A Kettős Mérce szerkesztősége ezzel a bejegyzéssel búcsúzik Gyurcsány Ferenctől. A szakítás számunkra, épp oly fájó, mint reméljük kedves Ferencnek is.

Köszönjük a sok ihletet, amivel bloggereinket ösztönözte a jobbnál jobb bejegyzésekre. Mi nem csak az öszödi beszédjéért vagyunk hálásak neki, hanem azért a sok szép pillanatért, amit együtt töltöttünk el beszédeit és tetteit elemezve éjszakákon át otthon a gép előtt és a kocsmákban merengve. Ígérjük, hogy szép emléke továbbra is lelkünkben és oldalunkon eddigi posztjainkban is élni fog.

Azonban vasárnapi beszéde után nem marad más hátra, mint a fájó búcsú. Sajnos elvesztettük őt - ami maradt belőle - mindössze fél óra alatt. Mert bár Orbán Viktor szidásában tényleg nincs nála jobb a föld kerekén, de ez 2013-ban nem teljesítmény, ellenben megsemmisítette az egyetlen értékelhető dolgot amit az utóbbi években képviselt azt, hogy a baloldali szavazók számára Kádár helyett Nagy Imrét helyezte példaképnek. Ez volt az utolsó pont, ami a néhai politikusban Gyurcsány Ferencben tisztelhető volt.

Lárifári mondhatnánk, de nem maradt Ferencben semmi, ami értékelhető egy baloldali ember számára. Pedig emlékszünk a ködös tavaszra, amikor belehúztunk és már majdnem úgy nézett ki egy kurva jó bor mellett, hogy ez az ország élhető lesz, de sajnos Feri elkúrta. Már a pápai kórházban se jut protekció anyukájának. Vége. Szép nem volt, hosszú nem volt, de kiszőkült hajára mindig emlékezni fogunk, ahogy egy szép nyári napon a politikusi pályája utolsó pontján Nagy Imre háza mellett, Kádárt mentegette: " Kádár a diktatúrát próbálta egyre szabadabbá tenni" 
Viszlát Feri!

Ahogy már korábban írtam emlékét nem felejtjük, de számunkra eltemette magát, az új szociális temetés úttörőjeként saját sírját ásta meg, így mi már nem tehetünk mást, mint az emlékezet szegfűjét helyezzük sírjára. Béke poraira!