Egervári Sándor lemondott, de ez nem oldja meg azt a felfogást, ami megteremtette a "szerethető válogatottat" vagy, ami egy nem létező bajnokság nem létező nézőinek stadionokat építene iszonyatosan sok pénzből csak azért, mert szeretjük a focit. Ugyanis ebből nem lesz magyar foci.

Az elmúlt 2 évben megpróbálták felépíteni annak az ideáját, hogy szükség van Magyarországon iszonyatosan sok stadionra, és a profi foci támogatására. A "szerethető válogatott" a mai 8:1-es vereség után fogalommá fog válni. A kommentátorok, a megmondó emberek megpróbálták nekünk szokás szerint elmagyarázni, hogy van esély, és csak egy karnyújtásnyira van. Mint 1986 óta mindig. És ez most politikai szándékkal is párosult: el kellet magyarázni miért költünk ilyen kurva sok pénzt a nézőkkel nem rendelkező profi labdarúgásra. Ez az illúzió omlott ma össze.

Magyarországon gyakorlatilag semmi szükség nincsen a debrecenin kívül új stadionokra, nincs szükség arra, hogy a társasági adókedvezményből származó pénzek a felcsúti Puskás Akadémia számláján landoljanak, feltehetően egyéb szolgáltatásokért cserébe. Egyáltalán mi a bús bánatnak kell stadion Felcsútra?
Lehetne sorolni, hogy azt a több mint száz milliárdot mire lehet elkölteni a szegénység felszámolásától a munkahelyteremtésen át a lerohadó kórházakig. De a mai vereség és a magyar klubcsapatok idei 0 teljesítménye (egyetlen klubcsapat se élte túl az európai küzdelmek harmadik körét) azt is megmutatja, hogy a fociban se stadionra és a topligákra kéne költeni.

A focizás például ma úri huncutság, gyakorlatilag nem maradt Budapesten nem fizetős pálya, és a vidéki helyzetről ne is beszéljünk. Ahelyett, hogy Mezőkövesd arra költ, hogy több százmillióból stadiont fejlesszen, mi lenne ha grundokat építene a környező településeken? Odaraknának két kaput. meg adnának labdát. Mi lenne, ha ennek az infrastruktúráját teremtenénk meg? Ma Magyarország minden környező országhoz képest kevesebb igazolt focista van. A gyerekek nem rugdalják a labdát a téren. Mert nincs tér és nincs labda.

Magyarországon nem a profi sportba kéne ölni milliárdokat, miközben a sportolás úri huncutsággá válik, hanem biztosítani minél több gyerek számára, hogy iskola után sportolni tudjanak. Gondoljunk például pingpong dokira. Százszor többet használna a tömegsport támogatása az országnak, mint nevesincs néző nélküli kluboknak stadiont építeni csak azért, mert Orbán Viktor erre a tripre fleshelt rá.