy gondoljuk, hogy a házasság szépségét, hagyományát és hozzáadott értékeit bárki megteremtheti, aki elkötelezett arra, hogy szeresse partnerét. Itt át is csapunk a hűség témakörébe.

A cikk szerzője az általa hivatkozott kutatás alapján azt mondja, hogy a melegeknek sokkal több partnerük van, mint a heteroszexuálisoknak és könnyebben engedik el szerelmeiket. Remélem a cikk szerzője hallott már a nimfomániáról, mint olyanról. Ami nem betegség – valljuk mi, liberálisok, ahogyan a melegség sem betegség. A szexuális partnerek gyakori cseréje bárkinél előfordulhat és erre a válasz nem a szexuális orientáció, hanem a kötődésre való hajlam. A válasz abban rejlik, hogy az elköteleződési problémákkal küzdő alany vajon miért nem képes kötődni? A szexuális orientáció erre nem válasz. Válasz lehet azonban sok transzgenerációs transzmissziós folyamat, magyarul azok a problémák, feloldatlan érzések, kibeszéletlen sérelmek, kötelességek, követelések, lelki gubancok, amelyeket az alanyunk a családjából hoz magával. Félek kötődni, mert félek attól, hogy én leszek az, aki jobban szereti majd a másikat, ezáltal elveszítem a kontrollt. Klasszikus.

Családban marad a rend és a fegyelem

Ha már család, akkor beszéljünk erről. A cikkben sokszor visszatér az a megjegyzés (akár a Brian életéből vett idézettel, akár néhány későbbi ponton a szerző tollából fakadóan), hogy egy gyereknek apa és anya kell. Az én értelmezésemben már Monty Python repülő cirkusza is arra akart rávilágítani, hogy pusztán a születéshez van szükség egy hímre és egy nőstényre az állatvilágban, egészen addig a pontig, amíg nem lesz egy állat osztódásra képes. Csak úgy, simán kettéosztódik. Miért van két genetikai anyagra szükség a szaporodáshoz? Azért, mert a genetikai változatosságot kell elérnünk ahhoz, hogy képesek legyünk életben maradni. A genetikai változatosság pedig valahol a beltenyészeten túlról indul és a határ az életképes egyedek nemzése, biológiailag. Mivel sem a melegség, sem a pedofília a tudomány jelenlegi állása szerint (mivel korábban nem így gondolták) nem genetikai eredetű és nem is betegség, szerintem nem kell leállnunk azon vitázni, hogy ez most öröklődik-e vagy sem?

Hát akkor hogy lesz az a szegény gyerek buzi? Biológia órán már elég régóta tanítják a könyvek (egészen biztosan az ezredforduló környékén már tananyag volt, ha nem korábban) a nemekről alkotott tudományos koncepciókat. Biológiai, pszichológiai, társadalmi nemeket ismerünk. Az ide voantkozó wikipedia cikkeket bátran ajánlom tanulmányozásra: van olyan ország, ahol a harmadik nemet is hivatalosan elismerik. Jó okuk van erre. A saját nemünkről alkotott felfogásunk, azaz a tudatosság pedig egy képlékeny folyamat. A liberális jogvédők azért harcolnak az iskola erőszak ellen, mert nem csak a cigányokat és a szegényeket verik, hanem a lányos kisfiúkat és a fiús lányokat is. Amikor egy ilyen gyereket leköpnek, senki sem mondja azt, hogy az anyádnak nem kellett volna megszülnie téged, te deviáns köcsög. Majd ha felnő és felvállalja transzneműségét vagy bizonytalanságát mondják neki eleget. Ki tehet erről? A közösség.

A konzervatívok egy részével, nagy részével, az a legnagyobb baj, hogy nem merik kimondani: a család is csak egy közösség. A családot nem választhatja meg senki (sem az örökbefogadott gyerekek, sem a természetes gyerekek). A család egy dinamikus közösség, amely folyamatosan változik, ahol az emberek kénytelenek az egymásra adott reakciókat értelmezni, sokszor újra és újra. Miért olyan fontos ez? Mert a sok deviáns köcsög is családból jön, mégpedig sokszor nem is deviáns családokból. Most remélem nagyon fog fájni az, ha leírom, hogy apa és anya is lehet erőszakos, apa és apa is megerőszakolhat és a Fülöp-szigeteken női hordák járják a sötét sikátorokat és kisfiúkat erőszakolnak meg sokszor tucatjával. Mi bennük a közös? Bizony, az erőszak. Nem a nemük és nem is az, hogy ők házasok-e vagy sem.

