Nemsokára kezdődnek az ellenzéki tárgyalások az MSZP és az Együt 2014 - PM között. Bár alapvetés, és igaz a közbeszédben elterjedt formula, hogy az MSZP magabiztosan a legerősebb ellenzéki párt így nélküle nincs kormányváltás, az is igaz, hogy mára az E14 is stabilizálta szavazóbázisát, 2001 óta az egyetlen párt a Jobbikon az MSZP-n és a Fideszen kívül, ami az 5 közvélemény-kutató átlagában folyamatosan az 5%-os bejutási küszöb felett áll a teljes népesség körében. Tehát ott tartunk se E14 nélkül, se MSZP nélkül nincs kormányváltás.


A tárgyalások nem tét nélküliek. Ha megnézzük a közvélemény-kutatók elemzéseit azt látjuk körülbelül egymillió szavazóval még a Nézőpont Intézet a Fideszt a többi kutatótól eltérően sokkal feljebb mérő közvélemény kutatásaiban is nyerhetne az MSZP és E14-PM szövetséges, de az Ipsosnál, a Mediánnál és a Tárkinál ennél kevesebb is elég lehet. Már pedig tartalék van. Tudjuk, hogy a választók nagy része gyakorlatilag semmilyen politikai hírt nem fogyaszt, és azt is tudjuk az elmúlt 20 év tapasztalataiból ez a választáshoz közeledve változik, az emberek elkezdik követni a politikai híreket. Ez tartalék az MSZP-nek, de tartalék még inkább az E14-nek aminek ismertsége alig éri el a választani tudó állampolgárok felét. Ebben a helyzetben vágunk neki az ellenzéki tárgyalásoknak.

A tárgyalásoknak több tétje van. A közös vagy külön lista, az egyéni körzetek megállapodása, a miniszterelnök jelölt személye, a közös kampány meghatározása. De tétje a megállapodásnak az is, hogy eltudja-e hitetni a két fél a választókkal, készek arra, hogy együtt leváltsák Orbánt.

Közös vagy külön lista.

Mi egyértelműen a külön lista mellett vagyunk. Az MSZP, és főleg ha ez DK-val, Schmuk Andorral van megspékelve, sok olyan baloldali és még több bizonytalan szavazót elriaszthat akikre szükség van Orbán leváltásához. Míg ezeket a szavazókat az E14, például DK és Schmuk Andor nélkül meg tudja szólítani. Szerencsére erre felé is haladnak a dolgok. hiszen Mesterházy Attila bejelentkezett a miniszterelnökségre, míg természetesen ezt Bajnai Gordon is szeretné megpályázni, így valószínűleg külön lista külön miniszterelnök jelöltség lesz, és maguk a választók dönthetnek a két miniszterelnök jelölt között.

Koordinált egyéni jelölti megállapodás

Ez a minimum amiben meg kell állapodniuk a feleknek. Ha nem mindenhol indul egyetlen jelölt akkor nagyjából kijelenthetjük marad Orbán! Itt az arányokon lehet vitatkozni, már csak azért is, mert ha például viszi az MSZP a jelöltek kétharmadát, akkor hiába szavaznának többet az E14-re mondjuk 2014-ben, mégis az MSZP-nek lenne nagyobb frakciója. Ha a két külön listás verziónál maradunk akkor kijelenthetjük az E14-PM-nek legalább 27 helyett kell kapnia, hiszen így álíthat csupán országos listát a szövetség. Az is egyértelműnek tűnik, a jelenlegi erőviszonyokból, hogy az MSZP állíthat több egyéni jelöltet, hiszen az E14 jelenlegi állapota nem predesztinálhat mást. Tehát az arány valahol az 50%-50% és a 75%- 25% között kell, hogy legyen.

Ki lesz a miniszterelnök?

Ha három hónappal ezelőtt bárkit megkérdezünk senki nem mondta azt, hogy Mesterházy Attilából lehet miniszterelnök jelölt. Mára ez megváltozott. Bár kevesen gondolják azt, hogy hasznos lenne ha Mesterházy lenne a miniszterelnök jelölt, az MSZP-ben mégis ez így van, és erőpozíciójukat kihasználva, ezt az álláspontot nem fogadják feladni. Érthető az MSZP hozzállása csak nem igaz. Nagyjából lényegtelen ki küzdötte végig az elmúlt 3 évet (egyébként az E14-PM képviselői is ezt tették, és konkrétan elhagyták politikai otthonukat a rezsimváltásért, talán ez is), az a lényeges, kivel van esély leváltani Orbánt. Ez a lényeges szempont és ezt kell nézni akkor amikor arról beszélünk ki lesz a miniszterelnök jelölt. Bár valószinűleg két miniszterelnök jelölttel vág neki az ellenzék a választásoknak.

Közös kampány, és a megállapodások tétje

A megállapodás fő tétje viszont nem is az, hogy ezekben a pontokban mi történik. Hanem az, hogy lesz e a megállapodás után olyan kép, hogy nekivágunk az Orbán kormány leváltásának, illetve, hogy véget ér-e az a versengés az ellenzéki térfélen ami nem a szavazatszerzésről, hanem a másik szavazatszerzésének a megállításáról szól (lásd Schmuk Andor Bajnaira küldése).