Bolba Márta beszéd a Közös ország, Közös iskola! tüntetésen:

Evangélikus lelkész vagyok. Nő és lelkész, sőt, még a szegregációt sem támogatom. Pedig sokan azt hiszik, hogy a keresztények, ott, a kormány legfelső szintjein mind ezt akarják. Én most azt a hangot szeretném megszólaltatni, ami az integráció szava.

Kép:www.facebook.com/orpheushphoto

A keresztényeket azért nevezik keresztényeknek, mert ők Krisztust követik. Most hadd beszéljek nektek egy kicsit Jézusról, mert ő az egyetlen, aki irányt mutathat nekünk. Azt gondolom, hogy a szegregáció és az integráció két különböző út, és nekünk keresztényeknek is el kell döntenünk, hogy melyik úton indulunk tovább.
Jézus szegény sorba született, nem volt számára hely Betlehemben. Aztán Názáretbe költözött, Galilea vidékére. A Galilea szó azt jelenti: peremvidék, perem ország. Ez Izraelnek a marginalizált része volt, Jézus onnan jött, ott gyógyított, ott tanított. Jézus tanítását szeretném én is követni. Példázatokban próbált beszélni az elmondhatatlanról. Arról, amire mi is mindannyian vágyunk. Képeket használt. Az egyik legszebb kép, amivel Istent próbálta bemutatni, a közös asztal képe. A közös asztal egy nagy megterített asztal, ahol mindenkinek van helye. Mindenkinek. Az a kérdés, hogy mi oda akarunk-e kerülni, akarunk-e bebocsáttatást? Ő mutatott egy utat, amikor mindenkit meghívott az asztalához. S amikor az első keresztény gyülekezetek létrejöttek, akkor az ő útján indultak el. Új viszonyok teremtődtek. A rabszolgatartó urak egyszer csak a rabszolgáikkal egy asztalnál találták magukat. Ilyenek voltak az első keresztény közösségek, és mi, mai keresztények is ezen az úton akarunk továbbindulni.

Amikor a keresztények, Jézus tanítványai azt latolgatták egymás között, hogy ki a nagyobb, akkor ő egyszerűen csak egy kisgyereket állított közéjük, és azt mondta: „ha valaki közületek befogad egy ilyen kisgyermeket, akkor engem fogad be.” (Mk 9) Ez a befogadás, az integráció útja.

Amikor most keresztény testvéreim, görög katolikus testvéreim odamennek egy cigánytelepre és ott a gyerekekhez akarnak fordulni, akkor ezt a legjobb szándékkal teszik. Én biztos vagyok abban, hogy angyalok módjára beszélnek ott a gyerekekkel, de azt is tudom, hogy itt elbeszél egymás mellett a szakma és a hit. A keresztényeknek meg kell tanulniuk, és én magam is tanulom, hogy a szakmaiság kell, hogy ilyen kérdésekben utat mutasson nekünk.

Az Evangélikus Egyháznak van tanulni valója. És mi a tanulás útjára szeretnénk lépni. Szeretnénk közös országot és közös iskolát! Szeretnénk, hogyha a görög katolikus testvérek a szeretet leleményes útjait megtalálnák! Hogyha a tanodákban készítenék fel a gyerekeket az integrált oktatásra! Szeretnénk, hogyha a gyerekeket segítenék abban, hogy az integráció nehéz útján végig tudjanak menni, szeretnénk, ha újraindulnának az iskolabuszok, szeretnénk, hogyha közösen tudnánk tanulni. Mert mindannyian egy országban élünk, egy asztalnál ülünk. Választanunk kell tehát. Mi az integráció útján szeretnénk elindulni, mert Krisztust követjük. Ezt jelenti, hogy keresztények vagyunk.