Az orosz hatóságok fogva tartják a Greenpeace aktivistáit akiket kalózkodással vádoltak meg miután nemzetközi vízeken tiltakoztak a Gazprom sarkvidéki fúrásai ellen. "Fogalmam sincs, hogyan fog ez végződni, és meddig tart. A bizonytalanság megőrjít"  — írja murmanszki, oroszországi börtönéből a Greenpeace holland aktivistája, Faiza Oulahsen. A történet onnan kezdődik, amikor felszállt a Greenpeace Arctic Sunrise nevű jégtörő hajójára. Néhány nappal később elfogták az orosz biztonsági erők 29 társával együtt. "Két hónap a börtönben, az egy dolog, de utána? Mi lesz utána?"

A Greenpeace percről-perce blogbejegyzése a történtekről.

Hello Sanne,

Ma szeptember 28., szombat van, legalábbis azt hiszem, 12 óra. Kilenc napi bezártság után, elvágva mindenfajta kommunikációs lehetőségtől, az ember elveszíti az időérzékét. A hajóban szeptember 19-től voltam bezárva kedd estig.

Röviddel azelőtt, hogy a partra szállítottak minket, Mannes és én beszéltünk a konzulunkkal, Martin Groenstege-vel. Barátságos ember, aki reményt adott nekünk. Miután elmeséltük neki, hogy milyen helyzetben vagyunk, elmondta, mekkora munka folyik a Greenpeace-ben a támogatásunkért. Nagyon meghatódtunk! És annak is örültünk, hogy nem felejtettek el minket.

Kb. két óra múlva érkezett egy tolmács néhány FSZB-essel (a volt KGB), és szóltak, hogy partra szállítanak minket. 10 percünk volt összepakolni és arra utaltak, hogy kb. 24 órányi időre kell csomagolnunk. Elrohantam a szobámba, gyorsan felhívtam Bent, elmondtam neki, hogy partra szállítanak minket, és a “Vizsgálati Osztályra” visznek. Aztán folytattam a pakolást: betettem a dzsekimet, kesztyűt, két melegítőt, szemüveget és fogkefét. Most, hogy már négy nap eltelt, sajnálom, hogy pakoltam több tiszta ruhát.

Kedden két csoportra osztva mentünk a parti őrség hajójával fél órát. A harminc perc hajózás után partra szálltunk, ahol végre volt tíz percem a szabadban, így tudtam egy kis friss levegőt szívni. Azután busszal vittek minket az FSZB főhadiszállására (legalábbis azt hiszem). Megérkezésünk után az elsők között voltam, akiket, úgy hittem, kihallgatásra visznek. Ott ültem egy széken, egy hideg szobában, egy hölggyel szemben, aki nagyon gépelt valamit. Mellettem állt egy tolmács, egy fiatal hölgy, aki látszólag még csak tanulta az angolt. Egyszer csak behívta az FSZB néhány társammal, és úgy tűnt, nincs más választásuk, mint az együttműködés. A hölgy azt mondta, hogy írásos jelentést kell készíteni az incidensről. Kértem holland tolmácsot, mire ő: “Az nem lehetséges.”

Mondtam, hogy saját akaratomból egyeztetem a személyes adataimat, de nem mondok mást, csak ügyvéd jelenlétében. “Ez csak egy jelentés” — mondták. Nevettem, és ragaszkodtam ahhoz, hogy szükségem van az ügyvédemre. Megadtam a két ügyvédünk nevét és telefonszámát. Egy idő után bejött Vladiszlav, az ügyvédem.

Éjfél körül visszavittek a többiekhez. Ez után néhány embert megbilincseltek és elvittek. Úgy volt, hogy 48 órán át tartanak minket őrizetben, de ez hülyeség, hiszen a hajón már 5 napja őrizetben voltunk. A megbilincselt társaságot csoportokban vitték el három különböző épületbe. Miután megérkeztünk, a csoportunkból hat nőt raktak egy cellába, köztük engem is. Elég sok idő eltelt két ember behívása között, ezért csak feküdtünk a fa asztalokon meg a földön, mert addigra már hullafáradtak voltunk.

Délután 5 körül, miután ujjlenyomatot vettek tőlem, bekísértek a cellába. Kis idő múlva hozták Camilá-t és Alexet is. Jéghideg volt, és a villany folyamatosan égett.

Másnap ismét az irodába vittek minket. Előző nap azt mondták, hogy kalózkodás lesz a vád ellenem, és más kitalált történetek. Ma kiderül, kik a nyomozócsoport vezetői — persze orosz nyelvű dokumentumban rögzítve. Kértem az írásbeli fordítását és az eredeti dokumentum másolatát. Azt mondták, az ügyvédem kérheti az “orosz ezredestől”. A nap végén visszavittek a cellába.

A következő nap, szeptember 26., csütörtök, nagyon kemény volt. Ismét buszon szállítottak minket, de ezúttal egy sötét, zárt fémketrecben, amiben csak egy ember fért el. Az FSZB irodába vittek minket így, mint az állatokat.

Ott aztán ablakokkal ellátott ketrecekbe zártak minket, úgy vártunk a kihallgatásra. Embertelen.

Miután néhányunkat kihallgattak, közölték, hogy le vagyunk tartóztatva, és két hónapra elzárnak minket a tárgyalásig. Alex elsírta magát. Lassan, de biztosan kezdtem elveszíteni az önuralmamat, ami az utóbbi napokban jó szolgálatot tett nekem. Két hónap börtön, az egy dolog, de utána? Mi lesz azután? Néhány hónapos, vagy néhány éves börtönbüntetés, ami hazugságokon alapul?

Minden totálisan szabályellenes.  Mindaz, amivel az FSZB minket vádol, tele van pontatlanságokkal, és olyan dolgok ezek, melyeket ők követtek el. Semmi sem biztos. Elég, ha valaki a csúcson úgy akarja, és eltűnünk a cellák mélyén. Martin, a konzul azt mondta, nyugodjak meg, mert a hollandok jól tudnak kommunikálni az oroszokkal. Jól kommunikálni?? Mégis miről, kérdem én? Arról, hogy az oroszok törvénytelenül beléptek holland területre, nemzetközi vizekre hajtottak minket, hogy aztán erőszakosan letartóztathassanak? A holland kormány követeli a szabadon bocsátásunkat? Azonnal? Az oroszok le sem tartóztathatnának bennünket, mégis megteszik. Azt csinálnak, amit csak akarnak.

Fogalmam sincs, hogy végződik ez, vagy meddig tart. A bizonytalanság megőrjít. Hallottam, hogy Putyin nyilvánosan kijelentette, hogy ez nem kalózkodás. Az úgynevezett “ezredes” valahogy felhígított néhány vádpontot. Mégis börtönben vagyunk. Huszonkettőnket letartóztattak, nyolcunkat 72 órával tovább tartottak bent, mint 48 óra. Még mindig hátravan, hogy találjanak nekem és 7 társamnak tolmácsot a kihallgatásra, de remélem, vasárnapig nem találnak, mert akkor még mindig megvan az esély, hogy deportáljanak.

Írd alá a Greenpeace tiltakozó petícióját!

Gyere el tüntetni szombaton a fogvatartottak mellett!