Egyszerűen elképesztő az a gondolat a Konzervatórium cikkében, amely szerint a családsegítők felhívják a tanárok figyelmét arra, hogy az örökbefogadott gyerekeket másként kell kezelni, mint a természetes szülők gyerekeit. Ez valóban így van, de nem azért van ez így, mert az örökbefogadott gyereket csak meleg pár nevelheti. Egyszerű beilleszkedési és szocializációs okai vannak ennek, talán ezt tényleg nem kell részletezni.

Apa, anya, gyerekek

Ha megértettük azt, hogy meleg gyerek csak egy férfi és egy nő szerelmének gyümölcse lehet, megérthetnénk azt is, hogy ezek a gyerekek bizony a közösségben "romlanak el". Erre a konzervatív válasz az etikaoktatás és utána mindenki jól meglepődik, hogy 12 év konzervatív hittanóra és erkölcstan után a gyereknek olyan anális fixációja van, hogy sikítva menekül Brazíliába vagy Thaiföldre. Irónia és szarkazmus nélkül azt kell mondanom, mint fiatalokkal aktívan foglalkozó ember és nevelő, hogy a boldog gyerek onnan jön, ahol szeretik, meghallgatják és hagyják élni.

Mindig megragadom az alkalmat, hogy elmondjam azt a nagyon fontos tényt, miszerint először magunkon kell javítanunk és csak utána lehetünk jók másokkal. Már ha a célunk az, hogy jók legyünk másokhoz. Nevelőként, szülőként, szeretőként, barátként az ember feladata soha nem a másik megváltoztatása erőszakkal, hanem a másik segítése. A család és a közösség feladata, hogy szeretetet és biztonságot adjon a tagjainak. A legfontosabb az, hogy meghallgassuk a másikat. Nagyon sok gyerek szeretne előbújni, mégtöbben vannak azok, akik egyszerűen nem értik mi történik velük. Ha ezeket a fiatalokat nem hallgatja meg senki és csak verbális vagy ne adj isten fizikai erőszakkal találkoznak minden egyes kapcsolódási próbálkozásuknál – azaz kapcsolódni szeretnének a szüleikkel, a barátaikkal, mert bajban vannak – mégrosszabb lesz a helyzet mindenki számára.

Miért van a megértésre és a nyitottságra szükség? Nem azért, hogy magunkat idegesítsük. Én nem szeretem, amikor a villamoson molesztálnak, nem szeretem a perverz szexpartnereket, nem szeretem a fasisztákat, nem szeretem a kommunistákat és az állatkínzókat. A dolgunk nem az, hogy annyira nyitottak legyünk, hogy mindent elfogadjunk, amit csak látunk. A dolgunk az, hogy önmagunkkal szemben nyitottak legyünk. Ha rendezzük a kapcsolatunkat önmagunkkal legbelül, akkor mi is sokkal rendezettebben fogjuk kezelni a kapcsolatunkat másokkal, akár idegenekkel is.

Liberális bullshit

Ez a sok maszlag, nem tényszerű anyag azért volt fontos, mert az emberek még mindig azt hiszik, hogy akkor lesz rend otthon, ha minden úgy megy, ahogy a történelemkönyvben meg van írva. Apa és anya gyereket nevel, abból rossz nem sülhet ki. Dehogynem!

