Dr. Csorba László főigazgató és Dr. Tomka László főigazgató-helyettes részére

2013. június 4-én este a Nemzeti Múzeum a Török Nagykövetséggel együtt koncertet szervezett a török magyar barátság jegyében. Idil Biret, méltán híres török zongoraművésznő lépett föl. Levélben kértük a művésznő részvételét abban, hogy a koncert két része közti szünetben kifejezhessük szolidaritásunkat a törökországi tüntetőkkel.

Hangsúlyoztuk, hogy a koncertet természetesen nem fogjuk megzavarni. Miután a művésznő a nagykövetségre való tekintettel nem tudta megerősíteni szándékunkat, bejelentettünk a Nemzeti Múzeum elé egy rövid szolidaritási eseményt. A koncert szünetében pár soros, magyar és török nyelvű, a rendőri erőszakkal támadott és fenyegetett békés török tüntetőkkel való szolidaritásunkat kifejező szórólapokat szerettünk volna szétosztani

A mi Nemzeti Múzeumunk vezetősége azonban úgy döntött, hogy nem mehetünk be az egyik leghíresebb magyar közintézmény nyilvános és ingyenes eseményére. Úgy tűnik, hogy annak a közintézményünknek a vezetői, amely a magyar szabadság egyik jelképe, fogalmuk sincs arról, hogy a közintézmények nem az ő tulajdonukat képezik, és nem is az államét. A Nemzeti Múzeum, mint minden más közintézményünk, a miénk, a magyarul beszélő emberek közösségéé, a magyar népé.

Ezért felszólítjuk a Nemzeti Múzeum vezetőségét, hogy kövessen meg minket, azokat a békés török tüntetőkkel szolidaritásukat békésen kifejezni kívánó magyar állampolgárokat, akiket hatalmukkal önkényesen visszaélve nem engedtek be a saját közintézményükbe.

Válaszukra várva felhívjuk a figyelmüket, hogy esetleges hallgatásuk is beszédes lesz.

Langer Ármin és Molnár Péter

Csorba László válasza:

Tisztelt Langer Ármin és Magyar Péter!

Nyílt levelükben kifogásolják, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum vezetősége nem engedélyezte a felügyelete alá tartozó területen a jelenlegi törökországi politikai helyzettel kapcsolatos magánvéleményük demonstratív kinyilvánítását. Ezt a döntésemet úgy minősítik, hogy önkényesen visszaéltem a hatalmammal, továbbá mintha azt hinném, hogy a közintézmény az én tulajdonom lenne.

Az utóbbi megjegyzésekre, mint nyilvánvaló butaságra, természetesen nem kell reagálnom. Ám arra fölhívom szíves figyelmüket, hogy miközben minden magyar állampolgár szabadon kifejezheti a politikai véleményét, ezt nyilván nem teheti meg akárhol és akármikor. Ennek megvannak a megfelelő jogszabályi feltételei és körülményei, amelyeket minden törvénytisztelő honfitársunknak be kell tartania. Azért, mert egy közintézmény elvileg „mindenkié”, nem jelenti azt, hogy bárki, bármikor, bármit megtehet annak területén és javaival. A múzeum mint magyar kulturális közintézmény – a magánszemélyekkel ellentétben – természetesen nem nyilváníthat ki semmiféle politikai véleményt egy másik országban zajló belpolitikai eseménnyel kapcsolatban, mert egyszerűen nem ez (ha úgy tetszik: a magyar állampolgároktól kapott) feladata. A magyar állam (= közintézmények) munkamegosztásában az ilyen jellegű tennivalókkal a kormány illetékesei, a külügyi szervek stb. foglalkoznak. Ha pedig ennek konkrét módja éppen nem tetszik az állampolgárok valamely csoportjának, akkor nyilván tiltakozhatnak – de csak a szabályok betartásával. Mindezért nekem egyszerűen nem is volt választási lehetőségem: majdhogynem függetlenül partnerünk, a koncertet már hónapok óta szervező török nagykövetség kérésétől, meg kellett tiltanom a politikai magándemonstrációt a múzeum területén.

Természetesen érteni vélem az Önök szimbolikus térválasztási szándékát, de a teret és az intézményt el kellene választaniuk egymástól. Úgy gondolom, fővárosunkban és akár az egész országban elég széles és tagolt terek találhatók ahhoz, hogy a magánvéleményüknek kellő hangot adjanak, anélkül, hogy egy közintézménytől olyasmit várnának el, amit az – éppen feladatainak jogszabályokban rögzített, megfelelő ellátása érdekében – nem tehet meg.

Belátásukban bízva, mindkettőjüket tisztelettel üdvözli,

Csorba László

főigazgató, Magyar Nemzeti Múzeum