Hosszú és unalmas beszédet mondott Orbán Viktor beiktatása alkalmából. De volt a beszédnek 10 perce, ami keményen mutatja, milyen 4 év elé nézünk. Aki azt gondolja, megbékélés vagy konszolidáció jön, az tévéd. Orbán már első beszédében kíméletlen harcra szólított fel politikai ellenfeleivel szemben.

Fotó: magyarnarancs.hu

A beszéd lényegi része nagyjából így foglalható össze:

Orbán szerint véget kell vetni ‘a túlzott vita korszakának’, mert az az egység ellen van, a választáson pedig az egység nyert, és ez minden eddigi intézkedést legitimál. Ez lezárja ‘a vita korszakát’. Az ellenzék egyetlen mondata a kampányból, amit Orbán érvényesnek tart, az volt, hogy aki nem szavazott, az a Fideszt támogatta.

Az egységnek, az "európai középnek" határozottan fel kell lépnie a szélsőségesekkel szemben. Szélsőséges, ami veszélyes a magyarokra (tudjuk korábbról, hogy magyar az, aki a kormánypárt retorikája szerint Fideszes - a szerző), szélsőséges az is ami nem értelmes (ezt valószínűleg az egység definiálja - a szerző), aki elvesz azoktól, akik dolgoznak és azoknak ad, akik nem dolgoznak (ez színtiszta demagógia, mintha munkát találni egyszerű lenne  - a szerző), aki Európai Egyesült Államokat akar (miközben senki nem állítja azt, hogy ezt a nemzetállamok kárára kell megteremteni - a szerző). Szélsőséges az, aki nem a dolgozóknak ad pénzt (mert aki nem tud munkát vállalni az dögöljön meg? - a szerző), és szélsőséges az, aki kilépne az EU-ból (ennyit sikerült széljobbra ütni  - a szerző).

Orbán eddig is ütötte az ellenzéket beszédeiben, de a vitát, a más nézeteket, ha a nemzet és vezetői képéből ki is rekesztette, a demokrácia látszatának kényszere miatt elfogadta. Most ez is változott, olyan álláspontokat nevezett szélsőségesnek és kirekesztőnek, amik a jelenlegi világ demokratikus politikai közösségeiben az eldöntendő kérdésekben elfoglalt mérsékelt álláspontok körébe tartoznak. Nem az oldalak mentén kőbevésett vitatémákkal húzta meg a határokat, mint amilyenek mondjuk az ameriakai politikában az addósság kérdése, vagy az abortusz és a  melegházasság témaköre, itthon pedig a szimbolikus kérdések, hanem az adórendszer, a gazdasági kérdések, a szociális ellátórendszer, a munkavállalásra ösztönzés vitatémáiban mondta ki, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez azért veszélyes, mert lényegében az ilyen erős széthuzása a politikai közösség tagjainak lehetetlené teszi az oldalaktól független közös alapok megteremtését .

A beszéd retorikája pedig nem is háborús volt, hanem inkább egy polgárháború utolsó szakaszában győzelemre álló vezető beszédére emlékeztetett.

Ha pedig a beszéden túllépünk, és megnézzük a körülményeket, szintén a fenti kép kap igazolást. Míg 1994-ben a négyötödös Horn-kormány megválasztását 11 órás vita előzte meg, most nem került sor vitára, hiszen nincs is kormányprogram amiről lehetne vitatkozni. Se az EU, se az országgyűlési választásban nem állt ki vitára a kampányban Orbán, és nem is ismertette elképzeléseit. A mostani retorika pedig azt igazolja, hogy nem is kell, hiszen csupán szélsőségesekkel, és szélsőséges nézeteikkel harcol a politikai csatatéren.

Ha valaki konszolidációt várt, vagy megbékélést ettől a 4 évtől, annak ez alapján a beszéd alapján nagyot kell csalódnia. Orbán ma túllépett, a ‘mi vagyunk az igazi magyarok’-képen, és definiálta azt is, kik a rendszer ellenségei, kikkel szemben elfogadható bármifajta fellépés. És ha megnézzük a beszédet, a rendszernek lényegében mindenki ellensége, aki nem fideszes. A konszolidációnak így mégis lesz értelme. Konszolidáld magad, állj be a sorba, vagy megfizetsz.