Mindegy, hogy két meleg vagy két ellenkező nemű szülőpár terrorizál egy gyereket, mindennemű erőszak elítélendő. A Konzervatóriumon megjelent cikk ezért súlyos és fájdalmas: azt állítja ugyanis, hogy hiába, a meleg párok terrorizálnak gyerekeket és ezt a mocskos LMBT-lobbi elhallgatja. Beszéljünk most arról, miket hallgat el a mocskos család-lobbi? Nem, ne beszéljünk erről. Egyet kéne értenünk abban, hogy minden embernek joga van a boldogsághoz, az erőszakmentes élethez és még sok alapvető emberi joghoz. A kötelességek pedig ott vannak bennünk, az egyénben és ott vannak bennünk, a közösségben. Akik számonkérik a "jogosztókon" a kötelességeket, nézzenek magukba egy percre: felelős állampolgárként ők most tulajdonképpen ártatlan és felelős társaiktól kívánják megvonni a jogot ahhoz, hogy boldogok lehessenek. A melegség nem terjed érintés útján, a melegség nem örökölhető. A melegség egy kapcsolódási forma, egy orientáció. Szexuális orientáció. Senki sem kíváncsi az én heteroszexuális virtusaimra, senki sem kíváncsi arra én hogyan nevelek gyereket. Ez a legnagyobb baj. Majd ha büntetni fogják azokat a heteroszexuális szülőket, akik meleg gyereket nemzenek, akkor végre magába fog nézni az a sok ember, aki önmagán kívül másokat hibáztat?

Legyünk végre konkrétak: hol maradnak a szerepmodellek? 

Családmodell, férfi-női szerepek, közösségi magatartás. Ilyen dolgokat tanul minden ember, minden gyerek. Honnan szerzi a tudását az istenadta kölke? Nem csak otthonról. A legtöbb szerepet ugyanis a gyerek például a mesékből tanulja. Külön blogot vezetek a mesepszichológiáról, de Boldizsár Ildikó már megelőzött és remek könyveket írt arról, többek között kitérve a meleg karakterek ártalmatlanságára is, hogy miért kell a gyereknek mesét olvasni és milyen is a jó mese. Továbbá a gyerek játszik, nagyon sokat játszik. Oviban, a pajtásokkal, a családjával. Játék közben szabályokat tanul, magatartásformákat. Mindegy, hogy autózik vagy hercegnőképzőset játszik: szabályok vannak az autóversenyben és a szépségkirálynő-választáson is. Mi döntjük el milyen keretek között élünk otthon és mit várunk el a gyerekektől. A legtöbb gyerek ott romlik el, amikor a szülő nem ismeri fel, hogy milyen szabályok és értékek mentén kívánja leélni az életét és valami teljesen mást próbál számonkérni időről-időre a gyereken. 

Konzervatív és meleg barátaimnak csak ajánlani tudom, hogy gondolkozzanak el a családi alkotmányukon. Írják le mik a számukra fontos értékek, mik az ő személyes erősségeik és gyengeségeik. Próbálják megfogalmazni hogyan szeretnének boldog kötelékben élni. Legyenek őszinték magukkal és tartsák be a szabályokat. Vagy fogadjanak örökbe egy kutyát és próbálják ki milyen rossz egy bulldoggal együttélni akkor, amikor az ember nem tartja be a szabályokat következetesen és nincsen a helyén a rangsor. A legnagyobb meglepetés mégis az lesz, hogy a rangsort időről-időre újra kell majd rendezni. Lehet, hogy mi leszünk az alfák örökre, de az is lehet, hogy szerepcserék következnek be. Miért is fontos ez az egész a melegség kapcsán? 

Csak az kiabál, aki fél

Azért fontos, mert meg kell végre értenünk: a megoldás bennünk van. Mindent az befolyásol, hogy mi hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a világhoz. Nem az számít, hogy két meleg veri a gyereket. Az számít, hogy akárki megveri a gyereket. Ne kiabáljuk tele a világot a saját félelmeinkkel, hanem próbáljunk meg úgy élni, hogy ne legyenek félelmeink.

A legjobb dolog abban, hogy valaki képes elengedni a fájdalmait és képes az önreflexióra, hogy többé már nem zavarja őt két boldog ember látványa. Sokkal inkább zavarja majd minden beteg, eltévedt és szűklátókörű ember próbálkozása, amivel el akarják magyarázni másoknak, hogy a felelősöket máshol kell keresni. Tévedés, a felelősök mi vagyunk, senki más. Ezt kéne végre megtanulni.

A szerző (sokszor szocializációs problémákkal küzdő) fiatalokat és családjaikat tréningeli a felelős és aktív állampolgárság jegyében.