„Félelem vagy hála - ez a két érzés jellemezte a közmunkásokat a parlamenti választás napján.” – mondja Komjáthi Imre, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke. Mint a furcsa pszichológiai jelenség, a Stockholm-szindróma esetében, amikor a túszok és fogvatartóik között sajátos érzelmi kötelék jön létre, és a félelem helyett szimpátiát és empátiát éreznek a túszok azok iránt, akiket józan ésszel legalábbis megvetnének. Ilyen kiszolgáltatott élethelyzetben a szabad választásokon való részvétel nem jelenti a szabad választást is – talán ez magyarázza, hogy Magyarország legszegényebb településén a Fideszt 95% támogatta.

Az ombudsman nagy terjedelmű jelentésében (AJB-3025/2012. jelentés, 66 oldal) a közmunkával kapcsolatos általános megállapításként a következő megállapítást tette 2012 decemberében:

„…a közfoglalkoztatási jogviszony egy olyan specifikus, hatósági, közhatalmi elemekkel bővített […]jogviszony, amely során a közfoglalkoztatott a szokottnál kiszolgáltatottabb helyzetben van. Egyszerre jelenik meg a munkáltatói, illetve a hatósági önkényes jogalkalmazás lehetősége, […] a közfoglalkoztatás ma intézményesen összekapcsolódik az – eleve eltérő alkotmányos funkciójú – szociális ellátórendszerrel: a felkínált közfoglalkoztatás visszautasítása, illetve a jogviszony megszűntetése további, az egyén élete, megélhetése szempontjából súlyos jogkövetkezményekkel, így a szociális transzferek megvonásával járhat.” 

Arról, hogy ki lehet közfoglalkoztatott, végső soron a polgármester dönt átláthatatlan és ezért önkényes rendben. (Természetesen nem általánosítunk: nyilvánvalóan vannak tisztességes önkormányzatok és polgármesterek, akik igazságosan próbálnak meg eljárni.) Márpedig a közmunka tétje nagy: aki nem vesz részt közmunkában, az nem jogosult szociális támogatásra sem. A túszul ejtettség tipikus állapota ez: vagy dolgozik valaki a létminimumot meg sem közelítő összegért gönkényes jogi feltételek mellett, vagy az egész éven szociális támogatás nélkül maradhat. Mindezt egy olyan államban, amelynek Alaptörvénybe foglalt „Nemzeti hitvallása” szerint vallják az elesettek megsegítését. És amelynek új alkotmányos kódexéből sikerült kifelejteni az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét – amit a korábbiból csak át kellett volna másolni.

A választások során tanúsított magatartás ezért ugyanúgy tökéletesen irracionális lesz, ahogy józan ésszel felfogathatatlan a fogvatartóikat megkedvelők érzelmi viszonyulása. A közmunkások félnek, hogy még rosszabbul bánnak velük, hálásak, ha ez mégsem következik be. Akkor meg különösen, ha időben érkezik az alamizsna– mondjuk éppen a választások előtt két nappal. És elmennek szavazni. Így talán érthető, hogy Magyarország legszegényebb településén, ahol csak a közmunka ad megélhetést, miért 95%-.os a Fidesz támogatottsága. 

Mára többszázezer ember egyetlen megélhetése a közmunka és a szociális segély maradt. Hogy ki részesül ezekből, az jórészt a kormánypárti polgármesterek és a kormánypárt által igazgatott hivatalok döntésétől függ. Hogy kit rúgnak ki közmunkából, az is. Jogorvoslat nincs, mert ha panaszkodsz, akkor a családod többi tagja is a te sorsodra juthat. Sőt, ha nem a Fideszre szavazol, akkor – azt mondják neked, és tán nem is alaptalanul -, jön majd a Jobbik. És akkor sokkal rosszabb lesz neked meg a gyerekednek, főleg, ha cigány vagy.

De persze nem csak szavazáskor működik hűbérúri rendszerként a közmunka. Ismerjük a házát közmunkásokkal “szabadidőben” építettő polgármester, vagy a földjére a közmunkásokat munkaidőben kirendelő polgármester történetét is. És a kampányban is folyamatosan hallhattuk a sztorikat a baloldali ellenzék elleni tüntetésekre kirendelt közmunkásokról. 

Téves felvetés az, hogy Magyarországon mindenhol szabadság van azért, mert benne van a törvényekben, hogy bárki szabadon választhat, nyilváníthat véleményt. Ezeket a jogokat sok esetben felülírják az anyagi függőségből következő feudális földesúri függőségek. Az állam pénzét használva taszítják szolgaságba az embereket a kiskirályok Borsodtól, Baranyáig. 

Menj el hát szavazni, és dönts szabadon. Annyi szabadságod még megmaradt, mint egy túsznak. Pedig demokráciában még szolga sem lehetnél. Az a miniszter lenne, de a latint már nem beszélik.

Navra László

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére