A nemzetet egyben kell tartani, hirdeti a kormányzati kommunikáció gusztus 20 megünneplésének előestjén. Ezt a mondatot harsogja Orbán Viktor, miközben haverjai épp szilánkokra tépik azt, ami az "egy nemzetből" még megmaradt.

Magyarország már jó pár éve nem egy nemzet, és nem a pártpolitika gonoszsága, hanem mi magunk miatt. Az egy nemzethez való tartozás ugyanis nem azt jelenti, hogy egypártrendszer van, nem azt jelenti, hogy megkönyezzük a Himnuszt, hanem azt, hogy empátiával viseltetünk egymás ügyei iránt, szolidárisak vagyunk egymással, amikor baj van.

Beszélhetünk-e egy nemzetről akkor, amikor a bankok saját maguk és a mindekori kormányzat hibájából nehéz helyzetbe kerülő devizahitelesk problémájára a társadalom nagy része úgy relfketál, hogy „ezek az én pénzemből akarják helyrehozni a saját baklövésüket”.

Beszélhetünk-e egy nemzetről akkor, amikor cigány honfitársainkról soha a büdös életben senki le nem írja, ha dolgoznak, ha tanulnak, ha élik az általunk számukra kívánatosnak tartott életet, de ha valaki, vagy valaki a soraikból bűnözésre adja a fejét, az összes cigány fejére átkot szórunk. Ha pedig ők az áldozatok, azt helyénvaló bosszúként könyveljük el. Vajon nemzettársaink felé éreznénk bosszút?

Beszélhetünk-e egy nemzetről, ha helyénvalónak tartjuk azt, hogy aki szegény, az annyit is ér, ha azt mondjuk, hogy minek panaszkodik a közmunkás, hogy nincs külön női vécé, vagy vécé se, vagy el se mehet szarni - miközben saját magunk számára ez természetes a munkahelyünkön. Nem akkor beszélhetnénk nemzetről, ha azt mondanánk, embertársaink számára elfogadhatalan a megalázás, és kimondanánk: az nem munka, ami nem ad megélhetést, az rabszolgaság.

De tovább folytathatnánk a sort a végtelenségig, naponta hányszor tagadjuk meg mi magunk a nemzethez való tartozást.

És persze beszélünk nemzetről, de ez csak szómágia. Mert a nemzet egy közösséget jelent, akik kitartanak egymás melett, és nem hagyják a másikat az út szélén, enélkül viszont maga a szó tartalmát veszti és üres lufiként kerül mások elébe, akik meg is töltik tartalommal.

Egységben a nemzet, a nemzetet egyben kell tartani - harsogja Orbán Viktor és a valódi nemzet, a közösség fogalom helyébe belép ő maga. Nincs is szebb példa ennél a „nemzetet egyben kell tartani” szövegnél háromnegyed évvel a választások előtt. Mert ennek köze sincs a magyarsághoz, és köze sincs az országban lakó emberek közösségéhez. Ez magáról a Fideszről és szavazóiról szól. Ebben a mondatban a Fidesz a nemzet.

Vagy ki gondolja komolyan azt, hogy valóban túl akar lépni a politikai árkokon Orbán Viktor, amikor Oroszország kompatibilis hadjáratot indít a létező összes minden ellen, ami Magyarországon nem ő. Mindeki az ellenség fizetett ügynöke és kéme. Ha Áder János nem vigyáz, akkor a még baráti Ausztria békaemberei találkozni fognak vele pár év múlva a Dráván felúszva.

A nemzet ma Magyarországon annyit jelent: Fideszesnek lenni, és aki nincs velünk, az ellenünk van. Ellenünk van a TASZ, fizetett ügynökök, ahogy a Heti Válasz írja, hiszen arra már senki nem emlékszik, hogy miként szólaltak fel a 2006-os rendőrségi túlkapások után, vagy hogy magát Orbán Viktort védték pár éve. Ellenség az Atlatszo.hu és az a Bodoky Tamás, akinek Túlkapások című könyve ott figyel minden jóravaló "nemzeti" polcán, és aki úgyanúgy tolta ki anno az MSZP szennyesét, mint most a Fideszét. De ellenség minden szervezet, akiket nem a "nemzet" ural, ellenség minden cég, aki nem adózik nekik, nem rak be a felcsúti, vagy a pártkasszába. És amit nem szabad feledni, ellenség vagy te is, ha nem vagy "nemzeti" és bár ma még röhögsz, lehet, hogy egyszer tőled fognak valamit kérni.

Ha majd a nemzet szó valóban jelenteni fog valamit, akkor majd nem gusztus hanem augusztus 20-át ünnepelehetjük, és valóban egyben tarthatjuk a nemzetet. Addig pedig így megy majd a nemzetegyesítés gusztus 20-án.