Köszönjük, inkább nem kérjük. A héten napvilágot látott ominózus interjúban a kormány mondhatni második embere kijelentette, hogy a bírói függetlenség azt eredményezi, hogy nem igazságot, hanem jogokat szolgáltatnak. Mi egy kicsit elgondolkoztunk az antiszemita tüntetés, Lázár János és a Legfelsőbb Bíróság esetén.

„Igen, igen, nincs miről beszélni” – reagált Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár Fiala Jánosnak arra a kérdésére, miszerint „leszóljuk-e a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azon döntését”, amely szerint jogszabálysértő volt a rendőrség részéről a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete által jegyzett felvonulás betiltása. „Hibát követnek el, mert nem érzékelik a magyar valóságot, ragaszkodnak minden egyes alkalommal a szószerinti törvényszöveghez, nincs bennünk bátorság ahhoz, hogy igazságos döntést hozzanak” – közölte a kormánypárti politikus. Lázár szerint a bíróságnak igazságot kellene szolgáltatnia, ehelyett jogot szolgáltatott. Úgy vélte: egy bíró nemcsak a szószerinti szöveg, hanem annak értelmezése alapján is ítélhet.

„Független volt, ezért baromságot csinált” – reagált Fiala azon kérdésére a politikus, miszerint hol marad a bíróságok függetlensége.

A fenti szöveg önmagában egy esettanulmány lehetne, vagy akár több is. Megjelenik benne a felszínen elsőként a kormánytagokra oly' jellemző arrogancia, a hatalommal való visszaélés, a demokrácia és a jogállamiság unortodox értelmezése, a valóságérzékelés dilemmája. Azoknak ez egyáltalán nem meglepő, akik már jó ideje a hatalom közelében dolgoznak. Egy ilyen beszélgetés mondhatni normális is lehetne bizonyos zárt körökben és igazából sok kivetnivalót nem is találnánk benne, ha ez mondjuk egy kormányülésen hangzott volna el. A hatalom ugyanis megrészegít.

Azonban a mi demokráciafelfogásunkkal szöges ellentétben van ez a fajta arrogancia, ami Lázár Jánosból egyébként érthetetlen módon árad. Egy népképviseleti rendszerben politikus így nem viselkedhet, ez egy alapvető társadalmi norma. Ráadásul egy igazi demokráciában a hatalom főbb ágai tisztelik egymást és nem szólnak bele hatáskörükön kívül a másik munkájába. A Miniszterelnök és az ő csapata azonban előszeretettel pofázik bele mindenbe, mintha ők lennének a hatalom egyedüli birtokosai. Ez így nem helyes.

A szóbanforgó eset, az anticionista motoros felvonulás jogi esete egy sokkal bonyolultabb történet, mint hogy azt egy blogbejegyzésben megvitassuk. Lázár Jánosnak igazat kell adni abban, hogy a bíróság valóban a nyelvtani értelmezéshez nyúlt és abban lelt védelmet, de ennek az okát nem a függetlenségben, hanem a félelemben kéne keresni. A Kormány arroganciája ugyanis megfélemlít mindenkit, nem hiába bújnak sokszor a döntéshozók valamilyen kifogás mögé. Nem jön ki jól ugyanis, ha valaki magát függetlennek kiáltja ki és így mondja el a véleményét. A 2/3 megfélemlítő erővel bír és ez beteges, ez a demokráciánk legnagyobb betegsége.

A bíróságok tehát valóban sokszor a törvény betűről betűre és nyelvtani szerkezetek szerinti értelmezésére törekszenek, csökkentvén a rájuk nehezedő felelősséget. Pedig a bírói kart tisztelni kéne, hiszen ők szolgáltatják az igazságot és valóban nem a jogokat. Az igazság filozófiai értelmezése is sok évszázadot és millió tanulmányt megjárt már, ezért mi nem is törekednénk erre. Ez is a tudósok és a bírák feladata. Az viszont tény, hogy maga a demokrácia nem jelent garanciát a jogok érvényesülésére, azt a bíróságoknak kell néha kikényszerítenie. Ez pedig maga az igazságszolgáltatás és nem értjük, Lázár János mióta választja szét a jogorvoslatot az igazságszolgáltatástól.

