Az amerikai Vice News tudósítója, Simon Ostrovsky múlt csütörtökön szabadult ki az oroszpárti felkelők által teljes egészében elfoglalt Szlovjanszk város állambiztonsági központjából, ahol jó pár, igen kellemetlen napot töltött el. Most részletes interjúban számolt be a fogságban tapasztaltakról: nem úszta meg több kiadós verés, kihallgatás és az orosz tévé interjúja nélkül. Elmondása szerint ezért engedhették mégis ki, mert a helyi „népi polgármester”-nek sokkal komolyabb ügyekkel kellett szembenéznie a napokban. Mint az már ismert a donyecki „népi kormány” a hétvégén a helyszínen tartózkodó EBESZ katonai megfigyelőket is elrabolta, közülük még csak egy embert engedtek el. Harkiv polgármestere ellen pedig eközben merényletet követtek el, Luhanszk pedig ugyancsak „népi köztársaságot” kiáltott ki.

Simon Ostrovsky a meglehetős népszerűséget vívott ki magának a Vice Newsnak küldött 5-10 perces krími és kelet-ukrajnai tudósításaival. Általában a szerencse és a bátorság keveréke juttatta olyan információkhoz, amit a legtöbb nyugati újságíró képtelen volt megszerezni a térségben, operatőre a brit Freddie Paxton segítségével pedig elég jól követhető, hogyan próbálják a diverzánsok a Krím után Délkelet-Ukrajna további megyéit is elszakítani a rebellis Ukrajnától a már ismert recept szerint.

Ostorvsky és Paxton került már bajba korábban is a Krím és Ukrajna határán kialakul állófronton, amikor a csongari ellenőrzőpont orosz őrei kis híján elhurcolták az amerikai riportert, akkor azonban végül szerencséjük volt. Ahogy azonban körülbelül másfél héttel ezelőtt Szlovjanszkba érkeztek, hogy a város fölötti teljes ellenőrzést magukhoz ragadó oroszbarát helyi erőkről forgassanak, már komoly problémákba ütköztek. Miután a halálos áldozatokat is követelő fegyveres összetűzésekről forgatott, Ostrovskynak végül múlt csütörtökön arról is sikerült egyértelmű bizonyítékot szereznie, hogy a fegyveresek között orosz állampolgárok is vannak. Ezt bizonyító interjúja után, az újonnan kinevezett helyi „népi polgármester” Vjacseszlav Ponomarjev által összehívott sajtótájékoztatón a többiekkel együtt tulajdonképpen megfenyegették azzal, hogy mindent tudnak tevékenységéről, és mint „hazug provokátort” akár ki is utasíthatják a városból. Mindezt a helyi Kijev-ellenes erők közül két nő közölte is az összegyűltekkel. Bemutattak egy bebörtönzött ukrán újságírónőt is, aki egyértelművé tette kamerák előtt, hogy akarata ellenére tartják fogva, mozgásában korlátozzák, noha az oroszpárti fegyveresek arról beszéltek, hogy az újságírónő csupán „vendégeskedik” náluk. A sajtótájékoztatónak álcázott megfélemlítésről az amerikai forgatócsoport még kijutott, de amikor pár órával később Kramatorszkból jöttek vissza kocsival, egy Simon Ostrovsky arcképével fölszerelkezett milicista feltartóztatta ót egy katonai ellenőrzőpontnál és munkatársaival együtt kiparancsolta az autóból. Ezután feltartott kézzel egy közeli sikátorba vezették őket, ahol mindenkit megmotozták. Az éleslőszerrel, gépfegyverrel és machetevel felszerelkezett katonák végül a helyi titkosszolgálat épületébe vitték, egy börtöncellába.

Ostrovsky elmondása szerint a cél már a legelejétől az volt, hogy halálra rémítsék őt és operatőrét: megállt előttük egy fekete Volga limuzin, aminek a csomagtartójából egy becsomagolt holttestet emeltek ki, majd a helyére betették őt, így vitték el a cellájába, ahol előbb jól megverték. Fogva tartása alatt fél órákra magára hagyták majd ismét eljöttek érte, azt akarták hogy vallomást tegyen arról, hogy a CIA-nak dolgozik, többször rákérdeztek zsidó származására, majd azzal vádolták, hogy a szélsőjobboldali ukrán Jobb Szektornak kémkedik. Ostrovsky elmondta, hogy ugyan halálfélelme volt, de a verések alatt viszonylag hamar rájött, hogy profi verőlegényekkel van dolga, akik nem akarnak rajta maradandó sérüléseket hagyni a testén. Ez kissé mégis felbátorította, és fogsága végén már enyhült is körülötte a légkör.

