Hetek óta folyik a diskurzus a megmaradt baloldali politikai térben: szabad-e vitatkozni a Jobbikkal. Az ATV-től a Népszabadságig beszélnek a politológusok, újságírók és politikusok arról, mi a helyes taktika. Miközben arról nem beszél senki, mivel akarjuk meggyőzni a Jobbik-szavazókat. Pedig valójában ez a kérdés abban vitában, ami a baloldal és a Jobbik viszonyáról szól.
Az elkötelezett karantén-pártiak szerint nácikkal nem beszélgetünk, és ha elfogadjuk a Jobbikot vitapartnernek, akkor ezzel legitimáljuk a párt nézeteit is a választók felé. Az elkötelezett vita-pártiak szerint már nincs értelme a karanténnak, így vitatkozni kell a Jobbikkal, hogy meggyőzzük a szavazóikat.
Ez a két vélemény csap össze nap mint nap a neves baloldali véleményformálók apró közösségében, és egyetlen egy mondat nem hangzik el, egyetlen műsorvezető se teszi fel a kérdést: ‘Kedves politikus úr, oké, hogy ön karantén/vita-párti, ez egy taktikai álláspont, de mivel szeretné meggyőzni a Jobbik szavazókat, hogy önre szavazzanak? Mert önmagában a vitától, vagy a karanténtól nem fognak önre szavazni.’
Ahogy a választási vereség utáni helyzetfelmérés is csupán a "ki a felelős a vereségért?" kérdéséig jutott el, a "mi a vereség oka?" helyett, úgy ez a téma is elveszik a taktikai küzdelmekben. A mondanivaló kutatása helyett annak a pozíciónak a kutatása zajlik, amiből a mondanivalót el lehet mondani. Csak hát mondanivaló nincs. Így születnek álválaszok álkérdésekre, és így válik értelmetlenné a pozíció kutatása.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy szabad-e vitatkozni a Jobbikkal. Ez csupán az üzenet eljuttatás stratégiai kérdésének egy igen szerény része. A kérdés az, hogy az üzenet közlőjének van-e hitelessége, a mondanivalója meg tudja-e szólítani azokat, akiknek célozza, és hogy elő tud-e állítani ehhez olyan csatornákat, ahol valóban elérnek ezek a mondanivalók a célcsoporthoz. Ahol az a politikai vízió, amit a baloldali pártok át akarnak adni, a valóság részévé válnak, tévében beszélő fejek duruzsolása helyett, és versenybe tudnak szállni a Jobbik elképzeléseivel.
Erre pedig a mostani, magukat baloldalinak hívó pártok politikája nem ad választ. Nem elég a 13. havi nyugdíj kérdését feszegetni, vagy piacgazdaságról beszélni, ott ahol munkalehetőség sincs, és - 10 évvel az uniós csatlakozás után - az európai fizetések ígérete is már csak vicc. Itt a teljes politikát kell átgondolni, nem csak a mondanivalót, és az üzenetet, hanem a politikához, az állampolgárokhoz való viszonyt. Nem a tévévita oldja meg a problémákat, a baloldal teljes politikáról alkotott képének átalakítására van szükség. A helyi és személyes jelenlét megteremtése, valódi cselekvés és segítés, hihető üzenetek, és egy olyan világkép kialakítása, ami mindezeket egy új politikai keretbe tudja összekapcsolni.
Enélkül lehet karanténba zárni a Jobbikot, vagy leülni vele vitatkozni, de ez semmin nem fog változtatni.
Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.