A bíróság ugyanis nem puszta kedvességből és baráti szeretetből ad igazat az egyik vagy a másik félnek. A bíróság feladata az ügy teljeskörű elemzése és a legbölcsebb döntés meghozatala. Jogászok és nem jogászok is lelkesen értelmezték a motoros felvonulás ügyéhez kapcsolódó passzusokat és az emberek könnyen felülnek a propagandának is, sajnos. A Miniszterelnök nagy lendülettel lépte át a saját jogi kereteit és utasította a Belügyminisztert a probléma orvoslására. A Belügyminiszter cselekedett, a tüntetést betiltották. Majd a tüntetők jogorvoslatot kértek, meg is kapták azt még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik.

Nem liberalizmusról van itt szó, hanem a rendszer működéséről és a rendszer tiszteletéről. A Parlament hozhatna olyan döntéseket, és a szándék erre meg is van, amelyekkel a Jobbikot is be lehetne tiltani, de a jelenlegi hatalom demokráciafelfogása sem ezt az utat járja, még akkor sem, ha számunkra egyébként sem a Jobbik sem a Kormány felfogása nem szimpatikus. Meg is érkeztünk a valódi témához, aminek sokkal inkább foglalkoztatnia kéne a Miniszterelnököt és barátait, jobban, mint a hatalommal való visszaélés: az antiszemitizmus elleni küzdelem.

Küzdeni kell és lehet is és mi inkább ezt az utat szeretnénk járni, mert mi bátrak és lelkesek vagyunk és nem félünk a Jobbiktól és a kis zsebnáciktól. Úgy gondoljuk a nevelés és a párbeszéd mindennek az alapja. Úgy gondoljuk, egy felelős kormány a szavak erejével is sokat tehetne a jogi környezet megfelelő kialakításán túl az ügy érdekében. Orbán Viktornak van épp elég minisztere, akiket utasítgathatna: utasíthatná az államtitkárait a megfelelő oktatási és nevelési környezet kialakítására, amelyben markáns témaként jelenik meg az antirasszista felfogás, a társadalmi sokszínűségre való nevelés. Utóbbiról szó is esik a NAT-ban, de nincs specifikálva. Nyilván nincs, mivel a Kormány nem tekinti a melegeket, a bevándorlókat és a többi kisebbséget említésre méltónak. A zsidókat és a cigányokat sem tekinti ilyennek, bármit is mond a Zsidó Világkongresszuson Orbán Viktor.

Beszélni lehet és érdemes: el kell mondani, hogy a világ nem a gyűlölettől lesz jobb, hanem az elfogadástól és a megbékéléstől. Az Európai Uniót sokan szidják és sok hibája is van, de a legnagyobb érdeméről mindenki megfeledkezik: 60 éve nem volt háború azokban az országokban, amelyek csatlakoztak valamilyen demokratikus tömörüléshez, ilyen most az EU is. A tagállamok elsődleges célja a béke lett. A valódi társadalmi párbeszéddel pedig egyszer a saját országunk lelkét is megszelidíthetnénk, mi így gondoljuk.

Az elnyomás nem segít. A motorosok és a szélsőségesek emberi méltóságellenes hozzáállása és a jelenlegi hatalom rátelepedő és manipulatív magatartása nem egészséges. Felelős állampolgárként az ilyen hozzáállást nem lehet támogatni és minden elérhető fórumon fel kell szólalni ellene.

Pontosan ezt tette Jónás Marianna is a Zsidó Világkongresszuson. Gratulálunk a gyönyörű beszédhez és reméljük még sokszor fogjuk őt hallani!