Mint később egyértelműen kiderült, Ostrovskyt azért engedték ki a szlovjanszki szakadárok, mert a börtönből a legtöbb őrt és katonát át kellett irányítani a csütörtökön kezdődő, végül az orosz csapatmozgások miatt lefújt ukrán katonai támadás feltartóztatására.

Az amerikai-izraeli újságíró azt mondta, fogsága alatt háromféle szakadárral találkozott: börtöngondnokai áltlaában civil ruhában és fegyvertelenül mozogtak, ezen kívül ruhájukban szedett-vedett, nyilvánvalóan helyiekből szervezett fegyveres alakulat őrködött, de közöttük néha-néha feltűntek a „kis zöld emberek”, vagyis az orosz Szpecnaz katonákra felszereltségben és egyenruhában is kísértetiesen hasonlító, de felségjelzés nélküli egységek. Utóbbiakról a börtönben sem sikerült kiderítenie, pontosan kicsodák és honnan származnak. Beszámolt arról is, hogy rajta kívül tucatnyi ukrán újságírót, politikai aktivistát tartanak fogva hetek óta az épületben, tőle és kollégáitól eltérően az ő sorsuk továbbra is bizonytalan.

A kiengedése előtt egy nappal Ostrovskyt még az orosz állami televízió egyik riportere, Jevgenyij Popov is felkereste, a vele készült interjút azonban mindenáron Ostrovsky amerikaiakról és a kijevi rezsimről alkotott politikai véleménye felé próbálta terelni. Ostrovsky meggyőződése, hogy lefogására, és megfélemlítésére azért került sor, mert már nagyon közel járt ahhoz, hogy egyértelmű bizonyítékot szerezzen arról, hogy a térségben orosz reguláris csapatok is aktívan jelen vannak, ez pedig Putyin taktikája nyomán nem kerülhetett felszínre.

A Krím elszakítása utáni hetekben ugyanis nyilvánvalóvá vált: Oroszországnak elemi érdeke, hogy minél inkább úgy mutassa be a kelet-ukrajnai eseményeket, mintha azok valóban kizárólag a helyi lakosság spontán, forradalmi akciói lennének, amelyekkel Oroszország csupán szimpatizál. A Donyeckben, Harkovban és Szlovjanszkban a hatalmat szinte teljesen átvevő diverzánsok ezen kívül azért is hasznosak lehetnek, mert az oroszokkal ellentétben a nemzetközi hadijogba ütköző tevékenységeket is folytathatnak, hiszen nincs felségjelzésük, ezért aztán elszámoltatni bármilyen államot ezekért az akciókért nagyon nehéz. Így kerülhetett sor például a donyecki EBESZ katonai megfigyelők elrablására, „kémkedéssel” való vádolására, vagy a Janukovicstól az új kijevi kormányhoz átállt, a diverzánsok ellen fellépő harkovi polgármester-oligarcha Gennagyij Kernesz elleni fegyveres merényletre. Mindezek az akciók ugyanakkor gyorsan felszámolhatják a helyi ukránpárti erők ellenállásának maradékát, és biztosíthatják, hogy, ha a Kreml végül úgy dönt, hogy a Krímhez hasonlóan leszakítja és Oroszországhoz csatolja majd a keleti tartományokat, ebben semmi se zavarja meg. Ha ez megtörténik, a diverzánsakciókért: lövöldözésekért és emberrablásokért nagyon könnyű lesz áttolni a felelősséget az olyan ideiglenes „népi polgármesterekre” mint amilyen az Ostrovskyt is elraboltató Vjacseszlav Ponomarjev.

A jövő azonban egyelőre bizonytalan, és úgy tűnik, donbaszi lázadókon kívül egyelőre mindenki passzívan várakozik.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére