Jolán a nyugdíjas műfordító nem veszi meg a csirkefarhátat hanem inkább beadja egyetlen társát, kutyáját a menhelyre, hogy ne haljon éhen. Rezső az egyetemi tanár miután születésnapján kirúgják munkahelyéről vesz egy könyvet és iszik egy pohár bort, amivel havi megélhetésnek végére is jut. Tomi a pályakezdő diplomás fröccsözik és erre a hónapra már nincs is tovább. Edina pedig hiába becsületes kereskedő, egy adóellenőrzés után bezárhatja a boltot. Ez a Minimál című rövidfilm története, meg a valóságé is.

Szirmai Márton filmje egy versenyről szól, aminek lényege ki tud megélni, ki tud túlélni a fizetéséből, keresetéből, nyugdíjából. Egy versenyről, ahol a szegények és a legszegényebbek mellet idén már a középosztály kategóriában is megméretetteik magukat a versenyzők. És ez valahogy a valóságban is így van.

Amit a filmen látunk nem fikció! Míg a rendszerváltás után, de még a válság előtt a magyar társadalom képes volt növelni a felső 50% jólétét, és vegetálásban tartani az alsó 50%-ot, addig az elmúlt években tényleg eljutottunk odáig, hogy a társadalom felső 20%-án kívül mindenki megélhetési problémákkal küzd. Nincs biztos állás és nincs biztos megélhetés. Az egyetemi tanárból, a rendőrből, a tanítóból ma már könnyen lehet közmunkás, vagy hajléktalan. Erről a történetről szól a videó.