A héten fény derült Balogh József (Fidesz) országgyűlési képviselő sötét családi életére: nem csak a mostani barátnőjét, de volt feleségét is rendszeresen bántalmazza a fülöpházai polgármester. Jelenleg a rendőrség ismeretlen tettes után nyomoz súlyos testi sértés vádjával, mivel a képviselő barátnője a kecskeméti kórházban fekszik, súlyos sérülésekkel. A képviselő ezt hétfőn úgy indokolta, hogy barátnője átesett a vak komondoron egy lagziból ittasan hazatérve. Mi ebből egy szót sem hiszünk el és a volt feleség nyilatkozata is tovább táplálja gyanakvásunkat.

"A volt feleség szerint Balogh soha nem próbálta megmagyarázni miért bántotta. Több konkrét példát is említett. Egy alkalommal zsírkeverő kanállal verte úgy össze, hogy egy verés alkalmával beszakadt a feje, a következő csapásra a kézfeje tört el, a harmadikra pedig térde ment szét. Ekkor arra kényszerítette Balogh, hogy az orvosnak mondja azt, hogy a vetőgépről esett le. Egy másik alkalommal pedig egy 25 literes alumínium tejeskannával verte véresre Balogh. Elmondása szerint akkor négykézláb mászott el a szomszédig, ahol ápolták. Egyetlen orvosi látlelete is ekkor készült." (Forrás: index.hu)

Szeptember óta követeli a társadalom egy viszonylag hangos része a családon belüli erőszak büntetőtörvénykönyvi tényállását, de ami Magyarországon késik, az szépen lassan el is múlik. Látszat-munkacsoportok jönnek létre és Balog miniszter telehazudja az étert azzal, hogy a javaslat már készül. Itt semmilyen javaslat nem készül, csak a taslik repkednek rengeteg háztartásban és ki tudja holnap hol kerül egy családtag kórházba, kit ölnek meg otthon csak azért, mert létezik. A családon belüli erőszakért a 90-es évek óta harcol a NANE Egyesület több képviselője, a Parlamentben és a médiában is vissza-visszatérő téma, de megoldást még nem kínált rá a magyar jog. Miért fáj ez ennyire?

Nem kéne félniük a képviselőknek a tényállástól. Még mindig egy szervilis, megalázkodó, sunyi országban élünk, ahol legyen ember a talpán, aki feljelenti saját családtagját bántalmazásért. A rendőrségi ügyek elenyésző száma részben indokolható csak a bizonytalan jogi háttérrel, sokkal általánosabb azonban a félelem. A teljesen jogos és megérthető félelem. Minden érző ember szíve összeszorul ilyenkor, mert bántalmazás majdnem minden családban előfordul.

A 2012-ben nagy port kavart javaslat kifogásolt része például a lelki erőszak fogalma. Kormánypárti és ellenzéki képviselők is, hol szakmai, hol pedig érzelmi-elméleti alapon kritizálták ezt a megfogalmazást. Volt olyan képviselő is, aki egyenesen kétségbe vonta a lelki erőszak létezését. Pedig lelki erőszak a szülői kényszer, a beteges elnyomás, a féltékenység, a szabadságban való korlátozás, a tudástól és tanulástól való megfosztás, az alapvető emberi jogok korlátozása. Szülő, élettárs, testvér, nevelő – mindegy kiről van szó, hiszen a családot csak az Alaptörvény próbálja definiálni, a Családvédelmi törvény erre nem tesz (szűkítő) kísérletet. Ez azt eredményezi, hogy bizony, akit otthon bántanak, az segítséget kérhetne – ha lenne a Btk-ban erről egy tényállás. Az viszont nincs és úgy tűnik nem is lesz.

Lepjenek hát meg minket, mi leszünk a legboldogabbak: várjuk a tényállást, kedves Magyar Kormány. A mi kormányunk azonban nem több, mint egy undorítóan sunyi társaság. Lapulnak szépen csendben. Lapul a konzervatív közigazgatási és igazságügyi miniszter, akit viszont nem így ismerünk. Navracsics Tibort egy olyan embernek ismerjük, akinek vannak értékei, melyek közt biztosan szerepel a szerető családi közeg. Jogtudósként pedig tudnia kéne, hogy erre létezik törvénybe foglalt megoldás. Répássy Róbert közigazgatási államtitkár urat sem arról ismerjük, hogy idejét jelentéktelen és haszontalan elfogalltságokkal töltené, annál inkább ismerjük a harcos természetét, mellyel a kommunista és egyéb önkényuralmi jelképek betiltását szorgalmazza. Rétvári Bence államtitkár úr is a keresztény, családbarát értékeiről ismert a nagyközönség előtt. Hol maradnak most ezek az urak? Merre járnak a gondolataik olyankor, amikor nem csak párttársuk, de országgyűlési képviselőtársuk bántalmazza a körülötte élő nőket? Vajon kezet tudnak még fogni képviselőtársukkal? Ha valóban erkölcsös emberek, akkor nem.

Erkölcsös ember nem fog kezet egy vadállattal, egy iszákos emberrel, aki olyan nagyra tartja magát, hogy hétfőn inkább a plenáris ülésre igyekezett, mint sem barátnőjéhez a kórházba. Sokszor leírtuk már, hogy ez a kormány minden, csak nem keresztény és nem demokrata, de ezt most újra leírjuk és ha kell még ennél is hangosabban fogjuk zengeni: ebből elég! Követeljük a keresztény értékek becsületben tartását, követeljük, hogy Balogh József mondjon le minden köztisztviselői madántumáról és távozzon a közéletből örökre. Követeljük, hogy tegye jóvá bűneit és szálljon le a magas lóról.

Nők, férfiak, gyerekek ezrei várják a megváltást, az egy csepp reményt. Ezt a reményt most egy tényállás adná meg, egy szabályozott törvényi keret. Azt követően pedig egy központilag szabályozott program segíthetne az áldozatokon, akik olyan sokat szenvedtek. A rendőrség, a szociális munkások és az őket segítő szervezetek azért léteznek, hogy ezeket az áldozatokat megmentsék és a magyar kormány egyetlen feladata az, hogy a magyar népet szolgálja. Erkölcsösen, keresztény-konzervatív értékrend mentén. Ebben a történetben még van mit megmenteni, mert amíg Magyarországon egyetlen bántalmazó is megúszhatja bűntetteit retorziók nélkül, addig nem leszünk morálisan semmilyen ország, csak egy fertő. A családon belüli erőszak melegágya. A következmények nélküli ország.