"Egyetértünk az Alkotmánybírósággal és a szakmai szervezetekkel abban, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak társadalompolitikai eszközökkel, és nem büntetéssel kell kezelnie. Elfogadhatatlan, hogy emberek élnek az utcán, de nem azért, mert ez a többség számára kellemetlen. A lakhatás alapvető emberi jog: főpolgármesterként minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a hajléktalanság csökkentéséért, pl. az „elsőként lakhatás” modell elterjesztésével, a szociális bérlakás-állomány növelésével, valamint a fővárosi rezsitámogatás kiterjesztésével.”

Nagyjából így hangozna egy tisztességes válasz egy baloldali főpolgármesterjelölttől arra a kérdésre, hogy egyetért-e a hajléktalanság kriminalizálásával. Horváth Csaba zavaros válaszai egy friss interjúban sajnos igen távol vannak ettől.

Először – az MSZP hivatalos álláspontjával összhangban – azt válaszolta, hogy visszavonná a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló rendeletet. Sajnos a továbbiakból azonban az derül ki, hogy mégsem olyan nagy a különbség Horváth Csaba és a Fidesz álláspontja között. Szerinte se alhatnak a hajléktalan emberek közterületen: „életvitelszerűen senki nem sajátíthat ki közösségi tulajdont” - nyilatkozta, kormánypárti politikusoktól megkülönböztethetetlen szóhasználattal. Ráadásul, az interjú azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha Horváth Csaba legfontosabb ellenérve a hajléktalan emberek hatósági üldözésével szemben az volna, hogy ha megtiltjuk, hogy a hajléktalan emberek pl. aluljáróban aludjanak, akkor a lakóknak majd a társasházak kapualjaiban kell elviselniük őket:

Elsőre jól hangzik, hogy az aluljáróban nem lesz hajléktalan. Akivel egyébként húsz másodpercig találkozunk, amikor átsietünk az aluljárón. De kérdezem én: melyik lesz a nagyobb érdeksérelem? Ez, vagy amikor hazamegyünk és nyitnánk a társasházi ajtónkat, és látjuk, hogy oda költöztek be?

Horváth Csaba védelmébe vette párttársát, Tóth József XIII. kerületi polgármestert is, akihez hasonlóan szélsőséges rendelkezést a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről csak egyetlen kerületi polgármester, Papcsák Ferenc kezdeményezett. Ráadásul úgy, hogy nyilvánvalóan nem tudja, hogy miről beszél.

Horváth szerint „végül nem született meg a XIII. kerületi rendelet”. Tévedés: a XIII. kerületi városvezetés döntése nyomán a kerület egész területén büntethetővé vált a hajléktalanság. Pedig ez még az Orbán-kormány hivatalos álláspontja szerint is a jogsértő: „amennyiben az önkormányzatok a területek egészét vagy indokolatlanul annak többségét tiltott zónaként jelölik ki, úgy visszaélnének a kapott felhatalmazással” - jelentette ki Kontrát Károly államtitkár a szabálysértési törvény kapcsolódó módosításának parlamenti vitájában.

Megtudhattuk azt is, hogy az MSZP főpolgármesterjelöltje „ismeri és támogatja” Molnár Gyula szándékait, akit a korrupciós ügyeken kívül onnan is ismerhetünk, hogy 2009-ben mint újbudai polgármester hajléktalan-mentes övezetek bevezetésével kampányolt.

Végül, Horváth Csaba a „svéd modell” mellett érvel, ami alatt azt érti, hogy van elég hajléktalanszálló, ugyanakkor oda akár erőszakkal is beviszik azokat a hajléktalan embereket, akik „nem fogadják el a társadalom segítségét”. Itt is Tarlós István gondolatai köszönnek vissza: a főpolgármester is rendre azt nyilatkozza, hogy azokat a hajléktalan embereket kell „hatósági erővel eltávolítani” a közterületekről, akik a megfelelő feltételek biztosítása után sem veszik maguktól igénybe a hajléktalanellátást. Horváth Csaba egy korábbi cikkében is ír erről a „svéd modellről”, azzal, hogy „olyan erős szociális hálót építettek ki, hogy pusztán anyagi okból senkit sem hagynak az utcán. Ezért »cserében« mondja ki a svéd jogrend, hogy senkinek nincs joga közösségi tulajdont (értsd pl. közterület) életvitelszerű tartózkodásra kisajátítani”. Ezzel szemben a valóság az, hogy noha – Európa bármely nagyvárosához hasonlóan – Svédországban is érik rendőri zaklatások a hajléktalan embereket, olyan országos jogszabály (Magyarországgal szemben) nincs, ami büntetné az „életvitelszerű tartózkodást”, és a nagyvárosokban is csak az engedély nélküli kempingezést tiltják (mint korábban Budapesten).

Egyébként az önmagában legitim felvetés, hogy vannak olyan szűken körülhatárolt esetek, amikor indokolt lehet egy fedél nélkül élő embert, akár hozzájárulása nélkül is, bevinni egy kórházba vagy menedékhelyre (nagyon hideg időben, a közvetlen életveszély elhárítása érdekében, önmaga ellátására képtelen, vagy 70 év fölötti személy esetén). Az interjú alapján azonban mégis inkább úgy tűnik, mintha Horváth Csaba a svédországi jóléti államra hivatkozva próbálná elfogadhatóvá tenni azt a Tarlós István által képviselt álláspontot, hogy igazolt, sőt, indokolt a hajléktalan emberek hatósági erőszakkal történő eltávolítása abban az esetben, ha a hajléktalanellátó intézményrendszerben elegendő férőhely áll rendelkezésre. Sokatmondó, hogy azt viszont nem tartotta említésre méltónak a „svéd modell” kapcsán, hogy ott a bérlakások fele, a teljes lakásállomány 17 százaléka szociális bérlakás (szemben a magyarországi 3 százalékkal), Stockholmban pedig minden negyedik lakás (szemben a budapesti 5 százalékkal).

Pedig éppen az lenne a hajléktalanság baloldali megközelítésének lényege, hogy az állam átfogó lakáspolitikai intézkedésekkel előzi meg az elszegényedett, eladósodott emberek hajléktalanná válását, és biztosít lehetőséget a hajléktalanságból való kikerülésre. Nem elég szakítani azzal a politikával, ami bünteti a hajléktalan embereket. Azzal a társadalompolitikával is szakítani kell – és ez az elmúlt 24 év társadalompolitikája –, ami az utcán és túlzsúfolt tömegszállásokon tartja őket, és amely képtelen megakadályozni a hajléktalanság és a tömeges szegénység újratermelődését.

Visszatérve az interjúra: Horváth Csaba sajnos ezúttal is elmulasztotta, hogy hiteles baloldali alternatívát mutasson fel Tarlós István városvezetésével szemben. Megtudhattuk viszont, hogy fogalma sincs arról, hogy miről szólt a Teczár Szilárd kapcsán kialakult belépődíj-vita, két okostelefont is használ, szemben Tarlós Istvánnal, aki különben sem maga írja a Facebook bejegyzéseit, ráadásul „öreg” is, és mégcsak nem is olyan „esztétikus”, mint Demszky Gábor. Azt hiszem, ez így együtt méltó ellenzéki válasz volt Kerényi Imre és Orbán Viktor folyóiratára.

Budapestnek új főpolgármesterre van szüksége: de tényleg ő a baloldali alternatíva?

Misetics Bálint