Az Amnesty International Magyarország cikke:

Jól döntött a BRFK, amikor két pofon után idén inkább nem próbálja betiltani a Budapest Pride Felvonulást. Ha Magyarország a melegjogok területén is kelet felé nyitna, az szégyenpadra küldené az országot. El kellene dönteni, kikkel akarunk egy ligában focizni: Jemennel, Ukrajnával, Türkmenisztánnal, vagy netán Spanyolországgal, Németországgal és az argentinokkal.

A rendőrség 2011-ben, majd tavaly is azzal az erősen átlátszó indokkal próbálta betiltani a felvonulást, hogy a tervezett útvonal a főváros közlekedését aránytalanul zavarja és a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. A Fővárosi Törvényszék mindkét alkalommal elkaszálta a tiltást, hiszen a rendőrség képtelen volt igazát bizonyítani, illetve nyilvánvaló volt, hogy a Pride-dal azonos helyszínű, útvonalú, ám jóval nagyobb szabású rendezvények korábban egyáltalán nem zavarták a forgalmat és a rendőri vezetést. Hogy a BRFK idén nem próbálja lekeverni a felvonulást, az mindenképp üdvözlendő.

A Budapest Pride mindig is az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) közösség és támogatóik legfontosabb éves eseménye volt; a láthatóság és elfogadás ünnepe, a jogegyenlőségért vívott küzdelem napja. Most még nagyobb szükség van rá. Magyarország a jogok tekintetében elvileg valahol a világ középmezőnyében tanyázik - különösen amióta 2009-ben bevezették az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatát. Az utóbbi időben viszont sokat romlott a helyzet.

Az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tiltó cikkelyéből valahogy kimaradt a szexuális irányultság és nemi identitás alapú diszkrimináció tilalma. A 2011 decemberében elfogadott sarkalatos Családvédelmi törvény pedig úgy határozta meg a család fogalmát, hogy kizárta abból az azonos nemű párokat és gyermekeiket, illetve a nem házas heteroszexuális párokat is. Ezt a definíciót az Alkotmánybíróság a kukába dobta, de a kormánypártok a negyedik alaptörvény-módosítással visszacsempészték a legfontosabb törvények közé. Aztán nemrég állami kitüntetéssel jutalmaztak egy nyíltan homofób zenészt.

Persze a csúszda alja még messze van. Ukrajnában például még soha nem tudtak Pride-ot tartani, Oroszországban pedig már törvényileg üldözik a melegjogi aktivistákat. Szerbia letette a fegyvert: miután három éve a csőcselék összevert egy csomó meleget, rendőrt és 1 millió eurós kárt okozott, már nem engedélyezik a felvonulást. És persze az olajban gazdag Közép-Ázsiában, vagy a Közel-Keleten is várat még magára a Pride-turizmus és az államilag elismert házasság intézménye. Ha Magyarország a gazdaság mellett ezen a területen is kelet felé nyitna, akkor ez nagy zuhanást jelent az emberi jogok helyzetében és könnyen a szégyenpadon találhatjuk magunkat.

Eközben a „hanyatló Nyugat" ünnepel. A budapesti felvonulással egy időben tartják Madridban az LMBT közösség éves ünnepét - konzervatív politikai támogatással és 2 millió résztvevővel, szimpatizánssal. A Pride Nyugat-Európában fieszta, amit véletlenül se fenyegetnek a hatóságok és nem igyekeznek szétverni ellentüntetők. De világszerte ennél is vadabb dolgok történnek. Uruguay-ban a napokban szavazták meg a házassági egyenlőségről szóló törvényt, ezzel Argentína (Messi és Maradona hazája!) után már a második dél-amerikai államban lesz törvényes az azonos neműek házassága. Itt a párok mostantól örökbe is fogadhatnak közös gyermeket, a jog teljes családként ismeri el őket. Az új-zélandi törvényhozás ezen a héten ismerte el az azonos nemű és transzneműek házasságát is. A jogkiterjesztés sínen van Franciaországban is, ahol nemrég a felsőház szavazott meg hasonló törvényt. Közben az USA Legfelsőbb Bírósága is rágja a kérdést, miután egyre több amerikai államban tették lehetővé az azonos neműek házasságkötését. Ezek az országok abból a "forradalmi" gondolatból indulnak ki, hogy minden ember egyenlő.

Az LMBTQ közösség gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságát korlátozni ma már nagyon ciki dolog, amivel főleg autoriter berendezkedésű országokban próbálkoznak. Ahol mit se számít, hogy a jogok tiszteletben tartására az államot egy rakás nemzetközi egyezmény kötelezi. Hogy idén a hatóság nem tart be a Pride-nak, annak örülni kell, de ez az alap, a jogegyenlőség ettől még nem került sokkal közelebb. El kellene dönteni, hogy kikkel akarunk egy ligában focizni: Jemennel, Ukrajnával, Türkmenisztánnal vagy netán Spanyolországgal, Németországgal és az argentinokkal.

Ha hosszú távon egy toleráns társadalmat szeretnénk - ahol a kisebbségeket és a rendőröket se utálják - ahhoz fontos, hogy a hatóságok ne próbálják minden alap nélkül betiltani a felvonulást és a törvényhozás ne diszkriminálja a melegeket. Aztán majd egyszer talán eljutunk oda is, hogy nem erőszakos ellentüntetők gyűrűjében, hanem ünneplő tömeg előtt vonulhatnak az LMBTQ emberek. Ja, mert, hogy a kordon és a tengernyi rendőr nem a melegek miatt kell – a homofóbia kerül ilyen sokba mindannyiunknak.