„Ahogy a gondolatrendszereknek az igazság, a társadalmi intézményeknek az igazságosság a legfontosabb erénye” – így kezdi klasszikus művét, „Az igazságosság elméletét” John Rawls, az egyenlőségelvű liberalizmus képviselője. Az állításával nehéz lenne vitatkozni akkor is, ha valaki nem osztja az egyenlőségelvű politikai filozófiai téziseket. Olyan ember viszont valójában nagyon kevés van, aki a gondolat lényegi magvával ne értene egyet. Ha ez igaz, akkor olyan emberből is kevés van, aki egyetért a közmunka mai rendszerével. Pár sorban igazoljuk is ezt az állítást.
Fotó: Népszava
Az, hogy két embernek eltérő forrásai vannak az életben, két legitim okból származhat: vagy más életcélt választottak, vagy ugyanazon cél elérése érdekében eltérő mértékű erőfeszítéseket tettek. Mindkettőért felelősek. Így ha valaki sikeres bróker akar lenni más pedig meditálással tölti inkább az életét, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy előbbinek több pénze lesz – már a választáskor kalkulálható ez a következmény. És ha két gimnazista jogász akar lenni, de egyikük lusta, mint a dög, a másik meg éjt nappallá téve tanul és ezért tehetségesebb jogász lesz, akkor senki nem kifogásolhatja, hogy a piacon egyikük tudása többet ér. De ha mindketten ugyanannyi erőt fektetnek a tanulásba és a munkájukba, akkor a keresetükbeli különbségek igazolásra szorulnak. És az, hogy milyen a bőrszínük, az ország melyik megyéjébe születtek, kik a szüleik vagy éppen milyen a vallásuk, erkölcsileg önkényes szempontok – hiszen egyik sem az ő érdemük vagy éppen hibájuk.
Röviden: a saját választáson és a saját döntés alapján meghozott erőfeszítéseken túl minden tényező indokolatlanul játszik szerepet abban, hogy ki mennyit valósít meg a saját jó életről vallott felfogásából. (A képlet persze bonyolultabb, a természeti adottságok problémáját most zárójelbe tesszük.) A társadalmi intézmények pedig akkor lesznek igazságosak, ha erre az alapvető szempontra tekintettel vannak, és ennek tükrében egyenlőként bánnak a társadalom tagjaival. Vagyis amennyire csak lehetséges, megpróbálják ellensúlyozni az erkölcsileg önkényes szempontok hatásának érvényesülését arra, hogy ki mennyit valósít majd meg élete során abból, amit a saját életével szeretne kezdeni. Ezért az erkölcsileg önkényes szempontoknak a jövedelmi és vagyoni viszonyokra gyakorolt hatását is megpróbálják mindaddig semlegesíteni, amíg azzal nem okoznak még nagyobb igazságtalanságot.
Rawls egy eljárást, egy tesztet is javasol annak eldöntésére, hogy a társadalmi intézmények igazságosságáról dönthessünk: hipotetikusan gondoljuk el, hogy egy adott társadalom alapvető szabályait elfogadnánk-e, ha nem tudnánk, hogy a társadalom melyik osztályába tartozunk. Ahogy ő fogalmazza meg: a „tudatlanság fátyla mögött” kell az igazságosságról állást foglalnunk.
Játsszuk el ezt a közmunka kapcsán. Tegyük fel, hogy tudjuk a következőket az adott társadalomról:
a) Alaptörvénye tartalmazza az egyenlő bánásmód követelményét, korábbi Alkotmánya tartalmazta az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét.
b) Alaptörvénye szerint a közösség vallja az elesettek és a szegények megsegítését.
c) A rendszerváltáskor milliós méretű tömegek vesztették el a munkahelyüket, és 25 év alatt sem tudott egyetlen kormány sem olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami ezen a helyzeten érdemben javított volna.
d) Arra volt az államnak közel 500 milliárd forintja, hogy egy negyedik metróvonalat építsenek Budapesten, és arra is van, hogy 8 év alatt több mint 200 milliárdot költsenek stadionokra. Seuso-kincsekre és hegedűre is vannak milliárdok, csakúgy, mint a jegybank egyetlen hitelprogramjának kommunikációjára.
e) A társadalomban a létminimum 90.000 forint körül alakul aktuálisan.
Ennyit tudunk, de azt nem, hogy mi az adott társadalomban kik vagyunk:
a) Mészáros Lőrinc, felcsúti polgármester, jelenleg az ország 88. leggazdagabb embere, vagy
b) egy 16 éves borsodi roma-magyar fiú, akinek az apja 15 éve vesztette el a munkahelyét, és azóta sem kapott munkát sehol, a fiúnak pedig szakiskolai végzettsége van, vagy
c) egy 44 éves Heves megyei nő pedagógus, akinek az állása 2 éve szűnt meg, vagy
d) egy 56 éves takarítónő, akinek 2 év szolgálati idő kellene a nyugdíjhoz.
A fentiek közül a tudatlanság fátyla mögött melyik szereplő írna alá egy társadalmi szerződést olyan feltételekkel, hogy:
a) a közmunkában résztvevők köréről politikai szereplő – ti. a polgármester – dönt,
b) a közmunkáért járó összeg teljes munkaidőben a létminimum fele,
c) a közmunka olyan tevékenység, ami sokszor megalázó (utcát seperni egy 44 éves pedagógusnak például)
d) a közmunkával munkaerőpiacon hasznosítható tapasztalatot alig lehet szerezni.
Ha bármelyik felsorolt helyzetben azt gondoljuk ésszerűnek, hogy a társadalmi szerződést nem írnánk alá, akkor a közmunka jelenlegi rendszere igazságtalan. Mégpedig attól függetlenül igazságtalan, hogy mit gondolunk arról, segély feltételéül előírható-e közmunka végzése.
Ha pedig a közmunka igazságtalan, akkor azt ebben a formájában el kell törölni – ha számít nekünk az igazságosság. Mert „az igazságosság által biztosított jogok nem lehetnek politikai alkudozás vagy a társadalmi érdekek számolgatásának tárgyai” (Rawls).
Navra László
Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.