„Azon töprengek, hogy amikor a szegregációról beszél, akkor valóban arról beszél? Vagy csak megbélyegzik, már megint, valamivel a Jobbikot? Tehát, amikor arról beszél, hogy külön osztályokat, akár külön kollégiumokat alapítva bentlakásos iskolákat hozzanak létre, az a szegregáció?”

Ilyen határozott felütéssel indította Rónai Egon az ATV Start című műsorában a Dúró Dórával folytatott interjú „szakpolitikai” részét. A beszélgetés nem volt jelentéktelen esemény. Az ATV 11 évig tartotta magát ahhoz, hogy nem hív Jobbikos politikust a stúdióba. A Nemzeti Választási Bizottság nyomására azonban feloldották a „karantént”, így a nézők múlt héten először láthatták az ATV-s műsorvezetőket a Jobbik prominenseivel beszélgetni. Az idézett mondatok már sejtetik, amit aztán az egész beszélgetés is igazol: az újságíró nemcsak felkészületlen a szélsőjobb párt szóvivőjével való konfrontációra, de azt sem veszi észre, hogy az általa erőltetett etnicizáló, sőt „faji” kategóriákra a Jobbiknak már nincs feltétlen szüksége. Dúró Dóra formációja immár a „szegényekkel” kíván foglalkozni, de Rónai Egon sajnos nem lesz a segítségünkre, hogy megértsük, pontosan milyen paraméterek mentén  szegregálná az  alkalmatlannak nyilvánított szülők gyermekeit a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Az önmagát az oktatási kérdések szakpolitikusának tartó képviselőasszony felvezetésképp könnyedén összemosta az a. sajátos nevelési igényű, b. beilleszkedési nehézségekkel küzdő és c. hátrányos helyzetű gyerekeket, amiben a műsorvezető cseppet sem akadályozta meg. Némileg meglepő fordulattal mindhárom probléma gyökerét a szegénységben jelölte meg – az általa idézett adat szerint már öt olyan megye van, ahol az iskolába járó gyerekek 40 %-a hátrányos helyzetű. Dúró úgy gondolja, a szegény, illetve hátrányos helyzetű gyerekek „családi körülményei általában nem arról szólnak, hogy munkára, tanulásra ösztönözzék”. A szegénység problémájával küzdő gyereknek, „akiknek a családjában nem állnak rendelkezésre azok a feltételek, hogy őket munkára, tanulásra neveljék”, „speciális kezelésre van szüksége, és ki kell szakítani őket abból a környezetből, amely megakadályozza, visszahúzza…”.

Az érvelés e pontján már egy rakás kérdés tolonghat a néző fejében: Vajon milyen „speciális kezelésre” gondol a képviselőnő? Miért nem inkább a családokat, szülőket segítjük az alapvető szükségletek, így a „tiszta ágynemű” biztosításában? Melyek azok a családi feltételek, amelyek munkára és tanulásra nevelnek? Talán a szegény szülők eleve alkalmatlanok arra, hogy munkára és tanulásra neveljenek? Milyen kritériumok alapján fog a szemérmes mosoly kíséretében emlegetett bizottság dönteni arról, hogy a családi feltételek nem munkára és tanulásra nevelnek, ellenben valami másra?

Rónai Egon azonban inkább azt szeretné tisztázni, hogy akkor „Ez hangsúlyozottan nem a cigányokról szól?”

A képviselő asszony megnyugtató válasza az, hogy minden olyan gyerekről, aki nem tud beilleszkedni, és rontja a társai esélyeit. Rónai még egyszer visszatér a faji alapú megkülönböztetés kérdésére, de szerencsére kiderül, hogy nem erről van szó, hanem a „tisztességről”. Itt felcsillan a remény, hogy az újságíró közelebb visz bennünket a lényeghez. „Ki mondja meg, hogy ki a tisztességes?”, érdeklődik, és problematikusnak tartja, hogy egy politikai párt „erőből döntse el, ki a tisztességes és ki nem”, pláne ha azt faji alapon teszi… De nem, Dúró Dóra azt állítja, nem akar faji alapon megkülönböztetni. Áttérhetünk az „úgynevezett holokauszt” kérdésére…

A Jobbik (ahogy több európai szélsőjobb párt is) már rég túl van azon, hogy rasszista, etnikai vagy vallási alapon kirekesztő, esetleg uszító elképzeléseit élesben kelljen megfogalmaznia egy hasonló tévés szereplés során. Az elmúlt 10 év propagandájának köszönhetően (amiben egyébként a mainstream média is gyakran partner lehetett), ha a közbiztonságról vagy a vidéken jelentkező feszültségekről, esetleg szegényekről, segélyről van szó, a néző/hallgató örömmel/viszolyogva várhatja, előkerül-e konkrétan az etnicizáló világmagyarázat. Avagy sikerül-e bizonyítani, hogy az áldozatok versenyében a Magyarok végeznek az élen, és nem afféle kivételezett, megélhetési kisebbségek, mint a zsidók/romák/melegek és áruló szövetségeseik, a jogvédők. Rónai Egon kérdései is ezt a logikát követik, pedig ezt a játékot már cinkelt kártyákkal játsszák, és ha nem teremtünk új kereteket, nagyjából a Jobbik problémafelvetésének legitimációját erősítjük. (Ma már Mesterházy is „tematizálná a cigánykérdést” – erről pédául itt, és a Magyar Narancs weboldalán is megjelenhet olyan cikk a közbiztonság romlásáról, amelyet egy beazonosítatlan MTI-fotó illusztrál, rajta egy arcát eltakaró fiatalemberrel, akiről az olvasó döntheti el, inkább romának szeretné-e gondolni vagy mégsem.) Ami azonban ebben az interjúban (sok más epizód mellett) a legnyugtalanítóbb, hogy Rónai Egon nem veszi észre, Dúró Dóra már új topikot nyitott. A Jobbiknak nemcsak az eddig „tematizált” kisebbségekre vonatkozóan vannak tervei, hanem határozott elképzelésekkel rendelkezik arról is, mi legyen a szegényekkel. És persze mindannyiunkról: akiről megállapítható, hogy tisztességes, illetve a jelzett feltételek alapján a hazáját is a megfelelő, bizottságilag szavatolt minőségben szereti, annak jobb lesz. Akiről nem, annak feltehetőleg változatlan vagy rosszabb lesz a sora.

Akadnak ugyanakkor tisztázatlan kérdések. Tisztességesnek nyilvánított szülők „erőszakra hajlamos, beilleszkedni képtelen” gyerekét elvehetné-e a Jobbik, hogy speciális kezelésben részesítse? Vannak-e a tisztességesek között olyanok, ahol azért a lepedő nem tiszta, s e határesetben milyen utat választ a párt bölcsessége? Vegyük el a gyereket vagy adjunk új lepedőt, mosógépet? A gyerekek sajátos nevelési igényeiről döntő bizottság egy füst alatt lepecsételi majd a szülők tisztesség-igazolványát is, vagy arra egy másik irodában kerül sor? Meddig lesz érvényes az irat? És egyáltalán, lehet-e tisztességes egy szegény, s ha igen, Magyarország többmillió szegényéből vajon hány állja majd ki a tisztesség próbáját? Egy tisztességes apuka és lustaságra hajló anyuka párosa kaphat-e megfelelő minősítést? Gazdag és tisztességes családokban is akadnak-e a Jobbik-féle kategóriák szerint „sajátos nevelési igényű” gyerekek, akiknél a tanulásra és munkára buzdítást az otthoni feltételek valamiképp nem biztosítják, s ez esetben indokolt lehet-e az ő speciális kezelésük is? Hány hátrányos helyzetű gyerek lesz abból a 40 százalékból, akiknek a szegény szüleit gyereknevelésre alkalmatlannak nyilvánítanák az oktatási és kulturális bizottság elnöknőjének csapatai?

Rónai Egonnak mintha alig tűnt volna fel Dúró Dóra gondolatmenetének abszurduma. Vagy talán komolyan kellene venni a szóvivő asszonyt, amikor problémaként értelmezi az átlagostól eltérő gyereket is, a szerinte problematikus gyerekeket előállító szegénységet is, megoldásként pedig a saját nevelőintézeteit kínálja föl? „Szegény? Ne aggódjon, a Jobbik majd megneveli a gyerekét!”

Jó lenne, ha a válaszra minél hamarabb, esetleg még a következő választások előtt fény derülne. Nehogy véletlenül megbélyegezzük, már megint, valamivel a Jobbikot.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére