Drónok, lehallgatások, a kiszivárogtatók üldözése – Obama túltesz a sokat átkozott ifjabb Bushon. A biztonság növelésére hozott jogsértő intézkedések nem csak a szabadságot, de a biztonságot is fenyegetik - pont az ilyen ügyek tüzelik a legjobban az Amerika-ellenes érzelmeket, vagy a dzsihádot. Az Amnesty International Magyarország cikke.

Obama elnök tavalyi újraválasztási kampányában az ellenlábas stáb egyik aktivistája az utcán a demokrata szimpatizánsokat megkérdezte: mit szólnak ahhoz, hogy Mitt Romney republikánus elnökjelölt azt tervezi, a terrorizmus elleni harc jegyében bárkit határozatlan ideig fogva lehet tartani bírósági eljárás nélkül? Hogy létrehoz egy titkos gyilkolási listát, amelyre amerikaiak is felkerülhetnek, akiket drón repülők segítségével lőnének ki? És ahhoz, hogy olyan országokat is támadna a drónokkal, amelyekkel az USA nem áll harcban? És nem csak hogy hatályban tartja, de ki is terjeszti a „Patriot act"-et (hazafiassági törvényt), és amerikaiak milliót fogja megfigyelni bírósági engedély nélkül?

Miután a válaszadók teljesen kiakadtak, a videós felfedte, hogy aminek a lehetőségétől a jámbor szavazók úgy elborzadnak, az valójában már régóta zajlik. Méghozzá Obama elnöksége alatt.

Az azóta eltelt időszak csak megerősítette: néhány nagyon fontos ügyben Obama bőven túltesz a sokat átkozott ifjabb Bushon is. Nem hogy nem lett „emberarcú" a terrorizmus elleni háború, de még durvább lett és még inkább jogsértővé vált.

Kezdjük azzal, hogy annak idején Obama szent ígéretet tett, hogy bezárja Guantánamo-t. Ehhez képest ott még ma is 166 embert tartanak fogva, nagy többségüket mindenféle bírósági eljárás és vádemelés nélkül és időközben, több tucat fogvatartottról már kimondták a hatóságok, hogy vissza lehetne szállítani őket a szülőföldjükre.

Aztán a titkos drón programban olyan országokat bombáznak a pilóta nélküli gépekkel, amelyekkel az USA nem is áll harcban - például Jement, Szomáliát vagy Pakisztánt. A kormány beismerte, hogy négy amerikai állampolgárt is meggyilkoltak, köztük egy 16 éves fiút.

És itt vannak a kiterjedt megfigyelések, lehallgatások, illetve a kiszivárogtatók elleni szabályos hajtóvadászat. Először az AP újságíróinak lehallgatására derült fény, majd a napokban arra, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) arra kötelezte az egyik nagy telekommunikációs céget, hogy adjon hozzáférést ügyfelei hívásaihoz kapcsolódó meta-adatokhoz (pl. a telefonszámok, hívások ideje). Mostanra már az is bizonyos, hogy az NSA nem csak több százmillió amerikait, hanem a világ lakosságának nagy részét megfigyelés alatt tartotta, és az emaileikre, chatelésre, internetes kereséseikre vonatkozó adatait eltárolja. Mindezt mindenféle bírósági engedély, vagy a bűncselekmény elkövetésének gyanúja nélkül is.

Akinek ez utóbbi információt köszönhetjük, az az NSA-vel szerződésben álló privát cég 29 éves volt alkalmazottja, Edward Snowden, aki egy Hawaii-i álom életet maga mögött hagyva, a legutolsó információ szerint Hongkongban tartózkodik. Egy friss interjú szerint azt szeretné, ha a hongkongiak döntenének a sorsáról. Ez nem biztos, hogy ilyen egyszerű lesz, hiszen az Obama-kormány nem bánik kesztyűs kézzel a kiszivárogtatókkal.

Erre élő bizonyíték Bradley Manning, a fiatal katonatiszt, aki 2010 óta van börtönben, mert eljuttatta a Wikileakshez a hadsereg iraki és az afganisztáni háborúról szóló titkosított anyagait. Többek között azt a 2007-es videót, amelyen tisztán látszik, ahogy amerikai katonák egy helikopterből fegyvertelen civileket, köztük két Reuters újságírót lőnek agyon. A katonák ellen semmilyen eljárás nem indult, Manningre akár 20 év börtön is várhat. Egy újságíró a tárgyalást bírósági lincselésnek nevezte, mivel nem engedik, hogy Manning azzal érveljen: közérdekből cselekedett. Az ügyvédek pedig az általa nyilvánosság elé tárt háborús bűnökre sem hivatkozhatnak a perben.

Snowden pedig nem az első NSA informátor lenne, aki ellen eljárást indítanak. Az NSA-négyesként elhíresült kvartett – négy ügynökségi munkatárs, akik még 2002-ben korrupció miatt mentek a nyilvánosság elé – egyikét, Thomas Drake-et már Obama főügyésze citálta bíróság elé kémkedés vádjával három éve. A vád azonban összeomlott.

A szivárogtatók elleni fellépés áldozata John Kiriakou volt CIA ügynök is, aki nyilvánosságra hozta a „waterboarding" (vízbefojtást imitáló kínzás) gyakorlati alkalmazásának tényét, és annak az egyik ügynöknek a nevét, aki alkalmazta azt. Kiriakou jelenleg harminc hónapos börtönbüntetését tölti, a kínzást végrehajtó ügynök felelősségre vonása elmaradt.

Snowden mindössze pár napja fedte fel kilétét, máris jellemezték narcisztikusnak, akinek a börtönben lenne a helye (New Yorker), a Szenátus Hírszerzési bizottságának demokrata elnöke, Dianne Fennstein árulásnak titulálta, amit tett, míg a dél-karolinai republikánus szenátor Lyndsey Graham azt írta Twitteren, hogy reményei szerint a hatóságok akár a világ végéig is elmennek, hogy elkapják a veszélyes szivárogtatót. Mintha csak egy terroristáról beszélnénk. Az Atlantic című amerikai lap újságírója pedig állítása szerint egy reptéri váróban végighallgatta, amint négy ügynök arról csevegett, hogy a szivárogtatót és az újságírót is egyszerűen el kellene tüntetni.

A túlzott megfigyelési rendszertől pedig nem csak annak van félnivalója, aki tényleg valami törvénytelenséget követett el. Az USA ugyanis a terrorellenes háborúban láthatóan önkényesen és ismeretlen információk alapján dönti el, kit tart ellenségnek, és kit nem - elég, ha Guantánamo-ra, vagy a célzott kilövésekre gondolunk. Természetesen minden államnak joga van bizonyos dolgokat titokként kezelni, és tehet lépéseket a nemzetbiztonság védelmében. Ezeket azonban csak az emberi jogok tiszteletben tartásával összhangban teheti meg, illetve törvényileg indokolt esetben. Különben ártatlanok is bűnhődnek, és a szabadság védelmében hozott intézkedések pont a szabadságot csökkentik. Egyik kormánynak sincs joga bárkinek a magánéletében turkálni mindenféle ok nélkül. Pláne nem emberek millióinak a magánszférájában, ahogy azt az NSA teszi. Ezzel tulajdonképpen mindenkit potenciális bűnözőként kezelnek minden alap nélkül.

Pont a napokban állapodtak meg kormányok, nemzetközi és civil szervezetek az ún. „Tschwane alapelvekben", amelyek a nemzetbiztonsági érdekek és az információhoz való hozzájutás kényes egyensúlyát próbálják biztosítani. Ebben az áll, hogy a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértésével kapcsolatos információt mindig nyilvánosságra kell hozni, a társadalomnak joga van a megfigyelési programokra vonatkozó részletek megismeréséhez, és a kormányok vagy a hatóságok által elkövetett visszaéléseket közérdekből felfedő köztisztviselőket nem érheti megtorlás. Ez alapján Manning és Kiriakou valószínűleg nem lennének börtönben, Snowden-nek pedig nem kellene Hongkongban bujkálnia. Catalin Botero, az Amerikai Államok Szervezetének a véleménynyilvánítás szabadságáért felelős különmegbízottja ezt mondta az alapelvek elfogadása kapcsán: „A történelem időről-időre megmutatta, hogy a biztonság növelése a szabadság kárára mind a szabadságjogokat, mind a biztonságunkat veszélyezteti." Obamának és kormányának fel kell ismernie, hogy Guantánamo, a drónok és százmilliók jogellenes megfigyelése sokkal több veszélyt jelent és kárt okoz az USA-nak, mint amennyi hasznot hoz számára. Ha valami, akkor pont az ilyen ügyek tüzelik az Amerika-ellenes érzelmeket, vagy a dzsihádot.