Fritz Tamás közismert fordulata szerint hazánk következmények nélküli ország. Hibázhatsz bármit bizonyos pozíciókban, a tetteidnek nem lesz következménye. Mármint rád nézve hátrányos következménye nem lesz. Te továbbra is keresel pénzt, megtartasz hatalmat, másoknak meg okozol kárt, fájdalmat és csalódást. De maradsz ott és az, aki és ahol voltál. Ez az erkölcs totális tagadása, egyben a végső alapja annak a széles körben osztott meggyőződésnek, hogy a politika egyenlő az erkölcstelenek gyülekezetével. És ez a vélekedés bizony nem alap nélküli – legyen szó akár bal, vagy jobboldalról.

Az elmúlt négy év számos, ilyen következmények nélküli botránytól emlékezetes: a trafikügytől a gazdák korrupt kisemmizésén át a választási csalásokig. Eközben létrejött egy összefogás a demokratikus ellenzéki politikai erők között (az LMP kivételével), hogy leváltsák ezt a rezsimet - amelynek sikerült a választásokon súlyos vereséget szenvednie. Az okok tárgyalásába itt nem megyünk bele, megteszik majd mások, meg mi is máskor. A lényeg: ha nincs Budapest, a Jobbik legalábbis beéri a teljes baloldali konglomerátumot, a fél országban ténylegesen meg is előzte. Mindezt egy négy évvel ezelőtti totális baloldali vereséget követően.

Nem a közvélemény kutatók tévedtek tehát, hanem a baloldali hangadók, az összefogás-giccs ordítozói és az örök aláírók, akik szerint a baloldali politika és identitás annyi, hogy "nemorbán". Az E14-PM is hibázott, hogy annak ellenére ment bele ebbe a konstrukcióba, hogy soha nem akarta ezt - de számos olyan döntést hozott, ami ide vezetett (jogállami tárgyalások, a szárszói találkozón történtek, egy nyáron át nyilvános veszekedés az MSZP-vel a külön listáról, majd önálló politizálás helyett, október 23-án a régi arcok színpadra hívása, végül engedés a zsarolásnak – miszerint összefogás -, mindezt úgy, hogy ez a párt olyan programot tett le, amit független szakértők magasan a legjobbra értékeltek). A 2012. október 23-i zászlóbontáskor Bajnai Gordon azon szavazók megszólítását tűzte ki célul, akik csalódtak a szocialista kormányzati teljesítményében, de hisznek a demokráciában. Ilyen emberből bizonyosan van legalább 6-800ezer szavazó itthon, ami a választáson résztvevők több mint 10%-a. Ehhez képest az E14-PM a másfél éves erőfeszítései végén a frakcióalakításhoz szükséges 5 képviselői helyet sem tudta megszerezni a közös listás konstrukcióban. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy egy olyan közös listán való részvételre mondta igent, amellyel eleve hátrányból indultak (egy 2. és 5. hely után a következő egy 16. és 36. hely volt, a PM tekintetében pedig az 5. helyet egy 48.-ik követte), míg számos múltbeli szocialista vagy szabaddemokrata sokkal előnyösebb helyzetbe került.

Aki ezután nem vállalja a felelősséget, az ugyanazt a következmények nélküli politikai kultúrát jeleníti meg, amit meg kell haladni. És mi ebben a helyzetben az összefogás vezetőjének, Mesterházy Attilának a reakciója? „Én nem teszek felelőssé senkit, engem se tehet akkor senki felelőssé. Minden menjen tovább békével, hátha egyszer sikerülni fog”. És mi a reakciója azoknak az értelmiségieknek, akik nyilvános nyomták bele a baloldali szereplőket egy olyan politikai konstrukcióba, ami súlyos vereséget szenvedett? Semmi. Csak Konrád György szólalt meg. Bár ne tette volna, mert az, hogy a főpolgármester-jelöltségre Kunczét vagy Bokrost képzeli el, nem azt sugallja, hogy levonta volna a megfelelő következtetéseket a bukásból. És mi a reakciója Gyurcsány Ferencnek, az ország egyik legelutasítottabb politikusának, aki a tavaly október 23-ai közös ellenzéki tüntetést meghekkelve ráerősített erre a vesztes forgatókönyvre? Semmi. Hát eztmostígyhogy?

Az Együtt és a PM politikusainak reakciója legalább gyökeresen más volt. Mindkét párt teljes vezetése felajánlotta lemondását és elismerték, hogy súlyos tévedés volt megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyek elvezettek a közös listáig. Emlékezhetünk, a hírek szerint Bajnai Gordon nem akart szerepelni ezen a listán, ahogy Juhász Péter nem is szerepelt rajta. Sőt, Bajnai a március 30-ai tüntetésen mondott beszédében is jelezte: ő sem ilyen lovat akart. Mindez a téves politikai döntésekért viselt felelősséget nem menti, de a felelősség azonnali vállalása az a minimum, amit egy következmény nélküli rendszert meghaladni ígérő politikai szereplőknek meg kell tenni.

Amíg Gyurcsány és Mesterházy nem ismeri el a felelősségét és nem lép le a színről, gondolkodó baloldali még egyszer nem fog olyan projektre szavazni, amiben részt vesznek. Mert egyszer lehet hibázni. Kétszer ugyanazt a hibát elkövetni baromság. Harmadszorra bizony bűn.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére